Június végén otthagyta az új Nemzeti alaptanterv (NAT) előkészítésével megbízott kutatócsoportot a magyar nyelv és irodalom tantárgyon dolgozó valamennyi szakértő, összesen hat fő – értesült lapunk több forrásból (ezt nem sokkal a távozásunk után hírportálunk, a Narancs.hu meg is írta - a szerk.).
A hat szakember – egyetemi oktatók és gyakorló tanárok – feladata volt az irodalom- és nyelvtantanterv kidolgozása az 5. évfolyamtól a 12.-ig, de összedolgoztak az alsóbb évfolyamok szakértőivel is. Szerződésük június 30-án lejárt, és bár a projektvezetés felajánlotta nekik a hosszabbítást, egységesen a távozás mellett döntöttek.
Az ok Takaró Mihály szélsőjobboldali irodalomtörténész megjelenése a tantervkészítésben. A hvg.hu először július elején írt arról, hogy Takarót az új NAT „hazafiasításával” bízták meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ekkor még helyreigazítási kérelemmel válaszolt, mondván, a tárcának nincs szerződése az irodalomtörténésszel. Később Rétvári Bence államtitkár elismerte, hogy Takaró június közepétől az év végéig a NAT-on dolgozik (havi 480 ezer forintért), majd az is kiderült, hogy az Emmi háttérintézményével, az Oktatási Hivatallal áll szerződésben.
| ||
Takaró hónapokkal a hivatalos megbízása előtt megjelent a NAT-on dolgozó szakértők között, és szerepe jelentősebbnek tűnik, mint az Rétvári közléséből következne, mert információink szerint a magyar mellett a többi humán tantárgy (történelem, művészetek) tantervébe is van beleszólása. Takaró pontos feladatairól és a szakértők távozásáról megkérdeztük az Eszterházy Károly Egyetemen működő Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoportot; ők az Emmihez irányítottak, ahonnan viszont lapzártánkig nem érkezett reakció.
Nem elég nemzeti
Az új NAT-ot megalapozó kutatás 2017-ben indult az Eszterházy Károly Egyetemen egy 10,5 milliárd forintos, az Oktatási Hivatal által vezetett uniós projekt részeként, összesen 2,4 milliárdos keretösszeggel (ebből 2 milliárdot szántak a tanterv átdolgozására, 400 milliót a pedagógusok digitális felkészítésére). A projektet Csépe Valéria kognitív pszichológus irányítja, egy évig miniszteri biztosi kinevezést is kapott, azóta a kutatócsoport vezetőjeként tevékenykedik.
A mintegy száz szakértőt foglalkoztató Oktatás 2030 csoport 2018 szeptemberében hozta nyilvánosságra a NAT 300 oldalas tervezetét. A kormány azonban egyből eltávolította magától az anyagot. Bejelentették, hogy elhalasztják az eredetileg idén szeptemberre tervezett bevezetést, és Kásler Miklós erőforrás-miniszter azt is megjegyezte, hogy „nemzeti értékeink hangsúlyozása” fontos lenne a tantervben, már az óvodától kezdve. Ennél pontosabb iránymutatást nem kaptak a tantervírók, akik úgy kezdtek el dolgozni a NAT-ot konkretizáló és évfolyamokra lebontó kerettanterveken, hogy tudták: a kormányon belül ellenérzések vannak a tanterv koncepciójával szemben.
A nyilvánosságra hozott NAT-tervezet magyar nyelv és irodalom fejezete jóval kevesebb konkrét tananyagtartalmat nevesített, és ezáltal nagyobb teret engedett (volna) a tanári szabadságnak, mint a 2012-es Hoffmann Rózsa-féle tanterv. A jelenleg is hatályos NAT többé-kevésbé tételesen sorolja, hogy mely szerzőktől mely műveket kell elolvasni (sőt, memoriterként megtanulni), ellenben a 2018-as munkaanyag például az 5–8. évfolyamokon csupán annyit írt elő, hogy négy regényt, két elbeszélő költeményt és negyven kisepikai művet kell megismertetni a diákokkal.
A készítők szerették volna elkerülni a „Wass Albert vagy Esterházy Péter dilemmát”, a műveltségközvetítés mellett a korábbinál jóval erősebben hangsúlyozták a kompetencia- és személyiségfejlesztés szerepét a tantárgy fő célkitűzései között, a nyelvtannál pedig a szövegértésre és szövegalkotásra koncentráltak a leíró nyelvtan helyett.
A NAT-tervezetről a Magyartanárok Egyesületének is inkább pozitív véleménye volt, azt írták, a szöveg szemléletileg szakszerűbb és korszerűbb, mint a 2012-es tanterv. Üdvözölték az olvasás örömének előtérbe helyezését, az ifjúsági irodalom nagyobb súlyát és ezen belül a kortársak megjelenését a tantervben, vagy azt, hogy a tervezet nem tartalmazott konkrét szerző- és műlistákat. Arató László egyesületi elnök szerint ugyanakkor félő, hogy a kötelező kerettanterv és a teljesen beszűkült tankönyvválaszték e pozitívumokat Takaró megjelenése nélkül is gyengítette volna, a szakértői csapat távozásával pedig az ideológiai szempontok beemelésére is számítani lehet.
| ||
„Eleve abszurd, hogy a kormány azért íratja át a tantervet, mert az nem elég magyar. A ki a magyarabb kérdés a két világháború közötti jobboldal retorikáját idézi, aggasztó, hogy ez a beszédmód a mai oktatásirányításban is megjelenik” – mondja Arató László.
