"A bizottság véleménye szerint sem a vatikáni megállapodást, sem a többi egyházzal, illetőleg vallási közösséggel kötött megállapodásokat nem szükséges, és politikai okokból nem is volna bölcs döntés akár felmondani, akár pedig megszüntetni" - szögezi le a miniszterelnök által a kérdéskör vizsgálatára felkért testület (részletesen lásd: A tű fokán, Magyar Narancs, 2006. július 27.) november 28-án bemutatott jelentése. A választások után minden jel arra utalt, hogy a második Gyurcsány-kormány radikális változtatásokra készül. A Miniszterelnöki Hivatalból az egyházi ügyek ismét visszakerültek a kulturális tárcához, ráadásul
nem államtitkári, hanem titkársági
szintre. A titkárságvezető egy evangélikus lelkész lett - Csepregi András, a reformok hívének számító Donáth László szocialista szakpolitikus támogatottja -, aki sokáig külföldön tartózkodott, s nem kötik gúzsba az egyházi személyiségekhez fűződő kapcsolatai. Július elején pedig olyan szakembereket hívtak meg a testületbe, akik a status quo fenntartásában érdekelt egyházi köröknek - miként a kereszténydemokrata Semjén Zsolt fogalmazott a jelentést bíráló csütörtöki sajtótájékoztatóján - a "peremén vannak". A szekularizált állam híveinek csalódniuk kellett: a bizottság óvakodott attól, hogy nyíltan konfrontálódjon a történelmi egyházakkal.
Mivel a jelentés abból indul ki, hogy a vatikáni szerződést mint nemzetközi egyezményt nem lehet felmondani, a vizsgálat inkább a megállapodást követő időszakra, a kormányok és az egyházak közötti egyezkedésekre fókuszált. Arról a szürke zónáról van szó, amit nem fixálnak sem törvények, sem kormányrendeletek, így a felek a költségvetés tervezésekor évről évre hosszasan alkudoznak a megszerezhető támogatásokról. "Amíg volt pénz a kasszában, az állam nem fukarkodott, a béke érdekében szívesen adakozott, de 2003-tól - ahogy növekedett a deficit - visszafogottabb lett, az egyházak pedig folyamatosan elégedetlenkedtek" - elemezte a helyzetet a Narancsnak a bizottság egyik tagja.
A dokumentum a legproblematikusabb területnek az egyházi iskolák támogatását tartja. A vatikáni szerződés - és a mintájára kötött többi megállapodás - értelmében az egyházi intézményeket ugyanolyan támogatásokban kell részesíteni, mint az állami és az önkormányzati iskolákat. Az alapnormatívát - az összeg kétharmadát - meg is kapják, csakhogy a kiegészítő támogatások kiszámítása minden évben komoly feszültségeket gerjeszt. Ezt egy bonyolult kalkulus alapján végzik: a kormány megnézi, hogy az önkormányzatok mennyivel egészítették ki az előző évben az alaptámogatást, ezt elosztják az önkormányzati iskolák diáklétszámával, majd felszorozzák az egyházi intézményekben tanulók számával. Az így kapott összeget beillesztik a következő évi költségvetésbe, és kiutalják a felekezetek számára. Csakhogy hiányos a finanszírozási eljárás szabályozása, mindenki más adatsorokkal dolgozik, amelyek év közben még változhatnak is. A bizottság vizsgálódása során más számokat kapott a Pénzügyminisztériumtól (PM), mást az oktatási és kulturális tárcától (OKM) és megint mást az egyházaktól - a különbségek okát nem sikerült megfejteni. A zárszámadáskor van lehetőség a korrigálásra, de az egyházak azért panaszkodnak, hogy így késve jutnak a pénzükhöz. Pápai Lajos győri katolikus megyés püspök a múlt héten máris úgy nyilatkozott, hogy idén
négymilliárddal
tér el a szakminisztériumok és az egyházak számítása. A vizsgálódók úgy vélik, rögzíteni kell az egyes kulcsokat, s azt is, hogy melyik szakfeladat ellátása mennyibe kerül. Az intézmények évente kétszer jelentenek adatokat az OKM-nek, tehát ezeket kellene alapul venni a minisztériumokban. Komoly gond a bizottság szerint, hogy a támogatásokat a fenntartók, és nem az iskolák kapják. A fenntartó ugyanakkor nem köteles a kapott összeget az intézményeire fordítani, így többször előfordult, hogy az iskola késve vagy egyáltalán nem jutott a pénzéhez. Wildmann János, a testület szakértője a Narancsnak azt mondta, még csak nem is az az egyházmegye kapja a támogatást, ahová az adott iskola tartozik, hanem a központ, így a pénzek áramlását nehéz nyomon követni. A kiegészítő támogatások körüli viták során az egyházak gyakran azzal érveltek, hogy az önkormányzatokkal ellentétben nekik nincsenek adóbevételeik, és nem indulhatnak az egyes fejlesztési, kistérségi pályázatokon sem. A bizottság szerint ennek elejét lehetne venni, csak meg kell teremteni a törvényi szabályozást, hogy egyházi intézmények is hozzájuthassanak e forrásokhoz.
