2009-ben, a romagyilkosságokkal szinte egy időben két nagyon hasonló eset történt Borsodban: miskolci és sajóbábonyi cigányok is csoportosan, felfegyverkezve támadtak a városukba kocsival érkező szélsőjobboldaliakra. Az azonosíthatóan cigányellenes csoportokhoz kötődő sértettek mindkét helyen elmenekültek, csak könnyebb, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szereztek.
A Debreceni Ítélőtábla szeptember 30-án jogerős végzésben mondta ki, hogy a sajóbábonyi romák közösség tagja ellen követtek el erőszakot, és cselekményüket magyarellenesség vezérelte. A másodfokon eljáró ítélőtábla a kilenc elítéltből nyolcnak súlyosbította a büntetését, így összesen közel 40 évnyi letöltendőt osztott ki. A miskolci Muszkás oldalon történtek ügyében másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék viszont nem találta bizonyítottnak a magyarellenes motivációt, a kiszabott büntetéseket valamennyi elítéltnél jelentősen enyhítette, a nyolcad- és kilencedrendű vádlott esetében a végrehajtást felfüggesztette.
"Az általam megismert információk alapján a Miskolci Törvényszék ítéletét helyesebbnek és szakmailag is színvonalasabbnak tartom" - mondta a Narancsnak Hack Péter. A büntetőjogász szerint a jogalkotó szándéka a sérülékeny kisebbségek védelme volt a közösség tagja elleni erőszak tényállásának létrehozásával, igaz, később a törvényhozásban is megjelent a többség védelméről szóló hipokrita-nacionalista érvrendszer. "Ezt a bűncselekményt ma már nemcsak nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportok tagjai, hanem a lakosság egyes csoportjaihoz tartozó személyek ellen is el lehet követni. Ez kétségkívül beprogramozta az ilyen ítéleteket, elfogadta a rasszista kisebbség logikáját. Mégis, a miskolci és sajóbábonyi döntések olyannyira ellentétesek egymással, hogy a Kúria valószínűleg kénytelen lesz jogegységi határozatot alkotni, ha érkezik hozzá felülvizsgálati kérelem" - véli Hack Péter.
A magyarság ellen
"A romákat nem lepte meg, de felháborította a másodfokú ítélet" - tájékoztatta lapunkat Csóka Károly, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Romaprogramjának sajóbábonyi önkéntes munkatársa. Csóka egyik rokona is az elítéltek között van, ő lenézőnek, sőt provokatívnak tartotta a Debreceni Ítélőtábla súlyosbítást kísérő indoklását.
Sajóbábonyban 2009. november 15-én szabadultak el az indulatok, miután előző nap a Jobbik lakossági fórumot szervezett a városba. Az eseményt biztosító Új Magyar Gárda tagjai nem engedték be a helyi cigányokat, így a két csoport között hangos szóváltás alakult ki, a rendőrségnek kellett közbelépnie. Másnap egy roma lakos felelősségre vont és megpofozott egy szerinte a szervezésben részt vevő asszonyt (aki egyébként MSZP-szimpatizánsnak vallotta magát), a helyi Jobbik elnökét, Bencs Gábort pedig életveszélyesen megfenyegette egy másik roma származású férfi (őt később közérdekű munkára, a pofozkodót pénzbüntetésre ítélték). Bencs ennek hatására "bográcsozásra" invitálta a Jobbik támogatóit - a sajtóhírek szerint azonban Sajóbábony felé tartott "az Új Magyar Gárda keleti dandárjának majd 600 tagja". A konvoj nagyobb részét a rendőrség feltartóztatta, néhány gépjármű azonban eljutott a település határáig, ahol csupán egyetlen járőr, a helyi körzeti megbízott tartózkodott. Itt jelent meg a támadástól tartó romák egy nagyobb csoportja, akik körbeálltak, majd botokkal és fejszékkel ütlegelni kezdtek egy piros Suzukit. A rendőri erősítés hamarosan megérkezett, így a jármű három utasa könynyebb sérülésekkel megúszta. A romák szétszéledtek, közülük a helyszínen csak egy személyt fogtak el, a másik nyolc vádlottat a következő napokban állították elő.
