"A volt férjem igen jó képességű, megnyerő és bizalomgerjesztő ember - kezdi történetét a negyven év körüli Márta (a név fiktív, a történet valós), akinek a kapcsolata, ahogy az lenni szokott, reményteljesen indult. - Voltak azonban jelek, eleinte csak aprócskák, hogy még sincs minden rendben. A férjem a legártatlanabb dolgokban is füllentett és hazudozott még az ismerőseinek, kollégáinak is. Egyszóval nagyon manipulatív volt, szeretett az áldozat szerepében tetszelegni. A felelősséget pedig állandóan elhárította magától. Szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője, ő nem tett meg semmit a közös jövőnkért. Addigra azonban már két gyerekünk született, akikkel nemigen törődött. Beadtam hát a válópert, aminek most már hat éve. Volt saját keresetem, saját házam, saját vagyontárgyaim, a volt férjem csak egy dologgal tudott rám nyomást gyakorolni: a gyerekekkel. Teljesen megbízhatatlan volt, a kapcsolattartásra az általa kijelölt időpontokat sem tartotta be, majd a bírósági végzésben meghatározott időpontokat sem. (A válóperen mindenáron el akarta érni, hogy neki ítéljék a gyerekeket, akik azonban nálam maradhattak, az apjuk a hétvégi kapcsolattartás mellett egy szerdai napot is kapott, hogy a gyerekekkel lehessen.)
Szép lassan szétcsúszott
az életünk, hetente három nap azzal telt el, hogy várjuk, mikor jön a gyerekek apja, aki vagy órákat késett, vagy el sem jött, a gyerekeket pedig sosem hozta időben vissza. Amikor megjött, állandóan szidalmazott és fenyegetőzött a gyerekek előtt, nem beszélve az állandó telefonálgatásairól, amelyek csak arra voltak jók, hogy zaklasson minket. A két gyereket (a nagyobbik egy kisiskolássá cseperedő fiú, a kisebbik pedig egy óvodás kislány) egyre jobban megviselte a hercehurca, fokozódó pszichoszomatikus tünetek jelentkeztek náluk: állandó fejfájás, ágybapisilés, fogcsikorgatás, körömrágás. Elárulták, hogy időnként megrugdossa őket az apjuk, és összerezzentek, valahányszor csengettek az ajtón. Számtalanszor kértem segítséget a gyámhivataltól - hiába. Amikor végre sikerült elérni, hogy meghallgassanak a volt férjemmel egyetemben, akkor engem vontak felelősségre, hogy kezeljem rugalmasabban a kapcsolattartás során felmerülő nehézségeket. Ezt követően nem vártam egész nap a gyerekekkel készenlétben az apjukra, ahogy azt korábban szoktuk, hanem a bíróság által a kapcsolattartásra meghatározott időpont után, 30 perc elteltével úgy tekintettem, hogy a volt férjem nem élt kapcsolattartási jogával. Nem akartam már ugyanis, hogy teljesen alávessük magunkat a kénye-kedvének, és hogy teljesen tönkretegye az életünket. A volt férjem feljelentett erre a gyámhatóságnál, hogy akadályozom a kapcsolattartási jogát. Több tízezer forintra bírságoltak meg ezért. Mindezek után a férjem büntetőeljárást kezdeményezett ellenem kiskorú veszélyeztetése miatt. Itt vett némi fordulatot az ügy: a rendőrségi szakértői vizsgálat megállapította, hogy a volt férjem veszélyezteti a gyerekeket. Így most már nemcsak én vagyok gyanúsított az ügyben, hanem ő is."
Mártának minden ideje a volt férjével való hadakozással telik, a magánélete tönkrement. "Hogy meddig tarthat még ez a sok-sok éve húzódó kálvária? Ameddig nagykorúak nem lesznek a gyerekek. A nagyobbik már tizenegy éves, a kisebbik pedig hét" - válaszol nem túl optimistán.
