Ma Magyarországon keveseknek lehet annyi tapasztalatuk a tantervkészítésről, mint Horváth Zsuzsannának. Az Országos Közoktatási Intézet kutatójaként részt vett a rendszerváltás utáni első, 1995-ben kiadott Nemzeti Alaptanterv (NAT) megírásában, a 2012-es NAT előkészítésének pedig az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatói tanácsadójaként szakmai vezetője volt egészen addig, amíg Nyirő József erőszakos tantervbe emelése miatt le nem mondott e pozíciójáról.
A közbeeső két NAT – a 2003-as és a 2007-es – készítését is közelről figyelte, az idén január végén megjelent tanterv titkos munkálataiba azonban ő sem láthatott bele. A sokat bírált új NAT már nem oktatáskutató háttérintézményekben készült, a kormány első körben Csépe Valéria pszichológust és csapatát bízta meg a feladattal, ők 2018. augusztus 31-én tették közzé tervezetüket.
Ezt az Oktatási Hivatal mások mellett Takaró Mihály irodalomtörténész segítségével dolgozta át; a változtatások olyan jelentős mértékűek voltak, hogy több tantárgy, így a magyar nyelv és irodalom, a történelem vagy az ének-zene szinte csak nyomokban tartalmaz elemeket az eredeti verzióból.
Nagyon magyar: Takaró Mihály megjelenésének első „eredménye"
Nyár közepén az új Nemzeti alaptanterv előkészítésén dolgozó magyar nyelv és irodalom munkacsoport összes tagja otthagyta a projektet. Félő, hogy az új tanterv a Hoffmann Rózsa-féléhez képest is visszalépés lesz.
Ideológiai preferenciák
„A bevezetőben és a célok felsorolásánál sokat megtartottak a Csépe-féle tervezetből, viszont telezsúfolták a szöveget ideológiai preferenciákat tükröző tananyagtartalmakkal. Így az egész nagyon ellentmondásos lett: az olvasónak az az érzése, hogy az eredménycélok, a tananyagtartalmak és az óraszámok három irányba húzzák a szöveget. Ez rengeteg belső konfliktust fog szülni azon iskolákban, amelyek megpróbálják egy életszerű helyi tanterv alapjaként komolyan venni a NAT-ot” – mondja a 2020-as dokumentumról Horváth Zsuzsanna, akivel óbudai otthonában beszélgettünk.
Meglátása szerint a mostani NAT készítéséből kizárták a nyilvánosságot, ami radikálisan eltér a korábban bevett munkamódszertől. A Csépe Valéria által felkért szakértőkkel titoktartási nyilatkozatot írattak alá, „ez elég sajátos egy olyan folyamatban, amely egy mindenkire vonatkozó alapdokumentumot akar letenni az asztalra.” Az új NAT koncepciója sem világos. „Pénzt, paripát, fegyvert, uniós forrást adtak a készítőknek, de adósak maradtak annak megindoklásával, hogyan javítana az új NAT a tanítási-tanulási folyamat minőségén és eredményességén. Arról sincsenek nyilvános kutatások, hogyan vált be az előző, 2012-es alaptanterv” – magyarázza Horváth, aki interjúnk során saját szakmai életébe és az oktatáspolitika napi működésmódjába is betekintést engedett.
1995: másképp nemzeti
Horváth Zsuzsanna pályafutását magyar-francia szakos tanárként kezdte, néhány évig középiskolában tanított, 1978-ban hívták az Országos Pedagógiai Intézethez. Eleinte tantárgypedagógiával foglalkozott, szociológiai tanulmányokat is folytatott, a rendszerváltozás utáni első NAT készítésében a magyar nyelv és irodalom és a művészetek műveltségterületek vezetőjeként vett részt. A Pedagógiai Intézet után az Országos Közoktatási Intézetben dolgozott, ez olvadt be 2007-ben az OFI-ba. Horváth innen ment nyugdíjba 2013-ban, aztán 2016 végén magát az OFI-t is felszámolták, kezdetben az Eszterházy Károly Egyetem, idén januártól az Oktatási Hivatal vette át egyes feladatait. Interjúalanyunk szerint ezzel lényegében megszűnt a professzionális oktatáskutatás Magyarországon.
