A „magunkfajta” libertáriusnak, különösen ha az bizonyos dolgokban kőkonzervatív, mindig letaglózó azzal szembesülni, amikor saját családjában látja a kormányzati propaganda hatását az ukrajnai háborúról. Még olyanokra is hat, akikről amúgy tudja, hogy több felől tájékozódnak, tehát elolvassák azokat az érveket is, amelyek homlokegyenesen ellentétesek a rezsim minden egyes gondolatával. És aztán mégis visszahallja azokat a szoft „igazságokat” kérdésbe burkolva, amelyek végeredményben mégis csak arra vezetik az ezt elfogadókat, hogy úgy legyen vége ennek a háborúnak, hogy Ukrajna engedjen, sőt, vesse alá magát a támadó akaratának.
„Meddig öntsük a pénzt Ukrajnának?”; „Bidennel szemben Trump békét akar, ezért az a megoldás, hogy tűzszünet és béke legyen mielőbb” – halljuk vissza. Az agysorvasztó primer kampány az egyszerű országlakosoknak szól, de, mint látjuk, az „üzenetek” eljutnak azokhoz is, akik valószínűleg maguk is inkább legyintenek a rém ciki, primitív hazugságokra. Ezért most megpróbálom az alapoknál kezdeni, hátha sikerül megvilágítani, ami a „mifélénknek” evidencia, ezért nem is szoktunk ezekről hosszasabban – vagy sehogyan – beszélni.
Tehát, kedves rokon, drága barátom! Először is: Trump természetesen békét szeretne. Ahogyan minden épelméjű ember. De azt megismétlem, hogy Donaldot nem az elvek vezérlik, mert ilyenek nincsenek neki. Napokon belül kiderül, hogy az ötven, aztán tíz nap ultimátum Putyin elvtársnak mit ígér tőle. Tényleg úgy dönt, hogy – amiként erről beszélt – „ráönti” a fegyvereket Ukrajnára, vagy nekimegy a szovjet rezsim energiahordozó-exportjának leállításának? Nem tudjuk, meglátjuk. De azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy Trump nem valamilyen szilárd értékrend alapján állt neki ennek a problémának (sem). Vonzalmát Putyin személyisége iránt nem egyszer kimutatta, a pálfordulása – ha lesz – oka elsősorban végtelen önimádata, beteges hiúsága. Leesett neki, hogy Putyin hülyét csinált belőle fél éven át, amit pedig ő nem visel el.
És akkor kezdjük az alapoknál.
Van egy elemi kérdés, amire mindenkinek válaszolnia kell. Az, hogy jutalmazzuk-e a háborús bűnös agresszort.
Ha a válasz igen, az az orbáni-putyini álláspont: Ukrajna adja fel, egyezzen bele abba, hogy ez az ország az ő befolyási övezete, fogadja el, hogy távol tartja magát minden nyugati szövetségtől, leszereli hadseregét és „baráti” kormányt alakít. Putyin lost-win játszmát fut, „békeaajánlata” azonos háborús céljával, és ebből nem enged. A „russzkij mir” (orosz béke) lényege: ahová orosz katona betette lábát, az az ő területük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
