„Heller Ágnes sem szégyelli magát?” - Setét Jenő jogvédő aktivista politikáról és a romák helyzetéről

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2017/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A rendszerváltás óta dolgozik a romák jogegyenlőségéért. Az Ide Tartozunk Egyesület vezetője élesen fogalmaz a roma közélet mélyebb problémáiról. Lesújtó a véleménye mind a baloldali ellenzékről, mind a Fideszről, de utóbbi kormányzásában látja a pozitívumot is. Setét Jenő élete megalázó pillanatairól is őszintén beszélt nekünk.

Magyar Narancs: A roma közösségek szempontjából mit hozott az elmúlt hét év? Néhány hónap múlva választások lesznek, vonjunk mérleget. Miben nincs változás, van-e valamiben előrelépés?

Setét Jenő: Kezdjük messzebbről. Mára Magyarországon állandósult a szembenállás a társadalmi csoportok közt, legyen az jobboldal és baloldal, szegények és nem szegények, férfiak és nők csoportja. Ez senkinek nem jó, egy nem együttműködő társadalom sok problémát vet fel. Lehetetlen közös ügyeket megvitatni úgy, hogy ha valaki eltérő álláspontot képvisel, az egyből Soros- vagy épp Fidesz-bérenc, vagy cigánybérenc lesz. Másrészt visszatértünk a rendszerváltás előtti évekhez, amikor az emberek nem szívesen beszéltek politikáról nyilvános helyeken. Újra hallom, hogy „ez nem telefontéma”. Ez ijesztő. Az elmúlt időszakról azt mondhatom, hogy a legfontosabb kérdésekben nem jutottunk előrébb. Több száz cigánytelepen továbbra sem működnek alapvető közszolgáltatások. Amit mi itt, Budapesten természetesnek élünk meg, hogy van aszfaltozott út, működik a közvilágítás, elviszik a házunk elől a szemetet, az sok romatelepen égető hiány. Arról sem tudok, hogy az elmúlt években egyetlen elkülönítő iskolát felszámoltak volna, viszont leszállították 16 évre a tanköteles kort, és tapasztalataim szerint a minőségi szakképzésben alig vesznek részt roma fiatalok. A romák egészségügyi mutatói hasonlóak, mint tíz évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy 15 évvel kevesebbet élnek, mint a nem roma átlag. Ez a saját családomra is igaz, nálunk nincs idős ember! A foglalkoztatásban csak akkor beszélhetünk javulásról, ha a közmunkát ideértjük.

MN: Erről mi a véleménye? Sokan támadják a közmunkát, mondván, hogy a leszakadást, a kiúttalanságot konzerválja. Másrészt viszont…

SJ: Ebben én kisebbségben vagyok a közösségemen belül. Szerintem a közmunka szükséges, és lehet, hogy rossz, de akkor meg kell reformálni, javítani.

MN: Tehát nem számolná fel.

SJ: Nem, és demagógia azt mondani, hogy számolják fel. Aki ezt hangoztatja, az nem járt még működő cigánytelepen. A közmunka az egyetlen legálisan megszerezhető jövedelem falvak százaiban. Milyen alapon mondhatom, hogy az alacsony jövedelműektől, köztük roma családoktól vonják el a közmunkát? Azt viszont mondom, hogy bánjanak velük rendesen, emeljék fel a bérüket, és adják vissza munkavállalói jogaikat.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Azaz a közmunka kiterjesztése bizonyos szempontból pozitívum ön szerint. Más előrelépés történt-e a Fidesz-kormány idején romapolitikában?