Márta történetét, noha tipikusnak számít, a közgondolkodás nem sorolja a családon belüli erőszak esetei közé, hiszen nem folyik vér, a férj nem veri agyon a feleséget. Mégis, mint láthattuk, a férj szisztematikus módon lehetetleníti el gyerekei és az egykori házastárs életét. "A bántalmazók többsége kifelé teljesen konszolidált ember látszatát kelti, figyelnek arra, hogy ne tegyenek olyat, ami a büntető törvénykönyvbe ütköző lehetne, finoman, de nagyon hatékonyan terrorizálják a családtagokat" - mondja a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója, Spronz Júlia, aki számos ajánlást fogalmazott már meg a családon belüli erőszak témakörével kapcsolatosan.
A magyar jog, sok más ország jogrendszerével ellentétben, nem ismeri például a fenyegető zaklatás fogalmát, amelybe a fenti történet is tartozik. Így itthon nem is lehet mit kezdeni a hasonló esetekkel, külföldön pedig többek között ezért is van a távol tartás intézménye. Eredetileg
jóval hatékonyabb lett volna
a távol tartás szabályozása, az igazságügyi tárca két évvel ezelőtti javaslata az amerikai, illetve az osztrák példa alapján készült. "Emlékszem, a parlamenti bizottsági előkészítő ülésen a honatyák pártállástól függetlenül kaptak szívükhöz az előterjesztés miatt" - jegyezte meg Spronz Júlia, aki szerint nem is várható áttörés a családon belüli erőszak szabályozásában, amíg a képviselőknek csak alig tíz százaléka nő. A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távol tartásról címet viselő javaslat sürgősséggel való tárgyalását a parlament elfogadta, az általános vitát viszont nem követte a részletes, mivel addigra a kormány (alkotmányossági aggályokra hivatkozva) visszavonta a tervezetét. "Korlátozza a tulajdonhoz való jogot, a mozgási szabadságot és a lakóhely szabad megválasztásának jogát" - sorolta a távol tartással szemben az országgyűlési képviselők által hangoztatott legfőbb ellenérveket a Habeas Corpus Munkacsoport vezetője, aki szerint az élethez, a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jogok előrébb valók. Végül a büntetőeljárásról szóló törvénybe került be a távol tartás mint kényszerintézkedés (az országgyűlési határozatban megszabott határidőhöz képest majd két év késéssel), ám a családon belüli erőszak áldozatai közül csak igen keveseknek nyújthat segítséget a jelenlegi formája, nekik is igen korlátozott módon - vélik a témával foglalkozó civil szervezetek. Ausztriában például az előző példánkban szereplő Mártának meglennének a megfelelő (jogi) eszközei, amelyekkel valószínűsíthetően meg tudná védeni magát és gyerekeit a volt házastársától: zaklatás miatt a hatóságok távol tarthatnák a volt férjet, megtilthatnák neki, hogy akár telefonon is zavarja őket. A most júliusban Magyarországon bevezetett távol tartó rendelkezés azonban semmifajta segítséget nem nyújt Mártának és sorstársainak.
"Alkotmányjogilag megfelelő és a nemzetközi normákkal összhangban álló szabályozást vezettünk be" - jelentette ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára, Kondorosi Ferenc, aki emlékeztetett arra, hogy alkotmányossági aggályok miatt vonták vissza a két évvel ezelőtti javaslatukat. "A távol tartás bevezetésével a jogalkotó szélesítette a jogalkalmazás számára fennálló lehetőségeket, azonban a családon belüli erőszak jelensége elsősorban nem jogi kérdés, így nem lehet kizárólag jogszabályokkal, tényállásokkal vagy a távol tartó rendelkezéssel megoldani ezt a sokszor még rejtőzködő problémát" - véli az államtitkár, aki szerint a komplex kezelés érdekében szükség van az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására, valamint a megfelelő intézményrendszer kialakítására is.
"Hiányzik a távol tartás hazai szabályozásából az is, hogy a rendőrségnek nincs lehetősége azonnali beavatkozásra, amely sokszor létfontosságú lehet. Nem véletlenül kap fontos szerepet a rendőrség valamennyi külföldön bevált rendszerben" - mondta Spronz Júlia. Ennek hiányát jogállami, alkotmányos okokkal magyarázza az igazságügyi államtitkár, mivel 72 óránál hosszabb időre bíróságon kívül más szerv nem foszthat meg senkit a szabadságától, és nem is korlátozhatja benne. A kirívóan súlyos esetekben pedig (ha mondjuk már ömlik a vér) a rendőrség őrizetbe veheti az erőszakoskodó családtagot.
