Karácsony Gergely, Budapest frissen megválasztott főpolgármestere 2019. október 16-án az index.hu szerkesztőségének vendége volt, ahol városvezetői terveiről, első lépéseiről kérdezték. Nem meglepő módon a budapesti patkányhelyzet is szóba került (31:05-nél). A főpolgármester kifejtette, hogy elképzelése szerint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak (OKF) kellene megállapítania azt, hogy a fővárosi patkánypopuláció közegészségügyi veszélyhelyzetet jelent. Erre hivatkozva fel kellene bontani a hatályos szerződést a patkányirtással jelenleg megbízott RNBH Konzorciummal. Ezt követően új közbeszerzési pályázatot írna ki, amelynek lezárultáig a városvezetés a korábbi vállalkozót, a Bábolna-Bio Kft.-t bízná meg a munkavégzéssel.
Mivel a budapesti patkányhelyzettel 2018. december és 2019. szeptember között a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) szenior szakmai szakértőjeként sokat foglalkoztam, a probléma hátterét alaposan ismerem. Ebben az írásban olyan szempontokat mutatok be, amelyek mindeddig a nyilvános térben nem hangzottak el.
A „patkányügy” 2019 tavaszától a választási kampány részévé vált.
A kártevőkhöz általában kapcsolódó, félelemmel vegyes undort tette tökéletesen átélhetővé például a „bekopogott az ablakon a patkány” címen nagyot futott videó, idén februárban. Emlékezhetünk, hogy az online sajtóban és a közösségi médiában is jelentős mennyiségű hír és poszt jelent meg a budapesti patkányészlelésekről. A probléma azért válhatott szakmai kérdésből politikai üggyé, mert az illetékes szervek nem folytattak nyílt kommunikációt, miközben a budapestiek fotókkal és videókkal dokumentálták, hogy a városban sokkal több a patkány, mint korábban. Karácsony Gergely maga is arról panaszkodik, hogy nincsen az adatok birtokában.
Az elviselhetetlen mértékben átpolitizált közszféra következményeként ma Magyarországon a politikai érdekkel szemben a szakmai szempontok másodlagossá válnak, a szakértői megnyilvánulás pedig akár nemkívánatos politikai kockázattá. A tárgyszerű kommunikáció negligálása számomra személyes kudarcélmény is volt az elmúlt időszakban. Megtörtént például, hogy az index.hu újságírójának az NNK-hoz címzett kérdéseire, a felettes miniszteriális szerv, az EMMI utasítására nem válaszolhattam, pedig az adott kérdések megválaszolásához szükséges ismereteknek tényleg egyedül én voltam birtokában. Hiába logikus, hogy attól még, hogy a sajtó nem kap hivatalos választ, az adott cikk el fog készülni, csak benne lesz, hogy az NNK többszöri megkeresésre sem nyilatkozott, a hiányzó információ helyét pedig találgatások vehetik át. És megtörtént az is, hogy az akkori városvezetés örömmel engedett volna nyilatkozni, miután kiderült, hogy szakmai meggyőződésem, miszerint a patkányhelyzet nem indokolja közegészségügyi vészhelyzet kihirdetését, éppen egybevág Tarlós István politikai érdekével. De még az is megesett, hogy mondandóm az akkor ellenzéki Karácsony Gergely eszközévé vált egy emlékezetes fővárosi bizottsági ülésen, ahol többek között azt mondtam, hogy a szemetes budapesti közterületek kedveznek a patkányok elszaporodásának. Amiből az lett, hogy tessék, még a szakértő is elismeri, hogy a fővárosi szemétszállítás rendszere jelenlegi formájában működésképtelen…
Az egész patkányügy központi kérdése, hogy
több-e a patkány Budapesten, mint korábban?
Erre pedig az a korrekt válasz, hogy több, azonban az, hogy mennyivel több és pontosan mikortól több, az már sokkal nehezebben megválaszolható kérdés.
