Az egész 2010. januárban, Sz.-né Sz. Eleonóra, a BKV HR-igazgatója, majd A. Attila BKV-vezér őrizetbe vételével kezdődött; februárban M. Ernőt, Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármester politikai tanácsadóját tartóztatták le, és házi őrizetet rendeltek el Hagyó Miklós (MSZP) főpolgármester-helyettes közvetlen munkatársával, H. Évával szemben. Z. Tibort, a BKV főosztályvezetőjét szintén előzetes letartóztatásba, R. Miklóst, a BKV kommunikációs vezérigazgató-helyettesét házi őrizetbe helyezte a rendőrség. Idő kérdése volt, mikor jutnak el Hagyóhoz, aki akkor még mentelmi jogát élvezte az MSZP országgyűlési képviselőjeként. Az új parlament felállásával ez megszűnt, Hagyóért májusban mentek a kommandósok, és vele együtt vitték be L. Ottót, Hagyó munkatársát, valamint H. Évát – mindhárman előzetesbe kerültek.
Hagyó meggyanúsításához a fő muníciót az A. Attilát a BKV vezérigazgatói székében 2008. áprilisban követő B. Zsolt szolgáltatta, aki 2010. márciusban a Magyar Nemzetnek önleleplező interjút adott. A politikai közbeszédben ekkor vált állandósult negatív szókapcsolattá a 15 millió forintot tartalmazó nokiás doboz, amit, akkori állítása szerint, B. Hagyónak adott át.
Sz.-né 2008. márciusban végkielégítéssel távozott a BKV-tól, de B. Zsolt tovább foglalkoztatta nyugdíjasként. A vádirat szerint összesen 86,2 millió forintot fizettek ki neki, míg Sz.-né szerint nettó 54 millió forintról van szó. Bár Sz.-né ügye indította el a BKV-lavinát, a 15 tagú vádlotti sorban ő csak az utolsó előtti helyet foglalja el. A 2008 őszén színre lépett Kocsis István BKV-vezérigazgató ugyanis 2009 őszétől egymás után küldte a rendőrségnek a gyanúsnak talált BKV-s szerződéscsomagokat. A BKV belső ellenőrzése hozzávetőleg ezer kontraktus átvizsgálása után 40 cég 50 megbízását találta bűncselekménygyanúsnak: ezek összértéke jóval felülmúlta a HR-igazgatóét, és rábukkantak 800 millió forint feleslegesen kifizetett végkielégítésre is. Sz.-né esete tulajdonképpen a kakukktojás: a Hagyó-perben ugyanis a BKV számára fölösleges szerződések megkötését róják a vádlottak terhére.
A vádirat szerint a Hagyó Miklós által létrehozott és vezetett bűnszervezet 2007 januárjától 2008 augusztusáig 1,49 milliárd forintot meghaladó vagyoni kárt okozott a BKV-nak. Hagyót folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, mint felbujtót két rendbeli, vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével, hivatali visszaélés bűntettével, valamint hivatalos személy által elkövetett zsarolás bűntettével vádolják. Hasonlóképpen folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolják M. Ernőt, illetve A. Attila és B. Zsolt volt vezérigazgatókat; előbbit három rendbeli magánokirat-hamisítással is.
Áthelyezték
A 40 ezer oldalnyi dokumentumot produkáló nyomozás 2011 decemberében zárult, a vádemelést követően 2012 júniusában tartották az első, iratismertető tárgyalási napot a Kecskeméti Törvényszéken. A büntetőpert illetékességből a Fővárosi Törvényszéken kellett volna tárgyalni, de Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke – a bíróság leterheltségére hivatkozva – 2012 februárjában a Kecskeméti Törvényszéket jelölte ki. A Narancs információi szerint az ügy nem első körben került Kecskemétre: úgy tudjuk, megjárta a székesfehérvári és a győri bíróságot is, de egyik sem vállalta.
| ||
Ötven tárgyalási napot tartottak Kecskeméten, a legutolsót tavaly decemberben. A vádlottak többsége megírt vallomását olvasta fel, de volt, aki hajlandó volt válaszolni a bíróság kérdéseire. Meghallgattak körülbelül 40 tanút is. (A pontos tájékoztatás érdekében a tárgyalás adatait megkértük a Kecskeméti Törvényszéktől, de sem erre, sem a többi kérdésünkre nem kaptunk választ.) A perben érintett egyik forrásunk beszámolója szerint eddig körülbelül a vádirat felét sikerült letárgyalni, méghozzá erőltetett menetben. A Hagyó-per kiemelt ügy, azaz legalább kéthavonta tárgyalást kell tartani, a Hadnagy Ibolya vezette tanács azonban ezt heti két tárgyalási napra tornázta fel. Sikerült végigmenni a kifogásolt szerződések körülbelül 80 százalékán, de még nem került sor az A. Attila idején keletkezett végkielégítésekre, a fő vádlottak bírói, ügyészi kikérdezésére, és egyelőre a vádlottak sem kérdezhettek egymástól.
A Központi Nyomozó Főügyészség vádiratát eddig öt alkalommal módosította az ügyészség, újra meg újra csökkentve az elkövetett bűncselekmények kárértékét. És ezzel párhuzamosan csökken a vádhatóság által bűncselekménynek tartott szerződéskötések száma is. A Népszava októberben arról számolt be, hogy a Fővárosi Főügyészség fegyelmi vizsgálatot rendelt el a Hagyó-ügy vádiratát készítő ügyésszel szemben. A Narancs rákérdezett a fegyelmi végeredményére: Fazekas Géza, a főügyészség szóvivője megerősítette egy eljárás lefolytatását, de konkrétumokat nem közölt: „A vonatkozó jogszabályok alapján jelenleg annyit tudok a kérdésére elmondani, hogy született egy – jelenleg még nem jogerős – fegyelmi határozat egy ügyésszel szemben, mert egy büntetőügyben sorozatos mulasztásokat követett el. Ezen mulasztásokat a konkrét büntetőügyben időközben már korrigálta, orvosolta az ügyészség. Azt, hogy ki a fegyelmi eljárással érintett ügyész, jelenleg – mivel a döntés nem jogerős – nem áll módunkban nyilvánosságra hozni.”
Nyomozati tárgy
Hagyó, akit a vádhatóság a bűnszervezet létrehozójának és vitathatatlan vezetőjének tart, felolvasott vallomásában tagadta valamennyi neki felrótt bűncselekmény elkövetését. Így a kétszer 15 millió forint átvételét is – az egyik tételt a nokiás dobozból. Sőt Hagyó kezdettől tagadja bűnösségét. Nem így B. Zsolt, aki idővel a bíróság előtt komolyan visszavett önfeltáró lendületéből (lásd Ez lett a vesztünk című keretes anyagunkat). Rendőrségi vallomásának Hagyóra – de több más személyre is – vonatkozó terhelő részeit bírósági vallomásában nem tartotta fenn. Ennek következtében a legendás „nokiás doboz” bizonyítottsága gyakorlatilag egyenlő a nullával. Érdekesség, hogy B. Zsolt megnevezte a Synergon Zrt. egyik vezetőjét, akivel az első 15 milliós kenőpénzről egyeztetett: az illetőt azonban tanúként sem hallgatták meg a nyomozók. B. Zsolt azt a Fidesz-kampányban sokat idézett kijelentését sem erősítette meg, hogy Hagyó a városháza folyosóján nyakon ragadva utasította volna őt különböző szerződések aláírására, és hogy azzal fenyegette: aki nem áll be a sorba, annak elvágják a torkát.
B. Zsolt vallomásából azt lehetett kihámozni: rájött, hogy többet veszíthet, ha fenntartja nokiás állítását. B. Zsolt hatalmas kudarcként élte meg, hogy „nyomozati tárgyként” kezelték: úgy érzi, félrevezették; első védője a hatósággal történt egyeztetésekre hivatkozva még azzal hitegette, hogy nem lesz vádlott – ehhez képest negyedrendű vádlott lett.
A. Attila nemcsak nem tartotta fenn (mint B.), de vissza is vonta a nyomozati szakban Hagyóra, M. Ernőre és Demszky Gáborra tett terhelő vallomását, sőt bocsánatot kért tőlük a hazugságai miatt. A nyomozóknak A. Attila még úgy emlékezett, hogy Hagyó többször, Demszky pedig legalább egy alkalommal arra utasította, hogy szükségtelen szerződést kössön egy-egy céggel. A bíróság előtt azzal indokolta állításainak visszavonását, hogy a terhelő vallomásokat részben hatósági nyomásra tette: amikor őrizetbe vették, állítása szerint azt közölték vele, hogy ha nem tud a nyomozati „elvárásoknak” megfelelni, akkor hosszú időre előzetes letartóztatásba kerül.
M. Ernő ugyancsak a vádhatóságot kritizálta, koncepciós eljárást emlegetett, mivel az ügyészségi eljárás során érzékeltették vele: kedvezményekre számíthat, amennyiben Demszkyre és Hagyóra terhelő vallomást tesz.
A. Attila azt is felrótta a nyomozó hatóságnak, hogy kihallgatása közben a rendőrségen laponként faxolták át a felügyeletet gyakorló ügyészségre a vallomása egyes részleteit, ily módon egyeztetve a nyomozás további irányáról. Az ügyészség visszautasította, hogy a nyomozás az ötvenes éveket idéző, törvénysértő módon zajlott volna. A Fővárosi Főügyészség elismerte, hogy fokozott felügyeletet gyakorolt a BRFK nyomozása felett, és ennek keretében azt írta elő, hogy a kihallgatás után a rendőrség – tájékoztatásul – faxolja át a teljes vallomást, de ez nem azt jelenti, hogy egyeztettek volna a kihallgatás „irányáról”. A. Attilát kilenc alkalommal hallgatták ki ügyvédje jelenlétében, és ezek egyikén sem jelezte a kényszerítő körülményeket. A. Attila mindössze egyetlen szerződésnél, a BKV fénymásoló-állományának 19,2 millió forintos felmérésében ismerte el vezetői felelősségét. (A gyanú szerint ebből az összegből jutott Aba Botond egykori BKV-vezér végkielégítésére is.)
A bíróság előtt az ügyészségnek azt kell bizonyítania, hogy a megkötött szerződések fölöslegesek voltak, s hogy az ily módon létrehozott pénzszivattyút bűnszervezetben működtették. Ebben puhulni látszik a vád, legalábbis erre utal a vádirat szerinti kárérték már említett csökkenő tendenciája. A védelem több (elsősorban a kommunikációval és marketinggel összefüggő) megbízásnál igyekezett igazolni a bíróság előtt, hogy hasonlókra a mai BKV, illetve a fideszes városvezetés alapította Budapesti Közlekedési Központ Zrt. is költ.
Azzal, hogy a két koronatanú-vádlott, A. Attila és B. Zsolt kiszállt a vádaskodásból, érzékelhetően megrogyott a vád. Hagyónak ezek után elegendő két nagyobb megbízásra összpontosítania védekezését: a 4-es metró projektmenedzsmentjét átvevő AAM. Zrt. tanácsadói és a szentendrei HÉV utastájékoztató rendszerét szállító C.C. Soft Kft. megbízási szerződésére. Előbbinél a vádhatóság arra alapozza a hűtlen kezelés megvalósítását, hogy nem a városháza, hanem a BKV büdzséjéből fizették a 133,5 millió forint összértékű számlát. A C.C. Softnak kifizetett 118 millió forint már keményebb dió – bár ennek a többszörösét fordították Kaposváron egy hasonló rendszerre, a BKK pedig jelenleg is 6,6 milliárd forintért építi a BKV komplett felszíni utastájékoztatási rendszerét. Tehát a haszontalanság itt sem egyértelmű, ráadásul B. Zsolt ennél az esetnél sem erősítette meg korábbi állítását, miszerint Hagyó kényszerítette volna a szerződés megkötésére, a teljesítés igazolására és a vállalkozó kifizetésére. B. Zsolt a nyomozati szakban még úgy emlékezett, hogy Hagyó nemcsak a Synergon megbízását csapolta meg, hanem a C.C. Softét is. „Amikor a C.C. Soft vezetőjével tárgyaltam a hibák kijavításáról, akkor azt mondta nekem E. az Aquincum Szálloda halljában, hogy a hibák kijavítására nincs pénze, mert Hagyónak át kellett adnia 40-60 millió forintot” – vallotta B. De nemcsak Hagyó, hanem a vélt bűnszervezet másik, politikai nexussal rendelkező tagja, M. Ernő esetében is sorra szűntek meg a gyanúsítások alapjai: már a nyomozati szakban 14 gyanúsításból 12-ben szüntették meg az ellene folyó eljárást.
