Távol tartás: Nem segít a rendőr

  • Kozák Dániel
  • 2006. december 7.

Belpol

Némi késlekedés után lassan fél éve - július 1-jétől - Magyarországon is létezik a távol tartás intézménye. Egy gond van vele - mondják a családon belüli erőszak ellen küzdő civil szervezetek: a parlament végül egy teljesen kilúgozott változatot fogadott el, amely a családon belüli erőszak legtöbb esetére egyszerűen nem alkalmazható, ahol pedig alkalmazható lenne, ott is hatástalan.
Némi késlekedés után lassan fél éve - július 1-jétől - Magyarországon is létezik a távol tartás intézménye. Egy gond van vele - mondják a családon belüli erőszak ellen küzdő civil szervezetek: a parlament végül egy teljesen kilúgozott változatot fogadott el, amely a családon belüli erőszak legtöbb esetére egyszerűen nem alkalmazható, ahol pedig alkalmazható lenne, ott is hatástalan.

"A volt férjem igen jó képességű, megnyerő és bizalomgerjesztő ember - kezdi történetét a negyven év körüli Márta (a név fiktív, a történet valós), akinek a kapcsolata, ahogy az lenni szokott, reményteljesen indult. - Voltak azonban jelek, eleinte csak aprócskák, hogy még sincs minden rendben. A férjem a legártatlanabb dolgokban is füllentett és hazudozott még az ismerőseinek, kollégáinak is. Egyszóval nagyon manipulatív volt, szeretett az áldozat szerepében tetszelegni. A felelősséget pedig állandóan elhárította magától. Szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője, ő nem tett meg semmit a közös jövőnkért. Addigra azonban már két gyerekünk született, akikkel nemigen törődött. Beadtam hát a válópert, aminek most már hat éve. Volt saját keresetem, saját házam, saját vagyontárgyaim, a volt férjem csak egy dologgal tudott rám nyomást gyakorolni: a gyerekekkel. Teljesen megbízhatatlan volt, a kapcsolattartásra az általa kijelölt időpontokat sem tartotta be, majd a bírósági végzésben meghatározott időpontokat sem. (A válóperen mindenáron el akarta érni, hogy neki ítéljék a gyerekeket, akik azonban nálam maradhattak, az apjuk a hétvégi kapcsolattartás mellett egy szerdai napot is kapott, hogy a gyerekekkel lehessen.)

Szép lassan szétcsúszott

az életünk, hetente három nap azzal telt el, hogy várjuk, mikor jön a gyerekek apja, aki vagy órákat késett, vagy el sem jött, a gyerekeket pedig sosem hozta időben vissza. Amikor megjött, állandóan szidalmazott és fenyegetőzött a gyerekek előtt, nem beszélve az állandó telefonálgatásairól, amelyek csak arra voltak jók, hogy zaklasson minket. A két gyereket (a nagyobbik egy kisiskolássá cseperedő fiú, a kisebbik pedig egy óvodás kislány) egyre jobban megviselte a hercehurca, fokozódó pszichoszomatikus tünetek jelentkeztek náluk: állandó fejfájás, ágybapisilés, fogcsikorgatás, körömrágás. Elárulták, hogy időnként megrugdossa őket az apjuk, és összerezzentek, valahányszor csengettek az ajtón. Számtalanszor kértem segítséget a gyámhivataltól - hiába. Amikor végre sikerült elérni, hogy meghallgassanak a volt férjemmel egyetemben, akkor engem vontak felelősségre, hogy kezeljem rugalmasabban a kapcsolattartás során felmerülő nehézségeket. Ezt követően nem vártam egész nap a gyerekekkel készenlétben az apjukra, ahogy azt korábban szoktuk, hanem a bíróság által a kapcsolattartásra meghatározott időpont után, 30 perc elteltével úgy tekintettem, hogy a volt férjem nem élt kapcsolattartási jogával. Nem akartam már ugyanis, hogy teljesen alávessük magunkat a kénye-kedvének, és hogy teljesen tönkretegye az életünket. A volt férjem feljelentett erre a gyámhatóságnál, hogy akadályozom a kapcsolattartási jogát. Több tízezer forintra bírságoltak meg ezért. Mindezek után a férjem büntetőeljárást kezdeményezett ellenem kiskorú veszélyeztetése miatt. Itt vett némi fordulatot az ügy: a rendőrségi szakértői vizsgálat megállapította, hogy a volt férjem veszélyezteti a gyerekeket. Így most már nemcsak én vagyok gyanúsított az ügyben, hanem ő is."

