(2013-10-17)
November 15-én a Kispipa Velvet bárban Bán Zsófia Keep in Touch című felolvasóestjét kíséri a Pátkai Rozina-Tóth Mátyás duó. Az Independent Music Award-dal (is) kitüntetett formáció énekesnőjével beszélgettünk.
Ha megkérdezünk pár embert, hogy szerintük mi a "törékeny" szó ellentéte, olyasmit válaszolnak, hogy stabil, masszív, robusztus, ütésálló, törhetetlen. Valami, ami képes erős külső hatásoknak is ellenállni. Csakhogy másfajta fogalmaknak nem ilyesmik az ellentétei.
Akárhonnan is nézzük, Magyarországon a politika témáit a miniszterelnök határozza meg. Az állításokat ő teszi, amelyekre az ellenzék reagál: visszautasít, átértelmez, nevetségessé tesz. De mindez jottányit sem változtat azon, hogy honnan jön a kezdeményezés: Magyarország egyetlen teljes értelemben vehető politikusától.
A gyűlöletbeszéd jogi szankcionálhatóságával kapcsolatban publikált cikkünk elérte a várt hatást: érdemi párbeszéd alakult ki a Magyar Narancs hasábjain a kérdésről. A felmerült ellenérvekre reagálunk most, nem sugallva azt, hogy a vita ezzel véget érne.
Megmetszi a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) a kormánypárt. Ezúttal arról szól a sztori, hogy egy egyéni képviselői indítvány a kormányra bízná annak eldöntését, milyen cégösszeolvadások, fúziók, felvásárlások esetében nem indíthatna a hivatal versenyfelügyeleti eljárást, még akkor sem, ha ezek a piaci mozgások monopóliumok kialakulásához vezetnek.
A magyar Országgyűlés a múlt hónap végén elfogadott egy törvényt, miszerint szabálysértést követ el, aki bizonyos közterületeken él (életvitelszerűen tartózkodik). Budapest főpolgármestere erre a hétre elő is termett egy tervezettel, ami kijelöli a hajléktalanok előtt tiltott zónákat. Húzzanak el a világörökség részét képező területekről, be ne tegyék a lábukat a játszóterekre, kopjanak le a parkokból, kerüljék a villamosmegállókat és így tovább.
Augusztus óta tudjuk, hogy Fukusimánál újra bajok vannak: szivárogni kezdett a megsérült reaktor hűtésére szolgáló töméntelen, a folyamatban szennyezetté váló víz. A Franciaországban és az Európai Parlamentben is az atomipar ostoraként ismert képviselőt a japán baleset tanulságairól, az európai atomnyilvánosságról és a francia atomipar erejéről kérdeztük.
A két világháború közötti parlamenti és törvényhatósági választások vizsgálata nemcsak a magyar politikai kultúra történetéhez szolgáltat remek adalékokat, de tanulságos a jelenre nézve is. A téma fiatal kutatója most egy könyvet szentelt mindennek (Budapest választ, Napvilág, 2013), sőt www.bpvalaszt.hu címen létrehozott egy online, szabadon elérhető interaktív választástörténeti adatbázist is.
Mi az, ami a GDP majdnem kétszeresével nőtt Magyarországon az elmúlt tizenöt évben? A minimálbér. 1998-ban alig 19 500, 2013-ban viszont 98 000 forint volt, Orbán Viktor pedig jövőre százezer forint fölé emelné. Vajon ki járt a legjobban?
A hét végi hollandiai 1-8-at majd' mindegyik kommentár összekapcsolja Orbán Viktor személyével. Aligha véletlenül: a magyar futball világában laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az Orbán számára kívánatos társadalomszerkezet modellje. Ezt elemzi az alábbi írás, amely egy hamarosan megjelenő kötet részlete.
Két olyan ügyben is másodfokú ítélet született nemrég, ahol cigányok támadtak az őket provokáló gárdisták, illetve szkinhedek autójára. A látszólagos egyezések ellenére az igazságszolgáltatás a sajóbábonyi esetet közösség tagja elleni erőszaknak, a miskolcit garázdaságnak minősítette.
Az NKA alelnöke szerint a jogdíjak átcsoportosítása nem a művészek kirablása, a holokauszt-emlékévnek örülni kell, a szépen vagyonosodó Magyar Művészeti Akadémia működését pedig kíváncsian figyeli.
2013 továbbra is a nagy visszatérések éve, és hol vagyunk még a végétől?! A Mazzy Start David Roback, a Paisley Underground addig jobbára inkább a periférián alkotó veteránja, valamint az éteri szépségű és titokzatos alternatív díva, a mexikói-amerikai Hope Sandoval (képünkön) alapította Dél-Kaliforniában a nyolcvanas évek végén.
