„A MAB a felsőoktatásban folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység tudományos minőségének ellenőrzését, biztosítását és értékelését elősegítő országos szakértői testület, amely e törvényben szabályozott módon közreműködik a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos eljárásokban, különös tekintettel a doktori iskolákra” – olvasható az idén január elsejétől hatályos felsőoktatási törvényben. A laikus olvasónak fel sem tűnik, de a jogszabályból hiányzik egy apróság, egyetlen kis fránya jelző, amit a „szakértői testület” elé biggyeszthettek volna: független.
Kényelmetlen autonómia
A MAB a körülötte zajló tudománypolitikai viták ellenére sikertörténetnek mondható. Jogelődje a felsőoktatási intézmények kezdeményezésére jött létre 1992-ben, és törvényes jogkörei fontos szerepet jelöltek ki számára a felsőoktatás szervezésében: itt hagyták jóvá a szakindítási kérelmeket, a doktori iskolák alapítását, a professzori kinevezéseket, de a bizottság hitelesítette – legalább nyolcévente akkreditálta – az egyes intézményekben folyó tudományos és oktatói munka minőségét is. Michelberger Pál akadémikus, a MAB akkori elnöke 2003-as tanulmányában így értékelte az addigi tíz év fejleményeit: az „Ideiglenes, majd Országos Akkreditációs Bizottság kezdettől fogva autonóm testületként működött, működési feltételeit a parlament által megszavazott – egyébként igen szűkös – költségvetés tette lehetővé. Az akkreditációs tevékenységgel az oktatási miniszterek kezdettől fogva mindannyian egyetértettek, és intézkedéseikben támaszkodtak a MAB állásfoglalásaira, véleményére. Kevésbé mondható el ez a minisztériumi apparátusról, mely nehezen viselte el egy autonóm testület sajátos, demokratikus módszereit, időigényét.”
Mert a MAB valóban független volt. Egy 2006-os kormányrendelet szerint a 19 tagot a következő módon delegálták: a Magyar Rektori Konferencia a felsőoktatási intézmények oktatói közül tizenegy tagot, az MTA hármat, az Országos Köznevelési Tanács, az Országos Kisebbségi Bizottság és a HÖOK egy-egy főt küldött a testületbe, míg a felsőoktatásban érdekelt kamarák két képviselővel vettek részt a munkában. Szakmai szervezetek demokratikusan választott képviselőiről beszélhetünk tehát.
Egyházak és a Művészeti Akadémia
Az új felsőoktatási törvény értelmében a MAB újjáalakul, tehát a korábbi testületet mandátumának lejárta előtt 11 hónappal feloszlatták. Új tagokat kell választani, mégpedig egy radikálisan különböző jelölési rend keretében. A törvény tervezetében december 20-án még 12 fős plénum szerepelt. Az oktatáspolitikában otthonosan mozgó forrásunk szerint ezután erőteljes lobbizás kezdődött, és a végszavazásra került változat szerint a 18 fősre bővült bizottságba már a Makovecz-féle Magyar Művészeti Akadémia és az egyházak is jelölhetnek egy, illetve két főt. Ami a lobbinál fontosabb: a tagok felét a miniszter közvetlenül juttatja pozícióhoz, és minden tagot azonnal, indoklás nélkül visszahívhat az őt delegáló szervezet. Ez felveti a kérdést: mennyiben tekinthető a kormánytól függetlennek az a bizottság, amelynek felét a kormány jelöli, amelynek tagjai bármikor lecserélhetők, és – ez is újítás – amely nem saját maga választja meg vezetőjét, mint korábban: az elnök személyére a miniszter és az MTA elnöke tesz egyeztetett javaslatot.
Bazsa György, a MAB volt elnöke, egykori szocialista képviselő, a Debreceni Egyetem korábbi rektora a narancs.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi plénum szakmaiságára nem lehet panasz, mert hozzáértő tudósok kerültek pozícióba: „Valószínűleg magam is a korábbi alelnököt, a kiváló Balázs Ervint javasoltam volna utódomnak.” Szerinte nem az egyes személyekkel, hanem a jelölés módjával van a baj, márpedig „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”. A fent vázolt struktúra viszont messzemenően alkalmas a kormányzati nyomásgyakorlásra. Bazsa szerint nagy hiba volt kihagyni a testületből a jövendőbeli munkáltatók, tehát a kamarák képviselőit, viszont felhívja rá a figyelmet, hogy az egyházi egyetemeknek eddig is rendeletileg biztosított helye volt a bizottságban. Bazsa szerint az ő határozott tiltakozásának is köszönhető, hogy bár a törvényben nem biztosított a MAB függetlensége, a február 15-ei kormányülésen hozott, vonatkozó rendeletben már legalább szövegszerűen szerepel ez a kitétel. „Igaz, ezt a jelenlegi jelölési rendet látva érdemes idézőjelbe tenni.”