Új kánon?
Takaró Mihály számos kisebb-nagyobb botrányt keltett a szélsőjobboldali, antiszemita szerzőket magasztaló vagy az általa nem elég magyarnak tartott írókat gyalázó kijelentéseivel. Legutóbb idén nyáron, a komáromi Jókai Mór Nyári Egyetemen felvidéki magyar pedagógusok előtt értekezett arról, hogy Esterházy Péter kultúraromboló, ezért nem kell tanítani. Korábban megkérdőjelezte Kertész Imre magyarságát, Spiró György emberi mivoltát, és azt is kifejtette, hogy Petri György valószínűleg a pokolra került.
Az irodalomtörténész egy időben a Jobbikhoz állt közel, márciusban a Mi Hazánk rendezvényén lépett fel, de a Fidesz-kormány is szívén viseli a sorsát: 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, idén a József Attila-díjat, és több műsora futott a közmédiában is. Takaró saját honlapja szerint „2012-ben egyéni kezdeményezésére került be az új Nemzeti alaptantervbe Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyirő József”. Ebben egyébként téved, de legalábbis túloz, mert Herczeg és Tormay a 2012-es NAT elfogadott változatából végül kimaradt.
Arató László szerint hét éve általában is sikerült enyhíteni a kezdetben tervezett tantervi kötöttségeken, az eredetileg kötelezően választhatóként szereplő szerzőkből és művekből a végére egy példálózó felsorolás lett. „Wass Albert gyerekverse, választhatóan Nyirő egy regénye és Szabó Dezső egy esszéje került be a tantervbe; ez persze még mindig elég szomorú azzal összevetve, hogy Kassák Lajos vagy Füst Milán nevével egyáltalán nem találkozunk” – magyarázza Arató.
„Az idők változásának jele, hogy Takaró Mihály 2012-ben még kívülről, sajtóhadjárattal követelt be szélsőjobboldali szerzőket a NAT-ba, mostanra pedig a hivatalos intézményrendszer része lett, az egész tantervkészítési projektet vezető Oktatási Hivatal foglalkoztatja” – teszi hozzá a Magyartanárok Egyesületének elnöke.
Takaró nyilvánosan is hangoztatott koncepciójának központi tétele, hogy a kommunista időszak elhazudta és a perifériára szorította a századelő és a két világháború közötti évek nemzeti-konzervatív szerzőit, miközben a nyugatosokat indokolatlanul preferálta. „Takaró Mihály célja a kánon erőszakos átírása, nagyon rosszat tenne az irodalomtanításnak, ha ez a felfogás érvényesülne a tantervben” – véli Arató.
Szerinte Takaró csúsztat is, a Nyugat jelentősége ellen például azzal érvel, hogy a folyóirat csak 900 példányban jelent meg, holott a példányszámnál fontosabb mérce a lap korabeli tekintélye és az, hogy kik írtak bele.
Takaró minden bizonnyal új funkciójában is fenti nézeteit próbálja érvényesíteni, ezért a szakmai közvéleményben sokan tartanak attól, hogy az új tanterv – amelyet információink szerint az önkormányzati választások után hozhatnak nyilvánosságra – visszalépés lesz a 2012-eshez képest is, és egy több évtizeddel ezelőtti szemléletet hoz vissza. „Alapvetően elhibázott azt gondolni, hogy kizárólag az iskolában alakul ki a műveltségünk.
Az iskola jó esetben megalapozza a műveltséget, megtanítja, így megszeretteti az olvasást a gyerekekkel, akik felnőve már maguk tudnak válogatni a könyvek, olvasmányok között” – mondja egy irodalomtanár. Úgy tudjuk, a magyar nyelv és irodalom munkacsoport tagjai azért szálltak ki a munkából, mert nem akarták, hogy velük kapcsolják össze a kutatás végtermékeként megjelenő NAT-ot, de Takaró hangnemét és munkastílusát is nehezen viselték.
| ||
Kérdés persze, hogy az új NAT és az új kerettantervek mennyire tükrözik majd egy az egyben a takarói irányt, és ez mennyire határozza meg az iskolai irodalomtanítást. Arató László szerint a tantervi szabályozás nem ugyanazt jelenti minden iskola és minden pedagógus számára. „Egy nagyvárosi gimnázium tanára viszonylag nagy szabadságfokkal tud tanítani a mai tantervek mellett is, míg egy kisebb településen a szervilis igazgató, szervilis munkaközösség-vezető és szigorú tankerületi vezetők alatt dolgozó pedagógus hajlamosabb az igazodásra, arra, hogy ragaszkodjon az akár csak ajánlottként feltüntetett olvasmányokhoz is.”