Az ügyben 2013. május 9-én hozott elsőfokú ítéletet a Miskolci Törvényszék, és bár a nyomozás, illetve a vádlottak azonosítása sem tűnt problémamentesnek (erről lásd Akik ott sem voltak című keretes írásunkat), az igazán érdekes a bűncselekmény minősítése volt. "Magyarellenes" kiabálásokra csak a körzeti megbízott és a három sértett emlékezett, a vádlottak és védőik végig amellett érveltek, hogy a városba érkező gárdisták ellen irányult a támadás. A bíróság ennek ellenére minden vádlottnál megállapította a magyar nemzet mint közösség tagja elleni erőszak bűntettét, és 2 év 6 hónaptól 4 évig terjedő börtönbüntetéseket osztott ki. Az elsőfokú ítélet indoklása változatos eszközökkel igyekszik bizonyítani, hogy a támadás célpontja a "magyarság" volt. A bíróság felrótta a cigányoknak, hogy "összemosták" a Jobbikot az Új Magyar Gárdával "arra gondolván, hogy valamiféle velük szembeni fellépésre készülnek". Ennek következtében "gyűlölet alakult ki a sajóbábonyi cigányközösség hangadóiban általában a magyarság s azon belül is a Jobbikkal szimpatizáló személyekkel szemben". Az állítólagos szocialista érzelmű lakost érő inzultust annak alátámasztásaként értékelte a törvényszék, hogy "a jobboldali beállítottságú politikai erőn túlmutatva a támadók dühe a magyarság ellen fordult", holott - mint azt láthattuk - a nőn nem magyarságát kérték számon, hanem azt, hogy segített a lakossági fórum szervezésében. Az ítélet megállapítása szerint "első látásra nyilvánvalónak kellett lennie" a városba érkező gárdisták magyar származásának, így a vádlottak "önmagukat különböztették meg magyar állampolgárságuk ellenére a többségi nemzet tagjaival szemben cigányként". A végső konklúzió szerint "a támadás nem egyszerűen egy politikai erő és annak szimpatizánsai ellen irányult, hanem szélesebb értelemben a magyarság ellen. A lakóhelyükön kívül élő, velük nem egy rasszba tartozó népességet ugyanis összemosták a Jobbikkal, valamint támogatóival. Számukra - legalábbis a támadás idején - az ellenséget a magyarság jelentette."
Az elsőfokú ítélet nem vette figyelembe a védelem álláspontját, mely szerint a romagyilkosságok közelsége és a hatszáz gárdistáról szóló hírek miatt nem általában a magyaroktól, hanem a városba tartó cigányellenes személyektől tartott a roma közösség. Ennél is tovább ment a Debreceni Ítélőtábla, amikor jogerős másodfokú ítéletében szó szerint azt állította, hogy "a vádlottaknak semmilyen okuk nem volt arra, hogy megtámadják a Sajóbábonyba érkező személyeket. Ha nem volt okuk, abból egyetlen következtetés vonható le, nevezetesen az, hogy az előző napi politikai fórumot és a romagyilkosságokat ürügyül használták." A cselekmény közösség tagja elleni erőszakként minősítését elfogadó ítélőtábla azért hagyta jóvá az ügyész súlyosbítás iránti fellebbezését, mert a fokozott rendőri jelenlét miatt a bűncselekmény jelentősen megzavarta Sajóbábony köznyugalmát. Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a TASZ megbízásából dolgozó védőügyvéd szerint ez abszurd érv, hiszen a rendőri jelenlét nem a támadás, hanem a jobbikos lakossági fórum és a gárdisták behívása miatt volt fokozott. Azonban nemcsak emiatt terjeszt be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, hanem azért is, mert "az előítéletből fakadó gyűlöletet egyáltalán nem bizonyította az ügyészség, a bíróság ítélete e körben megalapozatlan. Egyik elkövető előéletében sem találunk erre utaló jelet, a kiabálás pedig ilyen nagy számú csoportnál nem bizonyíthat semmit, ez alapján nem foghatjuk rá kilenc emberre egyfajta kollektív ítéletként, hogy rasszista indítékból támadta meg a kocsit." Ezt erősíti meg Csóka Károly is, aki szerint ma már minden sajóbábonyi számára egyértelmű, hogy a fórummal a cigányokat akarták szándékosan provokálni, mert bármilyen összetűzés jól jött a Jobbiknak a választások közeledtével. "Sajnos akkoriban a cigányok többsége ezt nem ismerte fel, könnyen provokálhatónak bizonyult" - mondta a Narancsnak a sajóbábonyi TASZPONT munkatársa. Csóka a rasszizmus vádját azért is furcsállja, mert Sajóbábonyban sok a vegyes házasság, az egyik elítélt felesége is a nem roma többséghez tartozik.
A szkinhedek ellen
2009. március 15-én, három héttel a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után a miskolci Muszkás oldal roma lakói támadástól tartottak, miután elterjedt az a később hamisnak bizonyuló hír is, hogy a közeli Lyukóvölgyben felgyújtották egy cigány család házát. Másnap hajnalban egy lesötétített ablakú bordó Peugeot többször gyanúsan lassan haladt el a cigánysoron, ezért egy cigányokból álló csoport megállította, kövekkel megdobálta, és botokkal ütlegelni kezdte. A három utas - akik, mint később kiderült, a szkinhedmozgalomhoz tartoztak, egyikük egy interneten is fellelhető fotón náci karlendítéssel pózol - jelentéktelen sérülésekkel hajtott el.
A Miskolci Városi Bíróság 2010. október 29-i ítéletében az előbbiekhez hasonló módon próbálta magyarellenes gyűlölet-bűncselekményként beállítani a történteket. A sajóbábonyi esethez képest a különbség annyi volt, hogy itt az egyik vádlotti vallomás is elismerte: elhangzott a "Büdös magyarok, üssétek őket!" mondat, a rendőrség pedig a helyszínelés során egy "Halál a magyarokra" felirattal ellátott botot is talált. A bíróságot nem hatotta meg, hogy a védelem szerint ezeket nem is lehetett volna bizonyítékként figyelembe venni (lásd Gyanús jelek című keretes írásunkat), és első fokon a sajóbábonyi ítélethez viszonyítva is brutális, akár a hat évet is elérő börtönbüntetéseket szabott ki (erről akkor bővebben is beszámoltunk, lásd: Az önmaga ellen fordult törvény, Magyar Narancs, 2010. december 2.). A másodfokú bíróság először visszaküldte az ügyet első fokra, de a 2012. július 3-án meghozott újabb elsőfokú ítélet is megalapozottnak látta a közösség tagja elleni erőszak vádját, a büntetési tételeket így alig enyhítette. Ezt írta felül a Miskolci Törvényszék idén október 8-án, amikor jogerős döntésében gyűlölet-bűncselekmény helyett elsősorban csoportos garázdaságként minősítette a miskolci romák tettét.