Visszatérő vendég, mégsem bírja belopni magát úgy igazán a magyar közönség szívébe - az Emika-jelenség jól mutatja, melyek a korlátai egy papíron (na jó: CD-n/vinilen) viszonylag jól működő produkciónak.
Az 1999-ben alakult, szóval már igazi veteránnak számító Fish! - belegondolni is ijesztő, hogy jövőre a tizenötödik évfordulót ünnepelhetik - talán a legokosabban építkező zenekar azok közül, akik a kétezres évek elejétől fogva rendszeresen megfordultak az olyan, ma már nem létező budapesti klubokban, mint a Süss Fel Nap!, a Pesti Est Café vagy a Kultiplex.
Október 29-én Leonard Bernstein - hazánkban ritkán előadott - III. (Kaddish-)szimfóniája szólal majd meg az operaházban. A monumentális mű szólistáját kérdeztük.
Mi fán terem, miből él, mire figyel és egyáltalán: pontosan mit csinál egy pályakezdő komponista?
Ma, amikor már egy düledező kutyaólban is tökéletes felvételeket készíthet a laptopjával szinte bárki, különösen érvényes, hogy színpadon kell látni egy zenekart ahhoz, hogy megsaccolhassuk, valójában mennyit is ér. Az elmúlt két hét ebből a szempontból a kijózanodás napjait hozta el.
Ligeti György és Witold Lutosławski közös ünneplését voltaképpen csak a véletlen meg a kerek számok iránti rajongás kreálta: a magyar zseni 90, a lengyel mester 100 éve született.
"Miután megteremtettem a láthatatlan zenekart, szeretném feltalálni a láthatatlan színházat is" - jegyezte fel naplójába (második) férje kifakadását Cosima Wagner az 1870-es évek végén. Történetileg ugyan többé-kevésbé rekonstruálható, hogy mire is gondolhatott a felbőszült Wagner, ám az operaházi Tannhäuser-felújítás múlt heti nézője filológiai szöszölés nélkül is érteni, sőt mélyen átérezni véli a mester indulatát.
Két éve a Manic Street Preachers kiadott egy karrierösszegző válogatást, melyet egy monstre koncerttel fejelt meg a londoni O2 arénában, utána pedig azt ígérte, hogy egy időre eltűnik, és majd valami egészen újjal tér vissza.
"Mit nyer azzal Chopin úr, ha valaki Mozartnak nevezi? Szinte semmit, ellenben elveszíthet mindent [...]. Chopin úr jobban ír ma zongorára, mint Mozart tette fél évszázaddal ezelőtt, bár az ötletek értéke szempontjából összehasonlíthatatlanul alacsonyabb szinten áll.
A brit színpadok egyik legelismertebb színésze volt, mígnem az Igazából szerelem kivénhedt rocksztárfigurája keresett filmszínésszé tette. Újabban az Időről időre című filmben látható - a jeles jellemszínész Londonban fogadott minket.
1960-ban a Moszad ügynökei Buenos Airesben elkapták, és Izraelbe vitték Adolf Eichmannt. A kalandfilmbe illő történet nem kerülhette el a sorsát, többször is vászonra vitték. Ez most egy másik történet, azokból az évekből, amikor a 20. század egyik legnagyobb hatású politikai gondolkodójának pályája összekapcsolódik a végső megoldás fő kivitelezőjének tartott náci hivatalnokéval.
A pesti mozikban most futó filmje, a Templom a dombon több mint negyven fesztiválon szerepelt, tizenöt nemzetközi díjat nyert - Szarajevóban beszéltünk vele.
Szép a francia ősz, szívszaggatóan, s van az a parki pad, ahol egyszer Emma és Adéle ültek - itt kezdődött minden, mint egy lányregényben, csakhogy itt egy művésznek készülő fiús, kék hajú (Emma) és egy hamvas, tincseivel és a világgal hadilábon álló tini (Adéle) gabalyodik össze, úgy testileg, mint lelkileg.
Nem kifejezetten a hitelességet szolgálja, ha Gemma Arterton bármiféle milliárdos vállalkozás vezetőjeként gördül be a filmvászonra, és hát Justin Timberlake sem az a könnyen megkedvelhető hőstípus, de ezek olyan papírformadolgok, különben is, Brad Furman előző filmjével (Az igazság ára) épp azt bizonyította, hogy az ilyenek (és Matthew McConaughey) ellenében is lehet szórakoztató thrillert csinálni.
Amikor Sztupa és Troché hosszában felszántották a Balatont, egy tucat tajtékos paripa dobrokolt a parton. Troché be is fogott mindjárt hatot az eke elé, vágjuk, hasítsuk, forgassuk fel fenekestül, hadd haladjunk, csak haladjunk, rikoltotta. Sztupa nem kapkodott, kicsapta legelni a maga hat pejlovát, s ökrökért küldött. Azokat fogta a szerszáma elejbe, s amikor aztán készen állottak, maga is erősen megmarkolta az eke szarvát.