„Azokra a munkáimra vagyok a legbüszkébb, amelyek eredményeképp kormányzati ciklusokon átívelő tudásstandardok jöttek létre. A NAT-ok mellett ilyen volt az országos kompetenciamérés létrejöttének támogatása és az érettségi rendszerének kidolgozásában való részvételem” – mondja Horváth Zsuzsanna. Jóllehet főállású kutatóként már korábban nyugdíjba vonult, a magyar nyelv és irodalom érettségi bizottságnak egészen tavaly őszig elnöke volt (e posztjáról idő előtt kényszerült távozni), a kompetenciamérésben pedig a mai napig dolgozik. „Összeszámoltam, kutatói pályám alatt 16 különböző oktatási miniszter váltotta egymást, de olyan politikai nyomást, direkt beavatkozást, mint manapság, korábban nem tapasztaltam. Az oktatásügyet érintő kutatásokat, fejlesztéseket, általában a pedagógiai tevékenységeket több szint választotta el a politikától.”
| ||
Persze a tantervkészítés mindig konfliktusos műfaj volt, aki az irodalom tantárggyal dolgozik, annak különösen számítania kell arra, hogy megtalálják a kánont bíráló vagy egyes szerzők beemelését követelő hangok. Horváth szerint a korábbi NAT-ok a létező oktatáskutatási struktúra, a nyilvános diskurzus és az érintettek széles körének bevonása miatt mégis szélesebb társadalmi konszenzusra tettek szert, mint a 2020-as.
„A rendszerváltástól egészen ’95-ig zajlott az első NAT előkészítése. Volt közvélemény-kutatás minden iskolában, tárgyaltunk a szakmai szervezetekkel, a különféle érdekképviselőkkel, így a szakszervezetekkel, a különféle tudományterületek képviselőivel, az akkor új tudásterületek (médiaismeret és mozgóképkultúra, dráma és tánc), szakembereivel. A művészetek terület vezetőjeként a Zeneakadémia rektorától kezdve a Kodály Társaságon át a rockzenészekig mindenkivel egyeztettem" – sorolja. "Meggyőződésem, hogy az ilyen eljárásrend képes legitimálni az iskolában közvetítendő művelődési kánont, amit nevezhetünk akár közműveltségnek is.”
Mivel a korábbi, ’78-as tanterv lényegében érvénytelenné vált, és meglehetős anarchia uralkodott a rendszerben, adódtak érdekes helyzetek is. „Egyszer bejött hozzám valaki azzal, hogy a Biblia alapján szeretné oktatni a történelmet. Felhatalmazás híján nem nagyon tudtam mit mondani erre, ilyen volt az a hőskor.” Horváth ma is előremutatónak látja a ’95-ös NAT hármas tagolását - tananyag, fejlesztési követelmények, minimális teljesítmény -, azt, hogy tantárgyak helyett műveltségterületekben és kereszttantervi (tantárgyakon átívelő) követelményekben gondolkodott, valamint hogy egy másik értelemben volt nemzeti, mint a mai nemzetieskedő tanterv: „az országosan mindenkire érvényes, minden gyereknek alanyi jogon járó, elérhető tudás foglalata volt.”
2012: egy kiépülő rendszer
A 2010-es kormányváltás utáni első NAT az Orbán-kormányok centralizáló oktatásirányításának kiépülő rendszerében készült Horváth Zsuzsanna szerint. Ennek ellenére a szakembergárda még viszonylag egyben volt az OFI-ban, és – egy bizonyos pontig – a korábbi NAT-oknál bejáratott egyeztetési folyamat is működött. Az új kormány azért a folyamat elejétől fogva megfogalmazott egy erős igényt: a korábban hiányzó közműveltségi tartalmak beemelését a NAT-ba. „Ennek akkor nem voltam ellene, az iskolának dolga, hogy víziója legyen nem csak arról, mit szeretne átadni, hanem arról is, milyen új tudás létrehozását segítené elő az oda járó diákokkal közösen. A gond már ekkor is a deklarált munkamódszerekhez nem illeszkedő direkt politikai beavatkozásokkal volt” – mondja interjúalanyunk.