A törvényszék szóbeli indoklása szerint a feliratos bot azért nem bizonyíthatott magyarellenes gyűlöletet, mert nem tudni, ki készítette és ki használta; az sem kizárható, hogy nem a vádlottak egyikénél, hanem egy el nem fogott tettesnél volt a támadás idején. A "Halál a magyarokra" felirat egyébként nappali fényviszonyok mellett is csak másfél méterről olvasható rajta, így a törvényszék nem állapíthatta meg, hogy azt a vádlottak egyetemlegesen észlelték. A magyarellenes kiabálással is hasonló a helyzet, tehát személyre szabott előítéletes motivációt ebből sem tudott levezetni a másodfokú bíróság, főleg, mert többször elhangzott, hogy bőrfejűek vagy gárdisták ülhetnek a megrongált gépjárműben; a kocsi elhajtása után is az a vélemény dominált, hogy az utasok "szkinhedek lehettek". Ebből következően a cigányokat a szkinhedek elleni gyűlölet is vezethette, akik viszont nem élveznek többlet büntetőjogi védelmet. Ezt egy korábbi legfelsőbb bírósági (LB) ítéletből vezette le a Miskolci Törvényszék, amelyben az LB a Magyar Gárda tagjaira vonatkoztatva mondta ki: "a nemzeti, etnikai, faji, vallási vagy egyéb lakossági csoport ellen irányuló célból létrehozott és a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembehelyezkedő szerveződés tagjait - kiváltképpen akkor, ha a szervezetet a bíróság jogerős döntésével már fel is oszlatta - értelemszerűen a büntetőjog sem védheti fokozottan". A mostani ítélet ezt terjesztette ki a "társadalom által elfogadott nézetekkel szembehelyezkedő" csoportokra, így a szkinhedekre is.
A Narancsnak a helyszínen nyilatkozó vádlottak megkönnyebbültek, még ha a legtöbbükre kiszabott 2 év 9 hónapos büntetést változatlanul eltúlzottnak tartják is; szerintük az egész ügy hihetetlenül fel lett fújva. Mindenesetre az is jelzésértékű volt, hogy a sajóbábonyi romákkal ellentétben a miskolciak személyre szabott indoklást kaptak, az ítélethirdetés után a bíró egyenként megkérdezte őket, értették-e az ítéletet. A védelem sem volt maradéktalanul elégedett, Fazekas Tamás lapunknak elmondta, hogy bár ennél kedvezőbb ítéletre nemigen számított, ő az egyik vádlott védőjeként a teljes felmentésért fellebbezett. "Erős érvek szólnak amellett, hogy ezek az emberek egyáltalán nem követtek el bűncselekményt, ugyanis úgynevezett vélt jogos védelmi helyzetben voltak. Bár tévedtek abban, hogy támadás érte őket, az egész kontextust figyelembe véve alappal tarthattak támadástól. Ez kizárja a büntethetőséget" - mondta Fazekas, aki ezért a sajóbábonyi mellett valószínűleg a miskolci ügyben is felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához. Hozzátette ugyanakkor, hogy a vádlottak jellemzően mindkét ügyben több mint két évet ültek előzetes letartóztatásban, így a kúriai döntés csak végleges szabadulásuk után várható - ez pedig nem növeli az esélyeiket.
A cigányok ellen
A miskolci ítéletet Jovánovics Eszter, a TASZ Romaprogramjának vezetője is összehasonlíthatatlanul színvonalasabbnak tartja a sajóbábonyinál, bár nehezményezi, hogy a bíróság nem utalt a cselekmény alapvetően félelemből táplálkozó, védekező voltára, ami eleve kizárja, hogy az gyűlölet-bűncselekménynek minősüljön. Bár e két esetben ennek a szempontnak fel sem kellene merülnie, Jovánovics aggályosnak tartja, hogy a társadalom többségi tagjai ellen romák által elkövetett cselekményeknél egyáltalán lehetséges gyűlölet-bűncselekményről beszélni. Ez azért fontos, mert ismerünk olyan ügyeket, ahol valóban a többségi nem roma társadalom - bírósági szaknyelv szerint a "magyarság" - elleni gyűlölet lehetett a cigány származású elkövetők fő motivációja. Erre példa a budapesti Tavaszmező utcában történt 2009-es támadás, ahol az elkövetők egy szélsőséges csoporthoz nem köthető, nem roma diákra támadtak, akit "magyarsága" miatt szidalmaztak (az ügy érdekessége, hogy az egyik elkövető is a többségi társadalom tagja). A másodfokú ítélet csak az elsőrendű vádlottnál állapította meg a közösség tagja elleni erőszakot, a Kúria viszont mind a hét támadó cselekményét rasszista indíttatásúnak találta.