SJ: Több is történt, mind fontos. Gyakran kritizálom a kormányt, de szoktam mondani, akiről megmondjuk a rosszat, arról mondjuk meg a jót is. A Fidesz-kormány végre egységesen nemzetiségként kezeli a kisebbségeket, 2010 előtt a romák etnikumként voltak elkönyvelve, ami jogilag gyengébb pozíció. 54 év után kaptuk meg a nemzetiségi státust, és hogy ez ma megvan, morális eredmény is. A magyar kormányok 20 évig alkotmányos mulasztásban voltak a kisebbségek parlamenti képviselete okán. A rendszerváltáskor deklarálták, hogy a kisebbségeknek joguk van a parlamenti képviselethez, de 2010-ig nem alkották meg a jogszabályt, ami megmondta volna, hogyan kell ezt érvényre juttatni. Más kérdés, hogy egyelőre nem került be a parlamentbe nemzetiségi képviselő emiatt... Mondok mást! 2006-tól 2012-ig szinte hetente volt szélsőjobboldali vonulás valamely településen, és az ezzel együtt járó önkényes terror a romákkal szemben. A Fidesz-kormány változtatta meg Gyöngyöspata után a jogszabályt úgy, hogy erre ma már nincs legális lehetőség, mert engedélyt kellene kapni hozzá az önkormányzattól és a rendőrségtől. Ez a kormány alapított szakkollégiumi intézményeket, létrehozták a cigány művészeti központot. Az más kérdés, hogy ehhez úgy teremtenek helyszínt Budapesten, hogy előbb kiebrudalnak roma civileket, és ez beárnyékolja ezt az intézkedésüket. Égetően kellene cigánymúzeum, cigányszínház, cigány anyanyelvű könyvkiadás, ezek mind olyan jogok, amikért a határon túli magyarok például nagyon keményen küzdöttek, küzdenek. Vitatkoznak velem sokan, de szerintem fontos, hogy Járóka Lívia, a Fidesz roma származású képviselője lett az EP alelnöke. Gondolom, mást is jelölhetett volna a Fidesz erre a posztra, ez tehát fontos üzenet, szép gesztus. Aztán ott a hároméves kortól való beóvodázás ügye, igaz, hogy a javaslat, még a baloldali kormány idején született, de ez a kormány vezette be. És az is fontos, hogy a közmunkában, ami sok kérdést felvet, legalább 50 ezer roma dolgozik.

MN: Mi Farkas Flórián titka? Nyomoznak, egetverő botrány a Híd a munka világába program kapcsán, Balog Zoltán pár hete mégis képes volt azt mondani, hogy Farkas végre egy botránymentes romavezető.

SJ: Farkas megbízhatóan szállítja a Lungo Dromon keresztül a roma szavazókat. Hogy van-e más ok, van-e olyan, amit Farkas tud, és másnak kellemetlen lenne, ha kiderülne, azt csak találgatjuk. Minden kormánynak megvoltak a mindenkori roma szövetségesei, ez nem is lenne baj, ha tisztességes alkukat kötnének. A gond, hogy az együttműködés a lehetséges források eltüntetésére irányul, de a roma közösségek helyzetén nem változtat. Az „elpályázott pénzek” visszavándorolnak a megbízó érdekkörében lévő nem roma szereplőkhöz, mi pedig maradunk bűnbakok.

MN: Hány szavazatról beszélünk, amit Farkas „leszállít”?

SJ: A választási iroda adataiból indulok ki. 400 ezer roma nemzetiségi szavazatról beszélünk, de mivel egy ember négy jelöltre szavazhat, ezért 100 ezer szavazót mozgatott meg a teljes hazai roma közélet. Ennek domináns szereplője a Lungo Drom, amely 250 ezer szavazatot kapott. Ez 60 és pár ezer ember, ezt tudja Farkas biztosítani körülbelül. De kutatások kimutatták, hogy ha a többség a jobboldalra szavaz, akkor a romák is, ha a baloldalra, akkor ők is. Természetesen a Fidesznek van népszerűsége a roma közösségen belül is, a roma embereknek ugyanis nemcsak roma minősége, identitása létezik. Ennek megfelelően vannak konzervatív és vannak baloldali elköteleződésű roma szavazók.

MN: Van-e különbség a romák szavazói hajlandóságában, ha önkormányzati, nemzetiségi, vagy parlamenti választásról van szó?