Sokáig normális mederben zajlottak az egyeztetések. „Tárgyaltunk a tanyapedagógusokkal, a gerincgyógyászati társasággal, az MNB-vel, a Médiahatósággal, a NÉBIH-vel, tényleg mindenkivel.” A konzultatív magatartást jelzi, hogy a testnevelés és sport műveltségterületből az idők során hét változat is készült. Takaró Mihály már akkor is beszállt a vitába, csak másként: írásos anyagot küldött saját irodalomfelfogásáról, amely a két világháború közötti jobboldali szerzők „mellőzését” bírálta.
Horváth Zsuzsanna elárulta, hogy kisebb trollhadsereggel is szembesültek a NAT készítése során, 5-600, az irodalmi kánont kritizáló levelet kaptak, és előfordult, hogy valaki azzal telefonált be az OFI-ba, „húzzák ki az Ady-t!”
Politikai nyomásra
Horváth akkor mondott le szakmai vezetői posztjáról, amikor a konzultációkat megkerülve, politikai nyomásra megjelent Nyirő József a NAT egyik szövegváltozatában. Ezt nem feltétlenül Takaró Mihálynak, inkább az akkoriban aktuális újratemetés-ügynek tudja be.
Egyéb konfliktusok is adódtak a NAT közigazgatási egyeztetése alatt, például az illetékeseket nem sikerült meggyőzni arról, hogy nem direkt módon kell beleírni a hazafias nevelést a NAT-ba, illetve Horváth problematikusnak látta, hogy a kormányzat más területeiről rendszeresen beleszóltak a humánminisztérium munkájába. Ezzel együtt az ideológiai okokból erőltetett írókat ekkor még sikerült visszaszorítani: a 2012-es, Hoffmann Rózsa államtitkár nevéhez kötött NAT-ba Wass Albert csak gyerekversével, Nyirő József és Szabó Dezső pedig választható szerzőként került be.
A 2012-es NAT készítésének előre megtervezett kronológiájába bezavart a 2011-es köznevelési törvényhez kapcsolódó jó néhány más jogszabály is. „Akkor értettem meg, a NER egyik fő jellemzője, hogy minden napra akár több váratlan dolgot is tartogat, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Fogalmunk sem volt a kötelező hit- és erkölcstanról vagy a mindennapos testnevelésről, ezek menet közben alapvetően írták át az óraszámok felosztását. Egyre feszültebb lett a helyzet, sűrű időszak volt. Jogi cunami öntötte el az iskolákat, a szakmai kérdések háttérbe szorultak, a NAT iránti kezdeti érdeklődés alábbhagyott, igazából csak most, a 2020-assal összehasonlítva vetül rá ismét nagyobb fény” – emlékszik vissza Horváth Zsuzsanna.
2020: előzetes tudás nélkül
A legújabb NAT-ot hatásvizsgálat nem előzte meg, a bevezetésével azonban nem sokat várnak: szeptembertől az iskolák első, ötödik és kilencedik évfolyamán már e szerint kell tanítani, az intézményeknek pedig április végéig felül kellene vizsgálniuk a helyi tanterveiket. Hamarosan jön a tankönyvrendelési időszak is, az új NAT-hoz és a kerettantervekhez illeszkedő állami fejlesztésű tankönyvekről azonban semmit sem lehet tudni.
„A szeptemberi bevezetés várhatóan nagyon durva lesz, sok új óratervi intézkedés felborítja az eddigi működésmódot, több új tantárgyi témához, szerzőhöz nincsenek tankönyvek, szöveggyűjtemények, az iskolai könyvtárakat több mint 10 éve nem fejlesztették, nem jellemző, hogy tele vannak Herczeg Ferenc regényeivel” – mondja Horváth Zsuzsanna.
