Jó pár éve húzódó ügyükben az egyetlen pozitív fejleményt mindmáig a kisebbségi törvény módosítása jelenti, melynek eredményeképpen ősszel remélhetőleg ismét a saját kezükbe vehetik a helyi kisebbségi önkormányzat irányítását. Amúgy hiába állt ki mellettük 2002 óta az oktatási kormányzat, több ombudsman, a megyei közigazgatási hivatal, számos egyéb szervezet és jóakaró: elbukták a kisebbségi önkormányzatukat, a gyerekeik normális iskoláztatását, és kudarccal járt valamennyi, a helyzet orvoslására tett jogi próbálkozás is. Nemrég viszont ellentámadásba ment át a magániskolát fenntartó Jászladányi Zana Sándor Imre Nevelési, Oktatási Alapítvány, és súlyos összegre perli az esetet a hivatalba lépése óta szívügyének tekintő oktatási minisztert.
A filozófus polgármester
"A különböző kultúrák (...) sokkal közelebb kerültek egymáshoz, amely azt eredményezi, hogy a mindennapi életben alapvető berendezkedési különbségükből adódóan, illetve a berögződött napi életvitel óriási eltérősége miatt konfrontálódni fognak egymással. (...) A cigányság demográfiai robbanása következtében, a mesterségesen gerjesztett intolerancia csírái felerősödtek, amelyek egy olyan településen, ahol egy intézményi háló működik (egy iskola, egy óvoda), azon belül törnek a felszínre. A jászladányi társadalomban a cigány-magyar törésvonal felerősödik, ha egybeesik a szegény-gazdag törésvonallal. Ezen társadalmi konfrontációt mindenáron el kell kerülni." Az idézet a község polgármesterének 2000 novemberi előterjesztéséből származik. Dankó István akkor a civilizációk összecsapását vizionáló Huntington-elméletből vezette le a képviselőknek, hogy épp a konfrontáció elkerülése érdekében van szükség alapítványi iskolára Jászladányban, az utóbb esetleg kétkedők számára is világossá téve, hogy a roma gyerekek elkülönítése nem a mellékterméke, hanem kifejezett célja volt a helyi közoktatás megosztásának.
Az előzményeket, a polgármester törekvésének ellenálló cigány önkormányzat későbbi cinikus lenyúlását, majd a pár évvel korábban felújított önkormányzati iskola szétválasztását, a cigány gyerekek többségének módszeres kiszorítását, a Kállai László vezette romák többnyire kilátástalan küzdelmét a Narancs mindvégig nyomon követte (lásd cikkeinket: Játék a tűzzel, 2001. június 14., Iskola a tűréshatáron, 2002. szeptember 19., Öt kicsi néger, 2002. október 24.). A bevezetőben említett fordulat alapjául szolgáló persorozatról azonban csak érintőlegesen írtunk. A jogi meccs első felvonásaként az oktatási tárca vezetését pár hónappal korábban átvevő Magyar Bálint 2002 augusztusában elutasította az új, alapítványi iskola hivatalos regisztrációját, így a 2002-2003-as tanévben ott nem kezdődhetett meg az oktatás. Az ügy akkor egészen a Legfelsőbb Bíróságig ju-tott, amely végül hatályon kívül helyezte a miniszter határozatát. A tárca meghátrált, és az iskola 2003 őszén már fogadhatta a (főleg nem roma) gyerekeket.
Bírósághoz fordult ugyanakkor a megyei közigazgatási hivatal, hogy hatályon kívül helyeztesse az iskolaépület megosztására és egy részének az alapítványi iskola számára történő bérbeadására vonatkozó önkormányzati határozatokat. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei bíróságon zajló pert a formai okokra (és nem a jászladányi gyerekek esélyegyenlőségének csorbulására) hivatkozó hivatal jogerősen elveszítette. Ekkor a hivatal - ezúttal már az egyenlő bánásmód követelményének sérelmére hivatkozva - új ügyvéddel új pert in-dított, ám azt a megyei bíróság idézés kibocsátása, azaz érdemi tárgyalás nélkül utasította el, mondván, a két fél között a per tárgyában már született jogerős határozat. A megyei bíróság e döntését a Fővárosi Ítélőtábla 2004-ben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására utasította. Az ügy ugyanahhoz a bíróhoz, Bana Imréhez került, aki korábban is tárgyalta, miután az elfogultságára vonatkozó felperesi indítványt a megyei bíróság alaptalannak találta.
