Magyar Narancs: Tulajdonképpen mennyire tartja valószínűnek, hogy egy választási veresége után mégis a Fidesz kap lehetőséget a kormányalakításra a köztársasági elnöktől?
Fleck Zoltán: Többféle forgatókönyv elképzelhető egy ilyen autokratikus rendszer végjátékában: szinte minden lehetséges, ezért jó végiggondolni, melyik opció valószínűbb. Reális lehetőségnek tartom, hogy a NER csatolt intézményrendszere – azok a közjogi szereplők és testületek, amelyeket nem véletlenül választottak meg hosszú, 9-12 éves ciklusokra – a hatalom megtartására játszik. Egészen naiv dolog lenne azt hinni, hogy a demokratikus és jogállami elvek szerint fognak majd eljárni, különösen, ha erre nincs közvetlen jogi kötelezettségük.
MN: A történelem ismer ennél keményebb diktatúrákat is, amelyek végül mégis demokratikus díszletek között buktak meg: most hirtelen a chilei Pinochet-féle jut eszembe, amely tényleg véres diktatúra volt.
FZ: Igen ám, de az az autoriter rezsim kevésbé volt legalista, az erőszakot nyíltan alkalmazta, így több mozgásteret hagyott jogi megoldásoknak. Az Orbán-rendszer viszont kifejezetten a formális, törvényes intézményi berendezkedésre, a legalitás látszatára épít, így a továbbélését is ilyen módszerekkel viheti végbe.
Persze nem zárnám ki azt sem, hogy a közjogi intézmények, illetve az ott dolgozó – jellemzően jogász – szakemberek, érzékelve a politikai fordulatot, végül mégis a hivatásukhoz méltón, szakmai alapon járnak majd el. Éppúgy látom esélyét egy ilyen „jogállami ébredésnek”, mint az előző, kedvezőtlenebb forgatókönyvnek.
MN: Tehát most még úgy tűnik, hogy Sulyok Tamás igazodik Orbán Viktorhoz, ám előfordulhat, hogy ő, valamint a bírók, politikai kinevezettek, az államigazgatásban elkezdenek az új kormányhoz igazodni, és nem veszik fel a kesztyűt vele szemben, akármit vár tőlük Orbán egy hatvanpusztai hátsó szobából.
FZ: Ez attól is függ, mekkora lesz a különbség a két párt között – vagyis mekkora vereséget szenved a Fidesz. Ha szoros eredmény születik, Orbán könnyen bazírozhat arra, hogy az új erők nem tudnak kormányozni, és minden eszközzel – akár nyíltan, akár burkoltan – arra ösztönözheti híveit, hogy ne engedjék hatékonyan működni az új kormányt. Hiszen ne felejtsük el, hogy mély gazdasági és társadalmi válságban vagyunk, a rendszer emberei – jogászok, közjogi szereplők – sokat tehetnek azért, hogy ez a demokratikus átmenet megbukjon. Más a helyzet, ha a Fidesz súlyos vereséget szenved, világos társadalmi akarat tükröződik a választási eredményben, és a közjogi intézmények szereplői nem gördítenek akadályt az új kormány működése elé. Ez olyasmi, amit egy alkotmányosan működő rendszerben nem is kellene mérlegelnünk, hiszen a kormányváltás egyszerű átadás-átvétel kérdése.
Azt gondolom, Orbánék már felmérték azt az opciót, hogy elveszítik a választást, de náluk van a gazdasági erő, a közjogi rendszer, és így gyorsan visszaszerezhetik a hatalmat. Eközben újraépíthetik azt az illúziót, hogy kizárólag ők képesek kormányozni. Ez valóban annyira valószínűtlen lenne az elmúlt 15 év tükrében?
MN: Ilyen teória már 2022-ben is terjedt, és utólag kissé mosolyogtunk is rajta. Valójában azt látjuk, hogy amint egy pillanatra is kicsúszik a Fidesz kezéből az irányítás, máris elszabadulnak a „Magyar Péterek”, beláthatatlan következményekkel.
FZ: Valóban. Nem arról van szó, hogy Orbán el akarja veszíteni a választást, hanem arról, hogy most nem tudja megakadályozni. De az eszközök adottak a gyors visszatérésre. Nem is elsősorban Orbán Viktor szándékai a döntők, hanem például az, hogy a köztársasági elnök kimondja-e: alkotmányos elvek alapján jár el, és a választás győztesét bízza meg kormányalakítással. Most, hogy velem összeszólalkozott, ilyet nem mondott. Pedig világossá tehette volna, hogy nincs más szándéka.
MN: Egy kétharmados győzelem biztosítaná-e a Tisza Párt számára, hogy a kormányzását ne akadályozza a fideszes „deep state”?
FZ: Sokkal könnyebb dolga lenne. és jogilag könnyebben lehetne megteremteni azokat az alapokat, amelyek szükségesek a jogállamisággal és demokráciával szembemenő elemek lebontásához. Ez is újabb kérdéseket vet fel: miként lehet megakadályozni a visszaéléseket egy újabb kétharmados hatalommal szemben? Ez már egy következő korszak problémája. Közben a kétharmaddal sem hárul el minden nehézség, a gazdasági válság nem fog egy csapásra megszűnni, a nagy állami rendszerek borzasztó állapotban lesznek. A törvényhozás nem csodaszer, sok mindent nem lehet rendeleti vagy törvényi úton megoldani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