"Eddig mintegy tíz-tizenöt esetben érdeklődtek a Habeas Corpusnál, hogy kérnék a bántalmazó családtaggal szemben a távol tartást. Amikor azonban megtudták, hogy a bíróság
legfeljebb 30 napra
rendelheti el (hosszabbítás lehetősége nélkül), akkor a legtöbben valósággal visszahőköltek, mondván, hogy addig a büntetőeljárás nem zárul le, és ha közben visszatérhet a bántalmazó, a bántalmazás nemcsak folytatódhat, hanem fokozódhat is" - mondta el tapasztalataikat Spronz Júlia, aki hozzátette, hogy külföldön nagyon alaposan felkészítik a jogalkalmazókat a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tudnivalókra és a rendelkezésre álló eszközök kihasználására. Hivatalos adatok egyelőre nincsenek, de eddig csak egy-két alkalommal rendeltek el távol tartó intézkedést a civil szervezetek tudomása szerint, valamint több olyan esetről tudnak, amikor a bíróság visszautasította az erre vonatkozó indítványokat.
Mit gondolnak a családon belüli erőszakkal hivatalból gyakran foglalkozó bírák az új jogintézményről? "A távol tartással mint új kényszerintézkedéssel olyan új eszközt adott a bíróság kezébe a jogalkotó, amelynek az alkalmazásával a problémás családok egy részénél talán el lehet majd érni az erőszak súlyosabb következményeinek tompítását, esetleg megelőzését. Átütő eredmény tehát pusztán ennek az új jogintézménynek a bevezetésétől nyilván nem várható, de kétségtelenül bővültek a bíróság lehetőségei a családon belüli erőszak visszaszorítására" - fogalmazott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság tanácselnöke, Fázsi László.
Az igazságügyi tárca egyelőre nem tervez változtatásokat - derül ki az államtitkár szavaiból, aki szerint a távol tartás jogintézményének hatálybalépése óta eltelt néhány hónap kevés ahhoz, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása szempontjából megalapozott következtetéseket lehessen levonni. Azt azonban nem zárta ki, hogy ha a közeljövőben nem is várható változás a szabályozás terén, a jogalkalmazás során szerzett tapasztalatok hosszabb távon "nyilvánvalóan igénylik a rendelkezések időtállóságának vizsgálatát".
Míg a távol tartás intézményének bevezetésével legalább látszólagos védelmet adnak a bántalmazott családtagoknak, addig egy másik, nem sokkal korábbi törvénymódosítás súlyosan érinti azt a szülőt (általában az anyát), aki a másik fél bántalmazó magatartása miatt akadályozza a gyerekkel való kapcsolattartást. (Ezt a "vasárnapi apukák" lobbizták ki tavaly.) Mivel sem a bíróság, sem a gyámhatóság nem vizsgálja a családon belüli erőszak fennállását, a nők sokszor kénytelenek "önbíráskodással" védeni gyermekeik testi-lelki épségét, meggátolva így a bántalmazó apával való kapcsolattartást. Ezzel pedig kiskorú veszélyeztetésének vétségét követik el, amiért akár egy év börtön is járhat. S amint a példánk is mutatja, így válhat büntetőügy gyanúsítottjává egy bántalmazott családtag.
Szabályok
A távol tartás büntetőeljárási kényszerintézkedés, amit csak akkor rendelhet el a bíró, ha szabadságvesztéssel járó bűncselekménnyel gyanúsítják a bántalmazót. "A távol tartás hatálya alatt a gyanúsított köteles a lakást elhagyni, és onnan meghatározott ideig távol maradni, köteles a védendő személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől (...) a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani, valamint tartózkodni attól, hogy közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen a meghatározott személlyel." Ez utóbbi a személyes találkozás, valamint a kommunikációs eszközök útján, így például a telefonon vagy elektronikus úton történő kapcsolatfelvétel tilalmát is jelenti. A távol tartás legrövidebb időtartama tíz nap, leghosszabb tartama harminc nap.