A jó teljesítmények természetes közege a nyugodt iskolai klíma, a diákok és a tanárok jól-léte; ezt is kikezdi a rendszerben az újabb és újabb terhek miatt is érezhető feszültség. „Úgy tűnik, a rendszer a NAT foglya lett, és ez a foglyul ejtés képes elfedni más, nem kevésbé fontos problémákat.”
| ||
Kérdés az is, miként történik majd az érettségi követelmények hozzáigazítása az új NAT-hoz. „A 2000-es évek közepének érettségi reformját két próbaérettségi és komoly hatásvizsgálat előzte meg, most erre aligha van igény és apparátus” – véli Horváth. Egyetértően idézi Halász Gábor oktatáskutató gondolatát, amely szerint a sikeres oktatási stratégia 20 százaléka a tervezés, 80 százaléka az implementáció, azaz minden oktatáspolitikai lépésnél az erőforrások 80 százalékát nem a dokumentumokra, hanem magának a rendszernek a fejlesztésére kellene fordítani. „A kormány erre nem gondol, az ideológiai nevelés, a kívánt tartalmak tantervi megjelenítése vált dominánssá. Ez így nem tanterv, ez egy homlokzat.”
Megszűnt az oktatáskutatás
Mindez összefügg azzal, hogy az OFI beszántásával megszűnt a hivatalos, háttérintézményi szinten űzött oktatáskutatás az országban. Az Oktatási Hivatal végezhet ilyen tevékenységeket, de nem alapfeladatként, maximum projekt jelleggel, ha épp van rá uniós forrás. Ráadásul az OH-ban dolgozó köztisztviselőknek Horváth Zsuzsanna szerint egy oktatáskutatóhoz képest nagyon más a hozzáállásuk a nyilvánossághoz, a kutatás azon természetes létformájához, hogy meg kell vitatni a kutatási tervet, közzé kell tenni az adatokat. A nemzetközi vérkeringésben sincsenek úgy benne, mint az egykori OFI munkatársai.
„Az oktatáskutatás elsorvasztása hármas veszteség: nem keletkezik használható tudás az oktatási rendszerről, ezáltal nem lehet megalapozott közpolitikai döntéseket hozni, a kutatói teamek munkája nélkül pedig nem születnek olyan új felismerések, amelyekkel fejleszteni lehetne az oktatást, illetve a hazai és nemzetközi eredmények alkalmazása is csorbát szenved” – magyarázza Horváth. Úgy véli, mindez a kormány szándékolt oktatáspolitikájába illeszkedik. „Úgy tekintenek az oktatási intézményekre, hogy azok majd végrehajtják, amit előírnak nekik. Ez persze távol áll a valóságtól, de ez a politika azt gondolja, már birtokában van az igazságnak, nincs szüksége arra, hogy valaki feltárja a tényleges iskolai folyamatokat, esetleg diszfunkciókra következtessen.”
Horváth Zsuzsa keserűen jegyzi meg, hogy a mai iskolai és politikai realitás mellett érvénytelennek, utópikusnak látja a mégoly nemes pedagógiai célokat is, ezért már képtelen lenne tantervkészítési munkában részt venni. Bizonyos oktatásügyi állandókon pedig hosszú pályafutása alatt sem sikerült változtatni. „Neville Postlethwaite, az oktatási eredményesség értékelésével foglalkozó nemzetközi hírű szakember a ’70-es évek végének magyar tanügyéről írta le, hogy a gyerekek 20-25 százaléka jól teljesít, de óriási szakadékok vannak az egyes iskolák és tanulók között. Ezt ma is elmondhatnánk, azzal az eltéréssel, hogy a nemzetközi viszonylatban is jól teljesítők aránya folyamatosan csökken.”
(Horváth Zsuzsannával március 6-án beszélgettünk. Az interjú megjelenése előtt, a koronavírus-járvány miatt megváltozott helyzetre tekintettel fontosnak tartotta kifejezni szolidaritását az iskolákkal és a digitális átálláson dolgozó szakemberekkel. Úgy véli, az előkerülő segédanyagok, a digitális oktatás lehetősége képes lehet - ha csak időlegesen is - felülírni az új NAT által okozott problémákat. "A bezárt iskola és a digitális oktatás utat nyit a változásra. A tanárok, a diákok külön-külön vagy együttesen új tudásközvetítési módokat találhatnak ki, új tartalmakat oszthatnak meg egymással".)
_focuspoint_70x70.jpg?key=a086eed441bf1af75d4c9f84945b5d51)