A felsőoktatási intézményeknél is hasonlóak a problémák, ott az állami támogatások felhasználását az OKM nem vizsgálhatja - csak az Állami Számvevőszék -, mindössze elfogadja a fenntartó beszámolóját. Márpedig a jelentés szerint a minisztériumot ugyanolyan felügyeleti jogosítványok illetnék meg, mint a többi intézmény esetében, ráadásul az egyházak ellenállnak annak a törekvésnek, hogy főiskoláik, egyetemeik önálló jogi személyiséggé válhassanak. A felsőoktatási törvény szerint az állammal megállapodást kötött egyházaknak az alapnormatíván felül még egyedi és eseti támogatások járnak, míg a többieknek csak normatív támogatás - vagyis az állam különbséget tesz a felekezetek között.
Tamás Pál bizottsági elnök szerint az említett törvény további, nehezen indokolható, esetenként káros kiváltságokat nyújt az egyházi intézményeknek. Többek között nem tesz különbséget az adott felekezet által működtetett egyetem világi és egyházi szakjai között, ami lehetőséget ad arra, hogy az egyház a maga sajátos világlátására, belső szabályaira hivatkozva kizárjon valakit például a bölcsész- vagy jogi karáról. Ez a teológia szakon ugyan elfogadható, de egy világin semmiképpen. A bizottság olyan eseteket is feltárt, amikor egy egyházi intézmény úgy indított szakot, hogy nem járta végig az alapítás minőségi garanciákat nyújtó folyamatát, és utólag szerezte be - mintegy nyomást gyakorolva az OKM-re - a szükséges engedélyeket. Ezért azt javasolják, hogy a jövőben a világi szakokon az egyházi intézményekben is ugyanolyan feltételrendszert alkalmazzanak, mint az állami felsőoktatásban (kreditrendszer, bolognai képzés, szakindítási eljárás).
Az oktatásfinanszírozás mellett a legtöbb vitát az elmúlt években a személyi jövedelemadó (szja) egy százalékának felosztása váltotta ki. A Horn-kormány a vatikáni szerződésben a rendszert egy
súlyos vállalással
egészítette ki. Ha a felajánlás nem éri el az szja-bevételek 0,5 százalékát, akkor az állam erre a szintre emeli a támogatás összegét. Ezt a biztosítékot az Orbán-kormány 0,8-re, a Medgyessy-kabinet pedig 0,9-re emelte, ráadásul nem a megállapodásban előírt progresszív szja-t, hanem a pénzforgalmit veszik alapul, ami az egyházaknak körülbelül tízszázalékos pluszt hoz a konyhára. Ezért a bizottság azt javasolja, térjenek vissza a progresszív szja-hoz, illetve csökkentsék a garancia mértékét évente 0,1 százalékkal, amíg el nem érik az eredetileg meghatározott 0,5-et. Kompenzációként a kormány évente különítsen el egy nagyobb összeget az egyházi kulturális örökség felújítására. A kárpótlás során számos műemlék jellegű épületet kaptak vissza, de az egyházaknak nincs pénzük ezek felújítására (a legismertebb eset a Mátyás-templom évek óta húzódó renoválása). Egyelőre úgy tűnik, a költségvetést készítő PM nem hajlik a rendszer átalakítására, javaslatuk továbbra is tartja a 0,9-es szintet, igaz, az egy százalék kiszámításánál a pénzforgalmi szemlélet helyett a kedvezményekkel csökkentett összevont adóalap adóját veszik majd figyelembe.
A jelentés megjelenését követően több szabaddemokrata politikus azonnal össztüzet zúdított a kulturális tárca vezetőjére, ugyanis Hiller István miniszter a november 28-i tájékoztatón azt hangsúlyozta: a vatikáni szerződés nem szorul változtatásokra, mindenképpen érvényben marad. "A jelentésnek vannak vitatható részei, bizonyos kérdéseket sajnálatos módon nem tárgyal - nyilatkozta a Narancsnak Fodor Gábor -, bár a vatikáni szerződést nem kell felbontani, mindenképpen újra kell tárgyalni." Az elmúlt napokban hasonlókat mondott Eörsi Mátyás és Pető Iván (SZDSZ) is, akik szerint legalább az egyházi oktatás finanszírozását át kellene gondolni a közeljövőben. A párt múlt szerdai közleménye így fogalmaz: "Ahogy Sólyom László sem rendelkezett mandátummal, hogy november elején kijelentse: Magyarország semmit sem akar változtatni a szerződésen, úgy Hiller István sem dönthet a liberálisok és szocialisták alkotta koalíció helyett" - borítékolható tehát, hogy az ügy további koalíciós feszültségek forrása lesz. Ezzel szemben november 30-án a KDNP-s Semjén Zsolt és a fideszes Balogh Zoltán a szerződés érvényben tartása mellett emelt szót. Megdöbbentőnek tartják, hogy a bizottság felvetette a lelkészek jövedelempótlékának és a hitoktatási támogatásnak az eltörlését - ezek nem lévén a vatikáni megállapodás részei. A jobboldalon azt is nehezményezik, hogy a tanulmány szerint alkotmányossági szempontból aggályos az egyházak adómentessége.
Információink szerint keddi kijelentése ellenére Hiller maga is hajlik a szerződés újratárgyalására, illetve a támogatáspolitika átalakítására. A kialakult koalíciós ellentéteket tompítva több liberális politikusnak azt mondta: lesz változás, de előbb megvárják a vatikáni-magyar vegyes bizottság felállítását. Az egyoldalú felmondás ugyanis diplomáciailag vállalhatatlan, de az újratárgyalás lehetséges, hiszen a szerződés kimondja: "Amennyiben a Felek egyike úgy ítéli meg, hogy gyökeresen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között a Megállapodást megkötötték, tárgyalásokat kezdeményez a Megállapodásnak az új körülményekhez történő igazítására."