Máshol is van ilyen
Az újjáalakult testületben három korábbi tag foglal helyet. É. Kiss Katalin nyelvészt, a Professzorok Batthyány Körének tagját a miniszter, Fodor György teológust a katolikus egyház jelölte. A harmadik újrázó a MAB új elnöke, Balázs Ervin akadémikus, az MTA képviseletében. A kertészmérnök és molekuláris biológus a narancs.hu-nak elmondta: még Bajnai Gordon miniszterelnök kinevezésével került a bizottságba. Ekkor csökkent a testület létszáma 29-ről 19-re, vélelmezhetően anyagi okokból – ami Balázs szerint a jelenleginél radikálisabb változás volt. A bizottság átalakításának, a régi testület idő előtti menesztésének okairól nem tud mit mondani, mindenesetre elődjének munkáját elismeri: „Bazsa György precíz és alapos vezető volt, aki új módszereket vezetett be a minőségértékelésben.” De véleménye szerint a szakmai munkát nem befolyásolja az új jelölési folyamat. Úgy tudja, Réthelyi miniszter a kinevezések előtt konzultált az MTA és a Rektori Konferencia elnökével, ami elengedhetetlen is ahhoz, hogy a bizottság összetétele tudományterületek szerint kiegyensúlyozott legyen.
Felvetésünkre, hogy egy rendeletileg független testületnél finoman szólva is visszatetsző, ha a tagok felét a kormány delegálja, elmondja, hogy Franciaországban és Spanyolországban maga a miniszter vezeti az ilyen szervezeteket, és nem tartja problémásnak, ha a jövőben „szorosabb együttműködés alakul ki az oktatási kormányzattal”. Amikor rákérdezünk, hogy a tagok bármikor, indoklás nélkül való visszahívása nem adhat-e alkalmat nyomásgyakorlásra vagy motivációt az öncenzúrára, egy közös társadalmi tapasztalatra utal: „Nem tudom, szerkesztő úr milyen társadalomban él, de talán nem meglepő, ha azt mondom: a kormány akarata a világon mindenütt, minden területen érvényesülni tud és tudott. Nem, eddig valóban nem volt példa arra, hogy bármelyik kormány befolyásolni próbálta volna a bizottságot, vagy leváltott volna valakit, de ha nagyon akarta, megtehette volna.” Ugyanakkor hozzáteszi: egyetért Bazsa Györggyel abban, hogy a minisztérium számára politikailag előnyösebb lenne, ha egy független testületre hivatkozhatna („mutogathatna”) mondjuk az egyetemi tanári kinevezések esetében – tehát a népszerűtlen döntések után elbújhatna a független szakértők tekintélye mögé.
Nem a politika érdekli
Balázs Ervin
Fotó: MTI
Amikor a felsőoktatási törvényre tereljük a szót, Balázs Ervin előrebocsátja, hogy ez a Felsőoktatási Tervezési Tanács asztala, a MAB-nak nem feladata közvetlenül és átfogóan véleményezni azt, csupán az egyes szakmai problémák felvetésével tudja befolyásolni a döntéshozókat. Balázs szerint annyi legalábbis kijelenthető, hogy számos, általuk korábban hangsúlyozott hiányosságot és szabályozatlanságot nem old meg az új törvény. „Navracsics úr nagyon jól aposztrofálta ezt, amikor beismerte, hogy követtek el hibákat. A gyors munka ritkán vezet kielégítő eredményre, előfordulhat, hogy ellentmondásos passzusok kerülnek bele a szabályozásba. Különböző lobbiérdekek jelennek meg a törvényekben, ez a demokrácia diszkrét bája, ezen nincs mit csodálkozni.” Ugyanakkor állítja: az új felsőoktatási törvényben nincs olyan hiba, amit a rendeletekkel ne lehetne helyretenni. „Nagy lyukakat nem látok” – mondja, majd azzal zárja beszélgetésünket, hogy őt nem a politika, hanem a szakmai munka érdekli, a felsőoktatás minőségbiztosításának ügye – amelynek „a jelenlegi gazdasági, morális és demográfiai válság idején stratégiai jelentősége van”.