SJ: A 480–500 ezer fő választásra jogosult roma ember közül a parlamenti választásra 50–55 százalék elmegy. A legkisebb legitimitással a roma önkormányzati választás bír, azon a romák 20 százaléka vesz részt, míg az önkormányzati választásokon 70 százalékos az arány a romatöbbségű falvakban is. Ezeket az arányokat saját adatgyűjtéseim alapján mondom.

MN: Ebből úgy tűnik, hogy a roma nemzetiségi érdekképviselet csődöt mondott, nemigen hisznek benne.

SJ: Ez így van.

MN: A 20 százalék nagyon kevés.

SJ: A romák többségének elege van Farkas Flóriánból. Tökéletesen elegük van abból, hogy ők ebben az ügyben prédák, és csak a botrányok kerülnek a hírekbe a romákkal kapcsolatban.

MN: De van-e mélyebb ok is, ami miatt ez a képviseleti forma ilyen állapotba került?

SJ: A roma politikai szereplők is elkezdtek úgy viselkedni a roma közösségekben, mint a nem roma hatalomgyakorlók. Úgy voltak vele, mint a többségi politikusok. Kiszaladok a telepre, viszek két zsák használt ruhát, és akkor a helyi „törzsfőnök” majd az én irányításom szerint intézi a szavazásokat. Nagy részüknek eszük ágába nem volt valódi együttműködést teremteni, valódi párbeszédet folytatni és valódi igényeket feltárni. Emiatt is hiányzik ma egy politikailag tudatos roma közösség.

MN: Ezt a 2010 előtti időkre is érti?

SJ: Igen, ez már 23 éve tart. A cigány önkormányzati rendszer létrejöttétől így mennek a dolgok, azaz 1994-től.

MN: Ha ennyire rossz a helyzet, akkor ez nem lenne egy jó lehetőség, hogy elinduljon, felépüljön valami a roma politikában?

SJ: Hadd kérdezzek már vissza. Itt van a kormány komolyan kritizálható hét éve. Mondja, ez önmagában elég volt, hogy kialakuljon egy jó ellenzék?

MN: Nem, de azért nem is igazolható ezzel minden mulasztás.

SJ: A roma társadalom jellemzői soha nem tudják meghaladni a többségi társadalomét. Ez nem felmentés, ez tapasztalat. Ha a többségiben ilyen erős szembenállás van, akkor ez van a roma társadalomban is. De van egy másik ok is. Az Országos Roma Önkormányzat kapcsán mindig az épp regnáló kormányok döntötték el, hogy ki lehet elnök. A politikai gazemberekkel szemben csak a roma civil társadalom jelenthetne alternatívát, csakhogy az erőforrások a kisebbségi politikai rendszerhez vannak delegálva, amelynek természetesen nem érdeke, hogy a kormányhoz nem lojális roma civilek támogatásokat kapjanak. Erre külön figyelnek. De azért valamit szögezzünk le. Messze ízlésem ellen való Farkas Flórián létezése, és ennek a kormánynak a hatalomgyakorlási technikája. De feltennék két kérdést. Farkas frakcióvezető-helyettes a Fideszben. Teleki László miért nem az az MSZP-ben? Hogy lehet, hogy az LMP 2014-ben nem vitte tovább Osztolykán Ágnest? Maga szerint elment volna Fidesz-diplomatának külföldre, ha lehetőséget kap az LMP-ben?

false

 

Fotó: MTI

MN: Ha már itt tartunk, mi a véleménye a baloldali pártokról? Többüknek már van programja, ezekből mit olvas ki?

