Béke Ukrajnában: a morális alapokról és arról, hogyan lehet megoldás

Publicisztika

Azt, ahogy a kormányzati propaganda relativizálja az ukrajnai háborút, még családtagoktól és barátoktól is visszahallani. Holott van egy elemi kérdés, amire mindenkinek válaszolnia kell: az, hogy jutalmazzuk-e a háborús bűnös agresszort.

A „magunkfajta” libertáriusnak, különösen ha az bizonyos dolgokban kőkonzervatív, mindig letaglózó azzal szembesülni, amikor saját családjában látja a kormányzati propaganda hatását az ukrajnai háborúról. Még olyanokra is hat, akikről amúgy tudja, hogy több felől tájékozódnak, tehát elolvassák azokat az érveket is, amelyek homlokegyenesen ellentétesek a rezsim minden egyes gondolatával. És aztán mégis visszahallja azokat a szoft „igazságokat” kérdésbe burkolva, amelyek végeredményben mégis csak arra vezetik az ezt elfogadókat, hogy úgy legyen vége ennek a háborúnak, hogy Ukrajna engedjen, sőt, vesse alá magát a támadó akaratának.

„Meddig öntsük a pénzt Ukrajnának?”; „Bidennel szemben Trump békét akar, ezért az a megoldás, hogy tűzszünet és béke legyen mielőbb” – halljuk vissza. Az agysorvasztó primer kampány az egyszerű országlakosoknak szól, de, mint látjuk, az „üzenetek” eljutnak azokhoz is, akik valószínűleg maguk is inkább legyintenek a rém ciki, primitív hazugságokra. Ezért most megpróbálom az alapoknál kezdeni, hátha sikerül megvilágítani, ami a „mifélénknek” evidencia, ezért nem is szoktunk ezekről hosszasabban – vagy sehogyan – beszélni.

Tehát, kedves rokon, drága barátom! Először is: Trump természetesen békét szeretne. Ahogyan minden épelméjű ember. De azt megismétlem, hogy Donaldot nem az elvek vezérlik, mert ilyenek nincsenek neki. Napokon belül kiderül, hogy az ötven, aztán tíz nap ultimátum Putyin elvtársnak mit ígér tőle. Tényleg úgy dönt, hogy – amiként erről beszélt – „ráönti” a fegyvereket Ukrajnára, vagy nekimegy a szovjet rezsim energiahordozó-exportjának leállításának? Nem tudjuk, meglátjuk. De azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy Trump nem valamilyen szilárd értékrend alapján állt neki ennek a problémának (sem). Vonzalmát Putyin személyisége iránt nem egyszer kimutatta, a pálfordulása – ha lesz – oka elsősorban végtelen önimádata, beteges hiúsága. Leesett neki, hogy Putyin hülyét csinált belőle fél éven át, amit pedig ő nem visel el.

És akkor kezdjük az alapoknál.

Van egy elemi kérdés, amire mindenkinek válaszolnia kell. Az, hogy jutalmazzuk-e a háborús bűnös agresszort.

Ha a válasz igen, az az orbáni-putyini álláspont: Ukrajna adja fel, egyezzen bele abba, hogy ez az ország az ő befolyási övezete, fogadja el, hogy távol tartja magát minden nyugati szövetségtől, leszereli hadseregét és „baráti” kormányt alakít. Putyin lost-win játszmát fut, „békeaajánlata” azonos háborús céljával, és ebből nem enged. A „russzkij mir”  (orosz béke) lényege: ahová orosz katona betette lábát, az az ő területük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.