Mártának minden ideje a volt férjével való hadakozással telik, a magánélete tönkrement. "Hogy meddig tarthat még ez a sok-sok éve húzódó kálvária? Ameddig nagykorúak nem lesznek a gyerekek. A nagyobbik már tizenegy éves, a kisebbik pedig hét" - válaszol nem túl optimistán.

Márta történetét, noha tipikusnak számít, a közgondolkodás nem sorolja a családon belüli erőszak esetei közé, hiszen nem folyik vér, a férj nem veri agyon a feleséget. Mégis, mint láthattuk, a férj szisztematikus módon lehetetleníti el gyerekei és az egykori házastárs életét. "A bántalmazók többsége kifelé teljesen konszolidált ember látszatát kelti, figyelnek arra, hogy ne tegyenek olyat, ami a büntető törvénykönyvbe ütköző lehetne, finoman, de nagyon hatékonyan terrorizálják a családtagokat" - mondja a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója, Spronz Júlia, aki számos ajánlást fogalmazott már meg a családon belüli erőszak témakörével kapcsolatosan.

A magyar jog, sok más ország jogrendszerével ellentétben, nem ismeri például a fenyegető zaklatás fogalmát, amelybe a fenti történet is tartozik. Így itthon nem is lehet mit kezdeni a hasonló esetekkel, külföldön pedig többek között ezért is van a távol tartás intézménye. Eredetileg

jóval hatékonyabb lett volna

a távol tartás szabályozása, az igazságügyi tárca két évvel ezelőtti javaslata az amerikai, illetve az osztrák példa alapján készült. "Emlékszem, a parlamenti bizottsági előkészítő ülésen a honatyák pártállástól függetlenül kaptak szívükhöz az előterjesztés miatt" - jegyezte meg Spronz Júlia, aki szerint nem is várható áttörés a családon belüli erőszak szabályozásában, amíg a képviselőknek csak alig tíz százaléka nő. A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távol tartásról címet viselő javaslat sürgősséggel való tárgyalását a parlament elfogadta, az általános vitát viszont nem követte a részletes, mivel addigra a kormány (alkotmányossági aggályokra hivatkozva) visszavonta a tervezetét. "Korlátozza a tulajdonhoz való jogot, a mozgási szabadságot és a lakóhely szabad megválasztásának jogát" - sorolta a távol tartással szemben az országgyűlési képviselők által hangoztatott legfőbb ellenérveket a Habeas Corpus Munkacsoport vezetője, aki szerint az élethez, a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jogok előrébb valók. Végül a büntetőeljárásról szóló törvénybe került be a távol tartás mint kényszerintézkedés (az országgyűlési határozatban megszabott határidőhöz képest majd két év késéssel), ám a családon belüli erőszak áldozatai közül csak igen keveseknek nyújthat segítséget a jelenlegi formája, nekik is igen korlátozott módon - vélik a témával foglalkozó civil szervezetek. Ausztriában például az előző példánkban szereplő Mártának meglennének a megfelelő (jogi) eszközei, amelyekkel valószínűsíthetően meg tudná védeni magát és gyerekeit a volt házastársától: zaklatás miatt a hatóságok távol tarthatnák a volt férjet, megtilthatnák neki, hogy akár telefonon is zavarja őket. A most júliusban Magyarországon bevezetett távol tartó rendelkezés azonban semmifajta segítséget nem nyújt Mártának és sorstársainak.

"Alkotmányjogilag megfelelő és a nemzetközi normákkal összhangban álló szabályozást vezettünk be" - jelentette ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára, Kondorosi Ferenc, aki emlékeztetett arra, hogy alkotmányossági aggályok miatt vonták vissza a két évvel ezelőtti javaslatukat. "A távol tartás bevezetésével a jogalkotó szélesítette a jogalkalmazás számára fennálló lehetőségeket, azonban a családon belüli erőszak jelensége elsősorban nem jogi kérdés, így nem lehet kizárólag jogszabályokkal, tényállásokkal vagy a távol tartó rendelkezéssel megoldani ezt a sokszor még rejtőzködő problémát" - véli az államtitkár, aki szerint a komplex kezelés érdekében szükség van az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására, valamint a megfelelő intézményrendszer kialakítására is.

"Hiányzik a távol tartás hazai szabályozásából az is, hogy a rendőrségnek nincs lehetősége azonnali beavatkozásra, amely sokszor létfontosságú lehet. Nem véletlenül kap fontos szerepet a rendőrség valamennyi külföldön bevált rendszerben" - mondta Spronz Júlia. Ennek hiányát jogállami, alkotmányos okokkal magyarázza az igazságügyi államtitkár, mivel 72 óránál hosszabb időre bíróságon kívül más szerv nem foszthat meg senkit a szabadságától, és nem is korlátozhatja benne. A kirívóan súlyos esetekben pedig (ha mondjuk már ömlik a vér) a rendőrség őrizetbe veheti az erőszakoskodó családtagot.

"Eddig mintegy tíz-tizenöt esetben érdeklődtek a Habeas Corpusnál, hogy kérnék a bántalmazó családtaggal szemben a távol tartást. Amikor azonban megtudták, hogy a bíróság

legfeljebb 30 napra

rendelheti el (hosszabbítás lehetősége nélkül), akkor a legtöbben valósággal visszahőköltek, mondván, hogy addig a büntetőeljárás nem zárul le, és ha közben visszatérhet a bántalmazó, a bántalmazás nemcsak folytatódhat, hanem fokozódhat is" - mondta el tapasztalataikat Spronz Júlia, aki hozzátette, hogy külföldön nagyon alaposan felkészítik a jogalkalmazókat a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tudnivalókra és a rendelkezésre álló eszközök kihasználására. Hivatalos adatok egyelőre nincsenek, de eddig csak egy-két alkalommal rendeltek el távol tartó intézkedést a civil szervezetek tudomása szerint, valamint több olyan esetről tudnak, amikor a bíróság visszautasította az erre vonatkozó indítványokat.

Mit gondolnak a családon belüli erőszakkal hivatalból gyakran foglalkozó bírák az új jogintézményről? "A távol tartással mint új kényszerintézkedéssel olyan új eszközt adott a bíróság kezébe a jogalkotó, amelynek az alkalmazásával a problémás családok egy részénél talán el lehet majd érni az erőszak súlyosabb következményeinek tompítását, esetleg megelőzését. Átütő eredmény tehát pusztán ennek az új jogintézménynek a bevezetésétől nyilván nem várható, de kétségtelenül bővültek a bíróság lehetőségei a családon belüli erőszak visszaszorítására" - fogalmazott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság tanácselnöke, Fázsi László.

Az igazságügyi tárca egyelőre nem tervez változtatásokat - derül ki az államtitkár szavaiból, aki szerint a távol tartás jogintézményének hatálybalépése óta eltelt néhány hónap kevés ahhoz, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása szempontjából megalapozott következtetéseket lehessen levonni. Azt azonban nem zárta ki, hogy ha a közeljövőben nem is várható változás a szabályozás terén, a jogalkalmazás során szerzett tapasztalatok hosszabb távon "nyilvánvalóan igénylik a rendelkezések időtállóságának vizsgálatát".

Míg a távol tartás intézményének bevezetésével legalább látszólagos védelmet adnak a bántalmazott családtagoknak, addig egy másik, nem sokkal korábbi törvénymódosítás súlyosan érinti azt a szülőt (általában az anyát), aki a másik fél bántalmazó magatartása miatt akadályozza a gyerekkel való kapcsolattartást. (Ezt a "vasárnapi apukák" lobbizták ki tavaly.) Mivel sem a bíróság, sem a gyámhatóság nem vizsgálja a családon belüli erőszak fennállását, a nők sokszor kénytelenek "önbíráskodással" védeni gyermekeik testi-lelki épségét, meggátolva így a bántalmazó apával való kapcsolattartást. Ezzel pedig kiskorú veszélyeztetésének vétségét követik el, amiért akár egy év börtön is járhat. S amint a példánk is mutatja, így válhat büntetőügy gyanúsítottjává egy bántalmazott családtag.

Szabályok

A távol tartás büntetőeljárási kényszerintézkedés, amit csak akkor rendelhet el a bíró, ha szabadságvesztéssel járó bűncselekménnyel gyanúsítják a bántalmazót. "A távol tartás hatálya alatt a gyanúsított köteles a lakást elhagyni, és onnan meghatározott ideig távol maradni, köteles a védendő személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől (...) a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani, valamint tartózkodni attól, hogy közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen a meghatározott személlyel." Ez utóbbi a személyes találkozás, valamint a kommunikációs eszközök útján, így például a telefonon vagy elektronikus úton történő kapcsolatfelvétel tilalmát is jelenti. A távol tartás legrövidebb időtartama tíz nap, leghosszabb tartama harminc nap.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.