SJ: Ezek a pártok nagyon szeretnék, hogy a romák rájuk szavazzanak, de semmit nem tesznek érte. Nem kommunikálnak roma értelmiségiekkel, ha valakit bevontak volna a programalkotásba, tudnék róla, de a jelöltek közt sincs roma szereplő. Az egyetlen új, az ácsi polgármester, Lakatos Béla, aki meg tudott állapodni a Momentummal. De mi a helyzet az Együttel, a Párbeszéddel, a DK-val, a Liberálisokkal? Ezek a pártok vajon mernek-e olyan mondatokat kockáztatni, hogy segítsék anyagilag a legszegényebb munkavállókat? Hogy a létminimum alatt élő családoknak kiegészítő családi pótlékot kell adni, nem adókedvezményt? El merik-e mondani, hogy a roma szegregátumokba aszfaltozott út és járda kell? El merik-e mondani, hogy felmenő rendszerben ki kell vonni a pénzt az elkülönítő oktatásból? Mert az sose fog megszűnni, amíg pénz van rá!

MN: Magát nem hívta senki? Szakértőnek, képviselőnek, bárminek?

SJ: Senki az égvilágon. Több mint egy évtizedet dolgoztam a Roma Polgárjogi Alapítványnál, két évet a TASZ-nál, négy évet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodánál, de már annak is vége, bezártunk. Egy évig voltam munkanélküli, most portás vagyok. De nem rólam van szó, nálam sokkal képzettebbek, okosabbak vannak a roma mozgalomban. Őket se hívják.

MN: Az elmúlt években feltűntek olyan roma közéleti szereplők, akik egy újszerű viszony-, és felelősségi rendszerben beszélnek a roma ügyekről. E narratíva lényege, hogy a romáknak saját magukat kell kihúzni a bajból, és abba kell hagyni a többségi társadalom hibáztatását. Ezt terjeszti Forgács István, de részben Cserdi polgármestere, Bogdán László is. Róluk mit gondol?

SJ: Cserdi polgármestere bár sikeres ember, sok mindenben nem értek vele egyet, róla nem nyilatkoznék. Forgács viszont tudatosan elégít ki egy meglévő igényt, felismerte a piaci rést. Önigazolást és felmentést ad a többségi társadalomnak, ezért népszerű a szélsőjobboldalon is. Forgács sok állítása fekete-fehér, egyik például, hogy a többségi társadalom mindenben jó és kedves, a romák pedig mindenben hibásak. Tételmondata ez: „A többség szeretne pozitívan csalódni a romákban.” Ez az a viszonyrendszer, ahol az apuka elvárja, hogy ne csalódjon a gyerekében. Egyoldalúan osztja le a szerepeket, hogy csak a romáknak van felelőssége, az államnak, a többségi társadalomnak pedig nincs. És ez nem igaz. De van még egy bűne Forgácsnak. Amikor arról beszél, hogy a romák nem akarnak dolgozni és nem teljesítenek, akkor Forgács nem látja a hétköznapi cigány emberek százezreinek az erőfeszítéseit, hogy munkához jussanak, hogy a gyermekeiket taníttassák. Ott vannak a tisztes szegények, akik küzdenek a betevőért, az életért, a gyerekeikért, ő ezt a nagy tömeget meg sem említi, csak megtalálja azokat a deviánsokat, akikre hivatkozva a felelősséget ilyen egyenlőtlen arányban osztja el.

MN: Semmiben nem tud egyetérteni vele?

SJ: Nem az az állítása rossz Forgácsnak, hogy minden cigány gyerek tanuljon tovább. Hanem az, hogy a nem tanulás okozatát a roma hagyományokra vezeti vissza, mintha nem látná, nem ismerné a szociológiai folyamatokat. Ahol a társadalmi erőforrások fókuszálva vannak, ott lesz előrelépés, ahol nem, ott nem lesz. A gyenge státus megnehezíti mind az életet, mind a továbbtanulási esélyeket, amely csoport kiszorul a társadalmi együttműködésből, a legális jövedelemszerzés lehetőségéből, annak első küszöbe a kiszorulásban a feketegazdaság, a folytatás pedig, ha nincs más, a kriminalizálódás. Ezek nem etnikumfüggő folyamatok, a világon mindenütt ez történik a marginalizálódásba szorultakkal. Forgács úgy beszél, ahogy ez a kormány hallani szeretné, „aki kapát ragad, az tud dolgozni, lám, lám...” A felmentést árulja ő, nagy tételben.

false

 

Fotó: MTI

MN: Egy másik változás a korábbi évtizedhez képest, hogy a Jobbik a néppártosodás miatt már kerüli a „cigánybűnözés” kifejezést. A párt változása miatt nyugodtabb lett-e a romákat körbevevő közbeszéd?

