"A kormányfő szétteríti a felelősséget" (Gulyás József, az SZDSZ országos tanácsának elnöke)

  • Besenyei Zsolt
  • 2007. október 11.

Belpol

Az SZDSZ legmagasabb rangú nem kormányzati tisztviselője, az 1990 óta - egy ciklust leszámítva - országgyűlési képviselő Gulyás József nem két koalíciós párt között lát küzdelmet, hanem a miniszterelnök és az MSZP néhány vezető politikusa között. Szerinte az SZDSZ megfontolna egy új kormányfőt is.
Az SZDSZ legmagasabb rangú nem kormányzati tisztviselője, az 1990 óta - egy ciklust leszámítva - országgyűlési képviselő Gulyás József nem két koalíciós párt között lát küzdelmet, hanem a miniszterelnök és az MSZP néhány vezető politikusa között. Szerinte az SZDSZ megfontolna egy új kormányfőt is.

Magyar Narancs: Az alacsony támogatottsági adatok miatti frusztrációnak köszönhető, hogy informálisan egyre többször hallatszik, és három év után, a Csillag-ügy és Medgyessy Péter leváltása óta először nyilvánosan is fölvetette az SZDSZ a koalíció fölmondását?

Gulyás József: Bennünket nem sokkol, ha a közvélemény-kutatások változatlanul 3-5 százalék közé mérik az SZDSZ támogatottságát - így volt ez már 2002 és 2006 előtt is. A választásoktól még messze vagyunk. A koalíciós kérdés ettől függetlenül a belső vitákban újra és újra fölmerül, de sohasem a napi történésektől függetlenül. A kormányzati szerepvállalásnak azok a konkrét célok adtak és adnak értelmet, amelyeket a koalíció megkötésénél rögzítettünk.

MN: Hiányérzetük van?

GJ: Nem vagyunk még megnyugtatóan túl sem az egyensúlyteremtésen, sem a reformfolyamatokon. Előtte állunk még a 2008-as és pláne a 2009-es és a 2010-es költségvetésnek. A kormányok a választási év közeledtével "elengedik" a költségvetést, és a választási év végére kritikus pénzügyi helyzetben találja magát az ország. Látom a jeleit, hogy az MSZP-ben egyre többen gondolják azt, hogy túl vagyunk a nehezén, a komoly népszerűség-csökkenést okozó költségvetési kiigazítást most már csak népboldogító intézkedések követhetik. A mi megközelítésünk gyökeresen eltér a szocialistákétól.

MN: Vezethet ez koalíciós szakításhoz?

GJ: Komoly vitáink vannak tartalmi kérdésekről, de jelenleg nem elsősorban a koalíciós pártok, hanem a miniszterelnök és a szocialista párt második, harmadik vonala között érzékelhető érdemi konfliktus.

MN: Ha a saját frakciója nem támogatja a kormányfőt, akkor azért teszi, mert szociálisan érzéketlennek tartja, nem elég baloldalinak, hiszen említette, a liberálisok is ismerik a szocialisták eltérő stratégiáját elsősorban a fiskális politikában.

GJ: Hagyományosan persze az SZDSZ-szel is sok bajuk van, de most nem mi vagyunk számukra az alapprobléma. Az MSZP-n belüli zavarodottság sokkal inkább annak tudható be, hogy a közvélemény-kutatási adatok egyaránt kedvezőtlenek a szocialista pártra és a miniszterelnökre nézve is. Ezért egyre kevésbé látják megnyerhetőnek vele a következő választást, egyre többen tartanak a választási kudarctól, és erősödik azok hangja, akik szerint "kellő időben" váltani kell.

MN: Az MSZP erős embereinek álláspontjaként a rapid miniszterelnök-váltás akceptálható, de a mondott különbségek nem arra kellene vigyék a liberális pártot, hogy markánsan kiálljon Gyurcsány Ferenc mellett ebben a helyzetben? Magyarul: bárki jön Gyurcsány után, az nem lesz rosszabb az SZDSZ-nek?

GJ: Számunkra a stabilitás komoly érték, ezért nem erre játszunk, de ha az MSZP kiállna a miniszterelnök mögül, és ezzel kikényszerítené a távozását, akkor az új kormány megalakításához nyilvánvalóan meg kell nyerniük az SZDSZ-t, vagy a többséghez szükséges, eddig ellenzékben lévő képviselők közül néhány - egyébként alig négy vagy öt képviselő - támogatását. Mi csak olyan személyi és tartalmi megoldást tudunk támogatni, amelynek segítségével a kormányprogramot eredményesen végig tudja vinni a koalíció. Ha ennek az esélye elszáll, és az új miniszterelnök-jelölt személye és programja ezt nem garantálja, akkor az SZDSZ kormányzati szerepvállalásának értelme szűnik meg.

MN: Új miniszterelnök-jelöltet említett. Már itt tartanánk?

GJ: Még nem tartunk az új miniszterelnöknél. AZ SZDSZ nem dolgozik a miniszterelnök elmozdításán, nincs olyan politikai szándék, amely részünkről Gyurcsány Ferenc gyengítésére irányulna - jóllehet nekünk is vannak kétségeink, hogy lehet-e még nyerni vele a következő választáson. Ugyanakkor az MSZP-ben érzékelhetően fölerősödtek azok a hangok, melyek szerint a miniszterelnök-váltást nem kellene elhúzni a 2009-es európai parlamenti választásokig, hiszen utána már nem marad elegendő idő a bizalom visszaszerzésére. Egy évvel a parlamenti bizalmi szavazás után ismét az a kérdés, hogy vajon rendelkezik-e - elsősorban saját pártjában és annak képviselőcsoportjában - kellő támogatottsággal a miniszterelnök. A frakció és a miniszterelnök közötti vitában jól láthatóan új fejezetet nyitott és újabb muníciót adott a Zuschlag-ügy - miközben egyelőre nem tudjuk, hogy a konkrét ügy hány embert ránt magával.