| ||
Hol a bíró?
Ma már világos: elhamarkodott és az ügy lezárása szempontjából kifejezetten hátrányos döntés volt Kecskemétre helyezni a pert. Handó Tünde lépését az Alaptörvény egyik átmeneti rendelkezése tette lehetővé, miszerint „az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki”.
Tizennégy vádlott védője már az első tárgyalási napon közös beadványban kérte a bíróságot, hogy függessze fel a tárgyalást, mivel az Alkotmánybírósághoz fordultak annak megállapításáért, jogszerű volt-e a per áthelyezése. Ha ugyanis az AB ezt elkaszálja, akkor a lefolytatott eljárás hatályát veszíti. Az AB tavaly decemberben megsemmisítette az ügyáthelyezést lehetővé tévő jogszabályt, mivel az a tisztességes eljárás két követelményét – a törvényes bíróhoz és a pártatlan bírósághoz való jogot – is sértette. De alkotmányellenesnek ítélte azért is, mert az ügyáthelyezésről szóló határozat ellen nem volt biztosítva jogorvoslat. Az AB döntésének egyébként elébe ment a kormány (amelynek biztosan jó alkotmánybírósági forrásai vannak): októberben, az Alaptörvény ötödik módosításakor kiemeltette a parlamenttel a szövegből ezt a cikkelyt. Persze nem holmi jogfilozófiai belátás okán, hanem az Európai Bizottság kritikai észrevétele miatt. A Tavares-jelentés e bíráló tételét megfogadta Orbán Viktor, és a büntető törvénykönyvből, valamint a polgári perrendtartásból már júniusban kivetette a peráthelyezés lehetőségét.
A Kecskeméti Törvényszék mintha csak az AB döntésére várt volna: decemberben az illetékesség hiányára hivatkozva, fellebbezési lehetőség biztosítása nélkül a Fővárosi Törvényszékre utalta a Hagyó-pert. De a per nem kellett a fővárosnak, amely 2014. január 7-én megállapította a saját illetéktelenségét, és a bíróság kijelölésére a Kúriát kérte fel. A Fővárosi Törvényszék a büntetőeljárási törvényre hivatkozva a kecskemétiek illetékességét hangoztatta, emlékeztetve arra, hogy az előkészítés során lett volna lehetőség az eljárás felfüggesztésére, de a kecskemétiek nem éltek ezzel. És ha már elkezdték tárgyalni, csak abban az esetben helyezhető át az ügy, ha meghaladja az adott bíróság hatáskörét – érvelt a Fővárosi Törvényszék.
Végül Kecskeméten maradt az ügy, Homonnai János, a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze tavaly novemberben azt kezdeményezte, hogy Hagyót folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében mint felbujtót, két rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, valamint vezető beosztású, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében mondja ki bűnösnek a bíróság, s fegyházbüntetést kért, de nemcsak rá, hanem hét további vádlottra is – a bíróság első fokon két év, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Hagyó Miklóst hűtlen kezelés miatt.