SJ: Nem emiatt lett az. Lettek új célpontok, a kormány talált. A menekültek, Soros György, Brüsszel, ezek sokkal nagyobb árnyak, mint a romák. Ezek a kormány által feldobott témák határozzák meg a közbeszédet, ennyi. A Jobbik egyébként hazudik. Nem változott ez a párt, csak most ez áll politikai érdekében, nem a meggyőződés hozta náluk a változást, hanem a tény, hogy így már nem tudták növelni a szavazótáborukat. Hibás a baloldalhoz tartozó holdudvar koncepciója, hogy a kormányváltás érdekében össze kell fogni a Jobbikkal. A Jobbik azt mondta, hogy lerombolná az ATV-t és az RTL-t, azt is mondták, hogy munkatáborokat hoznának létre a cigányoknak, a Jobbik kijelentette magáról, hogy nem demokrata. Miből gondolja bárki is, hogy a Jobbik érdekelt a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállításában? Miből gondolja bárki, hogy antidemokratákkal lehet demokráciát építeni? Nagyon naivnak kell lenni, hogy ennek valaki bedőljön. Hogy lehet olyan párttal szövetkezni, amely szerintem érzelmi felbujtója volt a rasszista indíttatású sorozatgyilkosságoknak, amely, és amelynek szövetségesei évekig tartottak fenn terrort magyar állampolgárokkal szemben? Mi akadályozná meg Vona Gábort abban, hogy Toroczkai Lászlót belügyminiszternek, Dúró Dórát pedig szociális miniszternek nevezze ki? Elképedek, hogy olyan kiváló embe­rek, mint Kőszeg Ferenc vagy Mellár Tamás a Jobbikkal való együttműködésről beszélnek. Nem szégyellik magukat az ötletért? Heller Ágnes sem szégyelli magát? Ha a Jobbik kormányra kerülne, nekünk, roma aktivistáknak végig kell gondolni, hogy ki kell-e menekíteni a romákat Magyarországról. Most úgy áll, hogy nem fognak nyerni, de a baloldalnak üzenem, hogy ha létrehoznak egy szövetséget a Jobbikkal, akkor nekem kutyakötelességem lesz a Fideszre szavazni, pedig életemben nem szavaztam rájuk. Képtelenség, hogy „közös győzelem” esetén a Jobbik önként lemondjon a kormányzás lehetőségéről, és új választást írjon ki. A baloldalnak ki kellene találni, mi az, hogy normális ellenzéki politika. Meg kellene mondaniuk, mi az, amiért érdemes rájuk szavazni. Mondják meg, mi lesz a dolgozó szegényekkel, mi lesz a csak „tankkal” megközelíthető, elzárt falvakkal, akiknek úgy nincs normális útjuk, hogy elköltöttünk 15 ezer milliárd uniós támogatást. A gyerekszegénység ügye, függetlenül attól, hogy roma, nem roma, az kérem, egy „fél stadion” árából rendezhető. Tudja, mennyi a díjhátralékot felhalmozó háztartások tartozásainak összege?

MN: Honnan tudnám?

SJ: 38 milliárd forint. Rendezhető! Mára 350 ezerrel nőtt 2009-hez képest az áramdíjhátralékot felhalmozó háztartások száma. Ha én ellenzéki pártot vezetnék, mindennap a dolgozói szegénységről beszélnék. Meg a díjhátralékról és arról, hogy egy év alatt több ember hal meg kórházi fertőzésben, mint közúti balesetben. Az elmúlt hét év bizonyította, hogy arra van pénz, amire a politika akar. A stadionra, a kisvasútra van, ha szegényeket kell segíteni, arra nincs. A szociálpolitikának az lenne a lényege, hogy aki szegény, az ki tudjon ebből az állapotból emelkedni, ami viszont most zajlik, az nem szociálpolitika, hanem szegénypolitika. Ez már a 19. században is csak arról gondoskodott, hogy a falvak szegényei ne haljanak éhen. De ez csak a vegetálásra jó.