MN: Büntetőjogilag vagy politikailag?

GJ: Jogos kérdés, mert nemcsak a büntetőjogi, hanem a politikai felelősség is létezik. A büntetőjogi felelősség kérdése majd elválik akkor, amikor az ügyészség benyújtja a vádiratot, de a politikai felelősség kérdése akkor is nyitott marad, hiszen a miniszterelnök nem túl bátor és nem is eredményes technikával válaszolt erre az ügyre.

MN: Miért nem bátor? Nem ugrott neki saját pártjának az ún. köztisztasági kezdeményezésével?

GJ: Nemcsak a pártjának, hanem az egész parlamentnek nekiugrott, de a bátor megoldás az lett volna, ha az MSZP elnökeként - az MSZP vezetésével egyetértésben vagy őket is meggyőzve - belső politikai-etikai vizsgálatot kezdeményez. Ennek a végén megnevezi és szankcionálja azokat, akik felelősek azért, hogy Zuschlag János és a környezete ezt a tevékenységet egyáltalán szabadon folytathatta éveken keresztül az MSZP-n belül. Egy ilyen vizsgálat azt mutatta volna, hogy az MSZP vezetése őszintén szembe akar nézni ezzel a problémával, még akkor is, ha a visszaélés technikusai az MSZP tagjai. Ellenben a kormányfő a hétpontos kezdeményezésével szétteríti a felelősséget. A hét pont létező problémákkal foglalkozik, de például a képviselők jogállásának a rendezése nem a végrehajtó hatalomért felelős kormányfő, hanem a parlamenti pártok dolga.

MN: Gyurcsány javaslatai amúgy támogathatók az SZDSZ számára?

GJ: A céljukat illetően igen. A miniszterelnök mostani felvetései azonban egyszerű kommunikációs válaszok az akut bizalomhiányra. Ráadásul sem saját frakciójával, sem a koalíciós partnerrel nem egyeztetett megfelelő ritmusban. Hasonlóan viselkedett, mint három évvel ezelőtt, 2004 februárjában Medgyessy Péter, amikor az őt támogató politikai pártokkal való érdemi egyeztetés nélkül akarta keresztülvinni a közjogi javaslatokként elhíresült téziseit. A miniszterelnök mostani egyéni ötletei tűnhetnek első pillanatban népszerűnek, és segíthetnek abban, hogy a személyes népszerűsége rövid távon javuljon, csak közben ott gyengül meg a bázisa, ahol a legfontosabb a kormányfő támogatása. Egyre több olyan, a nyilvánosság előtt kevésbé exponálódott ügy volt, amelyeknél a miniszterelnök nem volt képes érvényt szerezni saját akaratának. Ha viszont nagy nyilvánosság előtt tesz bejelentést, akkor nyilván nem ront rá a pártja, s ilyenkor ideig-óráig úgy tűnhet, hogy mindenki támogatja.

MN: Gyurcsánynak mennie kell?

GJ: Ezt nem gondolnám, de azt sem, hogy ő a reformok és a következetes kormányzati cselekvés egyetlen garanciája. A miniszterelnöknek nem mennie kell, hanem kormányoznia. A kormányzás azonban kellő politikai támogatást maga mögött tudó, cselekvőképes kormányfőt felételez. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az MSZP és az SZDSZ vezetése, illetve a két frakció politikai alapkérdésekben egyetértésre jusson, és ne egyéni akciók lekövetésének statisztaszerepére kárhoztassák őket. A hét pont kapcsán nem az érdekli az embereket, hogy ki oldja meg jobban a kommunikációs leckét, hanem, hogy eljutnak-e a pártok az összeférhetetlenség feloldásához vagy a pártfinanszírozás megoldásához. Borzalmasan vissza fog ütni minden parlamenti pártra, de a miniszterelnökre is, ha ezekben az ügyekben nem jutunk előre, hanem csak egy újabb médiacsatát látnak. Márpedig a népszavazási kezdeményezéssel a kormányfő ebbe az irányba viszi a folyamatot. Még asztalhoz sem ültünk, már kész az ultimátum: vagy megszavazzátok most és így, vagy népszavazás.

MN: A politikai krízis feloldására mit lát valószínűbbnek? Gyurcsány prolongálását vagy új miniszterelnököt?

GJ: Bármennyire nem zárható is ki, hogy a miniszterelnök idő előtt távozik, kerülném a futurológiát. A koalíció fönnmaradását illetően a következő néhány hónap perdöntő lesz. Ha a miniszterelnök sikerrel vívja meg a belső csatáit, és világos cselekvési programmal áll elő, akkor az MSZP-SZDSZ-koalíciónak van esélye arra, hogy fordítson a ciklus második felében.

MN: Lehet arról hallani, hogy a szocialisták a jövő évi költségvetés elfogadásáig nem vetik fel a bizalmi kérdést.

GJ: A Zuschlag-ügy jelenlegi, fölfelé ívelő szakaszában a miniszterelnök ellenlábasai nyilvánvalóan nem gondolják, hogy erősebbet, bátrabbat praktikus lépni, mert akkor még azt a csomagot is bevásárolnák, amit Zuschlag hagyott nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.