A jártas bíró
Ilyen előzmények után született meg idén márciusban az az ítélet, ami újfent az önkormányzatnak adott igazat, elutasítva a közigazgatási hivatal és az időközben az oldalán beavatkozó Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) keresetét. Kárpáti Miklós, a felperes ügyvédje a Narancsnak elmondta, szerették volna, hogy a bíróság szakértőket hallgasson meg a szegregált iskolai környezet gyerekekre gyakorolt hatásairól, az EBH pedig 22 szakkérdésben várt választ a bíróságtól. A bíróság azonban érthetetlen módon a többek közt oktatásszociológus és pszichológus szakértők bevonására vonatkozó bizonyítási indítványokat lesöpörte az asztalról, ráadásul többnyire anélkül, hogy azt megindokolta volna, így a tárgyalás kimerült a jogi képviselők kölcsönös riposztozásában. Bana Imre maga mutatkozott jártasnak az iskolai diszkrimináció terén. "(É) a bíróság utal arra, hogy az oktatási szakemberek körében nem ismeretlen az a megoldás, hogy az osztálybesorolásnál korrelálnak az etnikai besorolással anélkül, hogy a tanulók egy fizikai légtérben történő elkülönítését intézményi megosztással biztosítanák"- mutatott rá az ítéletben kissé faramuci okfejtéssel (és források megjelölése nélkül) a bíró, hogy a szegregációnak léteznek a jászladányinál kevésbé fel-tűnő formái is - mintha ez amúgy bármit is mentene.
Még érdekesebb, hogy az ítéletben a bíró azt is kimondta, hogy az iskolaépülettel kapcsolatos vitatott határozatok nem a közoktatási feladat ellátása körében születtek, mivel azok tulajdonosi döntések. Vagyis ingatlantulajdonosként és nem iskolafenntartóként járt el, így az önkormányzat nem sérthette meg a közoktatási törvény részét képező hátrányos megkülönböztetés tilalmát! (A tulajdonosi döntésekre is kiterjedő hatályú antidiszkriminációs törvény később született.) Erre mondta azt a Narancsnak Kárpáti Miklós, hogy ezzel a logikával az önkormányzat tulajdonosként akár peepshow-t is nyithatott volna az iskolában, nem sértve meg azáltal a törvény gyermekvédelmi rendelkezéseit. Fellebbezési lehetőség híján az ítélettel szemben a közigazgatási hivatal nemrég felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.
A makacs miniszter
Miután az alapítványi iskola egy év késéssel indulhatott csak, a napokban a Zana Sándor Alapítvány az elmaradt bevételekre hivatkozva igazságügyi szakértői véleménynyel alátámasztott kártérítési keresetet nyújtott be a miniszter ellen. Magyar Bálint lapunknak elismerte, hogy hibázott, amikor 2002-ben a regisztrációs szám kiadását elutasító határozatot személyesen ő, és nem az államtitkára jegyezte, mivel így az ellen már nem volt hová fellebbezni. "Nem maradt más lehetőség, mint nem kiadni a regisztrációs számot, de, hogy úgy mondjam, szívesen nem adtuk ki, és ma sem tennénk másként - fejtette ki a Narancsnak, hogy az ügy érdemét tekintve nem változott a hivatalos álláspont. - Az egész jászladányi ügy úgy botrány, ahogy van, és rámutat a jogi szabályozás korlátaira. Ha pedig lehetetlen a szankció, akkor néha civil polgárjogi aktivistaként kell fellépni."
"Ha valaki köztisztviselőként jár el, csak a munkáltatója perelhető. Magánemberként a minisztert perrel fenyegetni nem komolyan vehető jogi eszköz, inkább nyomásgyakorlás" - véli a miniszter jogi képviseletét is ellátó Kárpáti. Lesz per, közölte lapunkkal Kolláth György, az alapítvány ügyvédje, aki szerint a levéllel az átpolitizálódás elkerülése érdekében megvárták a választások végét, ám miután nem kaptak választ Magyartól, a perindítás mellett döntöttek. Állításának némileg ellentmond, hogy a honlapján (www.kollath.com) is olvasható levél és kereset dátuma azonos. Az ügyvéd a Narancsnak kifejtette, hogy a miniszter igenis perelhető, mivel a jogállásáról szóló törvény értelmében fennáll az anyagi és kártérítési felelőssége a döntéseiért. Kérdés, hogy a "dr. Magyar Bálint úr, a Magyar Köztársaság oktatási minisztere" alperes ellen benyújtott harmincmilliós kereset tárgyalásakor mit fog minderről gondolni a tárcát addigra bizonyosan átvevő Hiller István. Kolláth mindenesetre bízik abban, hogy sikerül "tisztességes kompromisszumot" kötni a minisztériummal.
"Mi az üzenete, hogy magukat alkotmányjogásznak tartó, a média által sztárolt emberek a szegregáció elleni küzdelemben a szegregáció pártjára állnak?" - tette fel a költői kérdést a Narancsnak Magyar Bálint, Kolláth azonban mindezen csak mosolyog. "Engem egy ország ismer alkotmányjogászként" - reagált elméleti kompe-tenciájának megkérdőjelezésére. Csattanós választ adott szegregációügyben is: "Ha a miniszter akarja megszabni, hogy hány száz roma gyereknek kell lenni az is-kolában, és nem a szülők döntik el, az alkotmánysértő. Ha az egyik gyerek és család tönkreteheti a másik iskoláztatását, az hiba. Ha a roma kisfiú nem tud, nem akar beilleszkedni, és akkor hagyják, hogy emiatt a másik se tudjon, az is hiba. A környék legszínvonalasabb iskolája a jászladányi, békében tanul a barna és a nem barna bőrű, inkább hagyni kéne őket."