MN: Miért nem politizál?

SJ: Valakinek maradni kell a civil térfélen is. A mai cigánypártok még gyengék. A kormánynak megvan a maga szövetségese, az ellenzéknek pedig, úgy tűnik, nem fontosak a romák. Alibinek meg amúgy se mennék!

MN: Azt azért mondja el, ön szerint hogyan kellene jól politizálni romaügyben?

SJ: Tisztázni kell a roma közélet szereplőinek, mit gondolnak roma érdekekről. Az, hogy legyen magasabb a jövedelem, nem etnikai kérdés. Jó utak, kórházi hozzáférés? Ez sem csak roma kérdés. Nemrég egy brüsszeli politikus kérdezte, melyek egyesületünk legfontosabb tételei. Hatot elküldtem neki, de két szóval is össze tudom foglalni: egyenlőséget akarunk. Társadalmi hozzáférésben, munkában, iskolában, lakhatásban, jogalkotásban, bánásmódban. Esélyegyenlőséget is akarunk, hogy ne kelljen húsz évvel korábban meghalnunk, de azt is, hogy minden közintézményben dolgozzanak roma emberek is, továbbá, hogy ne kelljen úgy élnünk, hogy hátrányát érezzük annak, amilyen nemzetiségűnek a Jóisten teremtett minket. Ha maga sétál a körúton, a jelleme alapján fogják megítélni, fel sem merül a származása. Ugyanezt akarom magamnak én is. Ezt azok a határon túli magyarok értenék meg, akiket már támadtak meg, amikor magyar nyelven beszéltek. Ha én innen a nyolcadikból átmegyek más kerületekbe, ott érnek egészen rossz tapasztalatok.

MN: Például?

SJ: Gyakori, hogy nem igazságosan szolgálnak ki. Ott vagyok hamarabb, és a mögöttem állót veszik előre, miközben egy jól látható, nagydarab fickó vagyok. Először azt mondod, véletlen, de amikor sokadjára történik meg? Ha felszállok egy tömegközlekedési eszközre, látom, hogy szorongatják a táskáikat, és úgy kezelnek, mint egy zsebtolvajt. Ezek rendkívül megalázó dolgok. Mellettem gyakran üres a szék a villamoson. És erre jön rá, amikor kormánypárti politikusok, vagy épp Orbán Viktor úgy beszélnek, mintha a romák nem ennek a nemzetnek lennének részei. Pedig az én nagyapám ezért az országért nyomorodott le a háborúban, szüleim a szocialista nagy­iparban dolgoztak agyvérzésig. Miért kell úgy beszélni rólam, mint aki most jött ki tudja, honnan? De különben aki most jött, annak is jár az emberi bánásmód. A romák többsége bőven elégedett lenne, ha szabadon vállalhatna munkát, és becsülettel el tudná tartani a családját. Sajnos, a nemzetiségi jogok tekintetében kevésbé tudatos a roma társadalom, pedig mennél inkább megbecsüljük nemzetiségi jogainkat, annál előrébb jutnánk a szociális és társadalmi kirekesztéssel szemben. Ennek ellenére még mindig várom, hogy a politikusok megküzdjenek a szavazatainkért, tegyenek ajánlatot, ahogy a tanároknak. Miért, maga szerint őket is el merik intézni egy kiló száraztésztával?

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2017/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    yoyo
    2017. december 21., csütörtök 13:24
    Nagynagy tisztelet Setét Jenőnek, világosan, tűélesen látja a legvalódibb problémákat, és nem létezik nála korrektebb, tisztességesebb ember.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra