A zuglói közétkeztetés politikai morzsái

Papcsák lenyeli, a gyerekek nem

  • Vári György
  • 2012. március 5.

Belpol

Gyerekek és szülők tömegei kérik ki maguknak Zuglóban, hogy az idei tanévben ehetetlen a menzai koszt. A nyáron kiválasztott cégek közül a legnagyobb beszállító egy Fidesz-közeli vállalkozás. Szerettünk volna betekinteni a tavaly év végén lejárt szerződésekbe, illetve az azóta érvényben lévőkbe, már ha vannak, de ez a törvényi határidőn belül nem jött össze.

Múlt szeptemberben a hvg.hu hírt adott róla, hogy a zuglói önkormányzatnál „hirtelen, indoklás nélkül történt váltás a közétkeztetés terén. A kozbeszerzes.hu adatai megerősítik az újság állításait, miszerint  – mivel a nyílt pályáztatás nem hozott eredményt – végül hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárással választották ki az új közétkeztető cégeket: a Sodexo Magyarországot, az Elamen Kereskedelmi és Vendéglátó Kft.-t és a Hungast-Mecsek Kft.-t. Utóbbi cég – mint a cikkből kiderül – meglepő és kevéssé költségkímélő módon esztergomi konyhájában főz a hozzá tartozó zuglói közintézmények számára. Azóta panaszkodnak a szülők, legkivált a Hungast-Mecsek Kft. esztergomi konyhájára, hogy kevés és rossz minőségű ételt szállítanak ki a zuglói iskolásoknak.

A tavaly nyáron négy hónapra a legtöbb pénzért, pár tízezer híján 36 és fél millió forintért szerződő és a szülők által a legtöbbet szidott Hungast-Mecsek Kft. tulajdonosa az S-Food Kft., amely annak a György családnak az érdekeltségébe tartozik, amely a Fidesz-közeli hotelépítő Aquaplus Kft. tulajdonosa is. Ifj. György Tamás, az S-Food tulajdonosainak egyike (két testvére, György Zsuzsanna és György Kornél is tulajdonos) 2006-ig volt résztulajdonosa az Aquaplusnak, nagybátyja, György Zoltán (aki nemrég még Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselő, baranyai régióigazgató és parlamenti bizottsági elnök üzlettársa volt) részesedése pedig jelenleg is „minősített többségű befolyást biztosít” ebben a cégben. (Az Aquaplusról lásd cikkeinket itt, itt és itt.) A három különböző céggel kötött szerződések összértéke majdnem 95 millió forint, ebből az Elamené mintegy 25 millió 700 ezer forint, a Sodexóé pedig 32 millió 750 ezer.

 


Fotó: MTI

A szerződések december végén lejártak. Arra vonatkozóan, hogy január óta milyen jogi konstrukció keretében és mennyiért biztosítják az ebédszállítást, nem találtunk adatot. Ráadásul a kozbeszerzes.hu adatai szerint a januárban meghirdetett közbeszerzési pályázat lezárása és a szerződéskötés egyre csúszik. Először az alkalmasság feltételeit módosították, aztán a kiírást – vagy a módosítását – megtámadta az a Junior Zrt., amellyel Papcsákék a történet elején szerződést bontottak.

Az elégedetlen szülőket képviselő Zuglói Szülők Közössége a napokban publikálta egy dietetikus véleményét a Sodexo legutóbbi háromheti étlapjáról, melynek végkövetkeztetése az, hogy  „a menük nem korszerűek, és úgy látszik, hogy a drágább, de e korosztály fejlődéséhez elengedhetetlen nyersanyagokon spórolnak”. Az önkormányzat 15 napja nem tájékoztatja a narancs.hu-t arról, hogy mi indokolta annak idején a Junior Zrt. szerződésének felmondását, és ugyanennyi ideje nem férhetünk hozzá a szerződésekhez sem. Viszont a zuglói szülők szerint egy tárgyalásukon arról biztosította őket dr. Ferdinandy István alpolgármester, hogy „ha esetleg a pályázati nyertesek között lenne a későbbiekben a Hungast, akkor is ki szeretnénk kötni, hogy zuglói konyhával dolgozzon”. Kérdés, ezt miért csak most határozták el. Az önkormányzat elszántságát jelzi az is, hogy ha a nyilvánosságot nem is sietnek tájékoztatni a szövevényes ügyben, Papcsák polgármester cserébe meglepetéslátogatást tett két hete a zuglói Tücsöktanya óvodában, ahol karfiollevest kóstolt. Erről úgy vélekedett, hogy bár finom, de kevés benne a karfiol, a weimari ragut azonban hobbidietetikusként ízletesnek és tartalmasnak találta. Jelezte továbbá, hogy a panaszokat nem hagyja annyiban, „be fogunk avatkozni, és intézkedést fogunk tenni” – ígérte. Azt, hogy hogyan és mikor, egyelőre nem tudni.

Civil társadalom 2.0: a Zuglói Szülők Közössége


A közintézményekben adott étel minőségével és mennyiségével kapcsolatos vélemények összegyűjtője és felhangosítója, a Zuglói Szülők Közössége nevű Facebook-csoport épp egy éve, a tavalyi óvodabokrosítási tervek ellen jött létre. Először értelemszerűen az óvodák szülői munkaközösségeinek tagjai csatlakoztak hozzá, majd az iskolák és bölcsődék szülői képviseleteiből is sokan. A bokrosítási tervek ellen 1500 aláírást gyűjtöttek, a dologból nem is lett semmi. Az oktatási intézmények megsarcolásának tavaly őszi kísérlete (erről lásd cikkünket itt) ellen is felléptek, részben talán nekik is köszönhető, hogy végül az önkormányzat beérte a 10 helyett „mindössze” 7 százalék költségvetési tartalékolással. A zuglói oktatáspolitika mindig biztosít elfoglaltságot, ezért foglalkozhattak a fentebb tárgyalt közétkeztetéssel is, jelenleg pedig a bölcsődei személyi térítési díj bevezetéséről próbálják lebeszélni a helyi képviselőket. Az alpolgármesterek folyamatos tárgyalásokat folytatnak velük, a szülők véleményezik a kerület költségvetését, racionalizáló javaslatokkal állnak elő, hogy lehetőleg minél több pénzt spóroljanak meg az iskoláknak és az óvodáknak. Legutóbb az ő nyilvánossá tett kérésüket követően frissültek a kerület üvegzsebadatai is, ebben szerepel a Magyar Demokratával kötött szerződés is (lásd cikkünket itt).

Állásfoglalásaik kialakításába minden csoporttagot bevonnak, az alpolgármesterekkel folytatott tárgyalásokon az képviseli őket, aki az adott témában kompetens és ráér, tevékenységük minden ízében nyilvános, követhető a Facebook-oldalon. Világnézeti értelemben sokszínűek, mint mondják, ezért vigyáznak, hogy kezdeményezéseik ne kötődjenek semmilyen párthoz, kizárólag a gyerekeikért, a közösen használt oktatási intézmények minőségéért érzett felelősség tartja össze őket. A tavalyi iskolabezárás-özön kapcsán alakult szülőközösségek „újhullámát” képviselő szervezetet már más kerületekből is megkeresték tanácsért a szerveződésbe kezdő szülők, a kezdeményezés a civil társadalom lassú kiépülésének egyik modellje is lehet.

 



Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.