"Nem kérdés, hogy előítéletek bárkiben lehetnek, a döntő azonban az, hogy ezeknek mi a társadalmi hatásuk" - véli Jovánovics Eszter. A TASZ álláspontja szerint a gyűlölet-bűncselekményeket szabályozó törvény kizárólag a sérülékeny kisebbségek védelmére való, a többségi társadaloméra nem, ezért a tényállás módosításra szorul. "A nem roma magyarokat az ilyen támadások nem fogják megbélyegezni, ők emiatt nem rekesztődnek ki a társadalomból, míg a cigányok kirekesztettségérzetét egyértelműen fokozzák a rasszista inzultusok" - magyarázta a Narancsnak Jovánovics, bár hozzátette, hogy ez még a jogvédő szervezetek körében sem számít egységes véleménynek. Fazekas Tamás is úgy látja, hogy a jelenlegi törvényszöveg a jogalkalmazásban bármeddig tágítható, formálisan bármely csoportot védheti, adott esetben a bélyeggyűjtőket is. Hack Péter egyenesen úgy fogalmazott, hogy ha ezeket az ítéleteket bármilyen nyelvre lefordítanánk, a külföldi jogásztársadalom egy emberként fogná a fejét. A hazai joggyakorlatnak mindenesetre esélye lehet az európai szintű bemutatkozásra is: információink szerint a védők egy kedvezőtlen kúriai döntés után Strasbourghoz fordulnának.
Az általunk megkérdezett jogászok azért is felháborítónak tartják a bíróságok ambivalens viselkedését a "magyarellenes" ügyekben, mert fordított helyzetben, tehát a cigányok elleni támadásoknál az elmúlt években alig alkalmazták a gyűlölet-bűncselekményi tényállást. "A romákkal szembeni cselekedeteknél magas a latencia, legtöbbször nem indítják meg az eljárásokat, ha igen, tipikusan akkor sem a helyes bűncselekmények miatt. Kutya keményen kell küzdeni a helyes minősítésért, a rendőrség nagyon gyorsan tudja megszüntetni az eljárásokat, ha el is fogják az elkövetőket, enyhe büntetésre számíthatnak. A cigányok ellen viszont 2-3 évek repkednek, a vádlottak gyakran évekig előzetesben vannak, akár teljesen indokolatlanul is" - összegezte tapasztalatait Fazekas Tamás. Jovánovics Eszter a devecseri Jobbik-tüntetést hozta fel példaként, ahol a cigányellenes beszédek után a fenyegetőző tömeg a cigánysorra vonult, többen kövekkel dobálták meg a romák házait. A rendőrség a közösség elleni uszítás ügyében nemrégiben mégis megszüntette a nyomozást, a közösség elleni erőszak elkövetői közül pedig mindössze egyetlen személy ellen indult eljárás. A többieket annak ellenére nem találja a rendőrség, hogy az egész cselekményről videofelvétel készült, a helyszínen pedig legalább ötven járőr tartózkodott, akik bármikor intézkedhettek volna. Az összességében diszkriminatív gyakorlat oka a TASZ szerint az lehet, hogy a rendőrök, az ügyészek és sajnos a bírák körében is elterjedt az előítéletes, rasszista gondolkodás, ahogyan az egész felnőtt társadalomban. Hasonlóan vélekedik Hack Péter is, szerinte a magyar jogásztársadalom húszéves adósságát csak a képzés megváltoztatásával lehetne rendezni, hiszen ha a gyűlölet-bűncselekmények ellen az azokat nem értő jogászoknak kell fellépniük, az "körülbelül olyan, mintha sebészkéssel próbálnánk deszkát fűrészelni".