Bár a Kiscelli Múzeum templomtere évtizedek óta kiállítótérként működik, a vendégkönyv szerint szinte minden kiállítás esetében akad olyan látogató, aki a műalkotások jelenlétét szentségtörésnek érzékeli.
VI. Benedek pápa lemondása után coming outol, mert nem bír tovább hazugságban élni. Ez persze egy minőségi angol álhíroldalon jelent meg, ahol hozzátették, hogy ez korántsem meglepő: "Nők sehol, kalapköltemények és Prada cipők - a katolikus egyház a legmelegebb intézmény a világon."
Magunkénak ismerjük ezt a szót, nem hiába piros-fehér-zöld minden. Humor, játék, némi görbe tükör és mellé cirkusz, élőzenei kíséret, levegőakrobatika és nem mellékesen virtuóz kortárs tánc.
Hét éve nem jelentkezett új verseskötettel Térey János (már ha nem számítjuk, hogy az első kötetét tavalyelőtt újraírta és publikálta), így a Moll megjelenése mindenképpen eseményszámba megy - már-már függetlenül attól, mi is van benne.
Kevesen ismerhetik olyan behatóan a friss Nobel-díjas kanadai író életművét minálunk, mint négy kötetének magyar hangja, Mesterházi Mónika költő és műfordító.
Asszonyok, lányok élete; Egy jóravaló nő szerelme; Szeret, nem szeret - Kilenc történet; Csend, vétkek, szenvedély; Mennyi boldogság! - ez az öt kötet olvasható magyarul (Borbás Mária és Mesterházi Mónika jóvoltából) a 2013-as irodalmi Nobel-díjas Alice Munro, az idén nyolcvankét éves kanadai írónő negyven-egynéhány éves munkásságából (1968-ban, harminchét éves korában, azaz már nem egészen fiatalon jelentette meg első prózakötetét, a Dance of the Happy Shades című elbeszéléskötetet - a cím Gluck Orpheusz és Eurüdikéjének betétjére, a Boldog lelkek táncára utal).
Nehéz elhinni, de tény: rendszeresen megjelenő, kizárólag magyar alkotók műveit bemutató képregény-antológia mind ez idáig nem létezett. A korábban a Narancs hasábjain is méltatott Random megfelelt ugyan a kritériumok többségének, de nyomtatásban nem adták ki, ráadásul mindössze három számot ért meg.
A furcsa tankönyvszag ellenére tűnnek nélkülözhetetlennek, újramondandónak Németh György könyvének azok a szöveghelyei, ahol a Kádár-korszak mentalitásáról, életszínvonal-politikájáról, tabui és alkui leltáráról van szó, mert a leckét a magyar társadalom mindeddig és folyton átlapozta.
Általában azokat a dolgokat csodáljuk a legjobban, amiket nem értünk, és mivel alig értünk valamit, rengeteg csodálatra méltó dolog vesz körbe bennünket. Például arról, hogy az elemi részecskék tömegét meghatározó szubatomi részecske micsoda, halványlila fogalmunk sincsen.
Ugrás a szédítő mélységbe, némi szabadesés után siklás a levegőben hatalmas sebességgel, majd talajfogás rövid ejtőernyőzéssel. A wingsuit pilóták, vagyis a szárnyasruhás ugrók pár perc eufóriáért az életüket is kockára teszik - ahogy a múlt héten elhunyt Kováts Viktor is.
A Pittsburghi Egyetemen működő autizmusközpont igazgatójának több évtizedes munkássága jelentősen hozzájárult az autizmus megértéséhez, a terápiás lehetőségek javításához. A szakemberrel a közelmúltban Budapesten megtartott Nemzetközi Autizmus Kongresszuson beszélgettünk a legújabb kutatásokról, terápiákról és a Kiss együttes tüzet lövellő gitárjáról.
Miközben lépten-nyomon a Belváros megújulásáról lelkendezik Rogán Antal marketingcsapata, a Ferenciek tere leginkább az 1942-es Sztálingrádra emlékeztet, az ötödik kerület főútján, vagyis a Kossuth Lajos utcában egyelőre nyoma sincs újító szándéknak.
A minap az egyik kedvenc belvárosi bisztrómban jártam. A konyhája megélt már bizonyos hullámokat - ez az évtizedes pályafutásba bele is fér -, de mostanság mintha újra virágozna. "Kacsamáj narancsos sütőtökkel" - így szerepelt a fogás a napi táblán, amely felkeltette a kíváncsiságomat.
Fánk-viccek épp nincsenek, de minden más sémát és sztereotípiát megkapunk: törtető, szexi tomboy rendőrnő; renitens, épp ezért az őrsön legjobban teljesítő nyomozó és frissen kinevezett fekete kapitány.