Akik ott sem voltakA sajóbábonyi incidens után kiérkező rendőrök a helyszínen csupán az elsőrendű vádlottat fogták el, a többieket a következő napokban kerítették kézre. A kilenc vádlottból hat azt is tagadta, hogy egyáltalán részt vett az autó megrongálásában. Volt, aki elmondása szerint sérült lábbal otthon feküdt, volt, aki állítólag másik faluban tartózkodott, és olyan is, aki csak a rendőrök segítségére sietett a helyszínre. Róluk az indoklás rendre azt próbálja bizonyítani, hogy hamis alibit gyártottak maguknak. Ez legkevésbé talán a másodrendű vádlottnál sikerül, akit a körzeti megbízott az utcán hátulról ismert fel pulóveréről és testalkatáról. Az indoklás maga is elismeri, hogy a tanú "úgymond nem volt 100 százalékig biztos abban, hogy ő volt a támadók egyike, mert az arcát nem tudta megfigyelni, ám, mint azt nagyon találóan megjegyezte, ilyen ruházattal és testfelépítéssel egy viszonylag kis településen több ember nem mászkál". Később azt olvashatjuk, hogy a másodrendű vádlottat "jellegzetes nagy termete és golyó alakú feje miatt azonosította". A vádlottak azonosítására tett kísérletek fényében külön érdekesség, hogy a bíróság milyen könnyen lépett túl egy lehetséges negyedik, az autóban tartózkodó sértett nevének felmerülésén. Azt, hogy az egyik sértett a vallomásában név szerint megemlítette ezt a negyedik személyt, az ítélet indoklása egyszerűen a támadás utáni sokkos állapotnak tudja be, holott Fazekas Tamás védőügyvéd szerint az illető mobiltelefonjának cellainformációi is arra mutattak, hogy a helyszínen volt a támadás idején. Ha pedig ott volt, azt nyilván a kiérkező rendőröknek is észlelniük kellett. Akárhogy is történt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Esélyegyenlőségi Iroda honlapján munkatársként jelenleg is említett esetleges sértett neve egyszer csak kikerült a történetből. |
Gyanús jelek
A Muszkás oldali romák védői azt szerették volna, ha a "Büdös magyarok, üssétek őket!" kiabálást elismerő vallomást fel sem használta volna a másodfokú bíróság, mivel egyrészt védő értesítése nélkül felvett, másrészt a vádlott szerint bántalmazás hatására tett vallomásról van szó. A Miskolci Törvényszék a védelem jogának sérülését elismerte, a bántalmazást azonban nem látta bizonyítottnak, az emiatti feljelentést a nyomozó ügyészség is elutasította, igaz, egyelőre nem jogerősen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság különböző ítéleteit elemezve a törvényszék végül arra jutott, hogy a védő értesítése nélkül felvett vallomás bár szabálytalan, jelen eljárásban mégis használható, mert minden körülményt figyelembe véve ez a szabálytalanság nem volt döntő befolyással az ítéletre. A történet hitelességét azonban Fazekas Tamás szerint tovább gyengíti, hogy az állítólagos magyarellenes mondatot halló személy súlyos hallássérült is. A "Halál a magyarokra" feliratos botról a törvényszék végül azt mondta ki, hogy a támadásban felhasználták, csak konkrét személyhez nem volt köthető. A védelem szerint azonban a botot a feltalálás helyszínén kívül az égvilágon semmi nem köti a tárgyalt cselekményhez. A bíróság szóbeli ítéletében látszólag valóban elég gyenge lábakon álló következtetéssel a bot egyik végének elszenesedéséből állapította meg, hogy annak mindenképpen ott kellett lennie, amikor a támadástól tartó cigányok őrtüzet gyújtottak. |
(A szerző korábban a TASZ Romaprogramjának önkéntes gyakornoka volt.)