Senki nem tudja, hogy adott pillanatban pontosan hány darab patkány él Budapesten. Egy biológus nyilván azt javasolná, hogy csapdázzunk patkányokat, reprezentatív mintavétellel, hiszen így adható megbízható becslés a teljes fővárosi populáció méretéről. A közegészségügy viszont más módszerek mellett kötelezte el magát. Valójában két módszer kombinációját használta az utóbbi 50 évben a patkánypopuláció méretének jellemzésére. Az egyik lehetőség a bejelentett lakossági patkányészlelések számának követése. Ez sajnos nagy mértékben szubjektív, mert egy sor olyan tényezőtől függ, amelyeknek semmi köze a valós patkánypopulációhoz (például tudják-e az emberek, hol lehet bejelenteni az észlelést, illetve elmagyarázták-e nekik, pontosan minek a jelzésére kérik őket és miért). A második módszer objektívebb, mert közvetlenebbül kötődik a patkányok előfordulásához. Ekkor olyan, úgynevezett mérőkockát (paraffin tartalmú csalétek) helyeznek ki, amelyet a patkány táplálékként elfogad, így abból fogyaszt. Ideális esetben ez a fogyasztás tetten érhető a kockán lévő rágásnyomokon. Lényeges, hogy a mérőkockát olyan helyre helyezzék ki, ahol jó eséllyel csak a patkányok érik el, ilyen helyek például a fővárosi csatornahálózat víznyelő aknái.
A lakossági patkányészlelések számát, az adat szubjektív jellege miatt tehát óvatosan kell kezelnünk.
Például a Bábolna-Bio 2010-2012 között éves átlagban 245 lakossági bejelentésről számolt be, amelyeket 92 százalékban talált megalapozottnak. Más szóval majdnem mindegyik bejelentést valós patkány-előfordulásnak minősített a cég. Ezt követően, 2013-2017 között a Bábolna-Bio lényegesen több, éves átlagban 5935 lakossági bejelentésről számolt be, viszont csupán 16 százalékukat minősítette megalapozottnak. 2018. július közepén új vállalkozó vette át a munkát a fővárosban. 2018 júliusában, három hétig – amikor a Bábolna-Bio Kft. már nem, az RNBH Konzorcium pedig még nem volt szerződésben a fővárossal – a lakossági patkányészleléseket a Főpolgármesteri Hivatal fogadta telefonon. (Ezt megelőzően a lakossági bejelentések közvetlenül a Bábolna-Biohoz futottak be, július végétől pedig az RNBH-hoz.) Ez alatt a három hét alatt több száz bejelentést kaptak, amelyekből július folyamán az RNBH Konzorcium 445-öt a helyszínen is ellenőrizve, 365-öt (82 százalék) talált megalapozottnak. A megalapozottságról a Főpolgármesteri Hivatal a bejelentők egyenkénti visszahívásával meggyőződött. A lakossági bejelentések pozitivitási aránya az ezt követő 12 hónapban 77 százalékos volt. Összefoglalva tehát, a bejelentett lakossági patkányészlelések száma az elmúlt 10 évben 200 és 12 ezer között változott, azonban az a hányad, amely ebből valós, igazolt patkány előfordulás, 9 és 93 százalék között alakult. A szakember itt kiált objektív adatokért, mert e számok alapján nem lehet sok mindent állítani a valós patkánypopulációról (illetve szinte bármit lehet állítani – politika, figyelsz még?).
| ||
Nézzük meg tehát, hogy milyen kép rajzolódik ki a mérőkockák adatai alapján! Ehhez érdemes felhasználnunk a főváros teljes terület érintő, 1971-72-ben végrehajtott, sikeres deratizáció (egész településre kiterjedő patkánymentesítési program) utáni felmérés adatát. Szerencsés esetben a mérőkockás felvételezés reprezentatív, azonban az alábbi táblázatban bemutatott adatok közül csak a deratizációt követő felméréskor törekedtek a reprezentativitásra. A 2017-es és 2018-as felvételezés úgy történt, hogy minden hónapban egy bizonyos kerületben egymástól nem teljesen függetlenül választottak ki alkalmanként kb. 250 mérőpontot, így azok Budapest egészének patkányhelyzetét ismeretlen mértékben jellemzik.
| ||
Látható, hogy ha eltekintünk a reprezentativitás problémájától, és összehasonlítjuk a három adatot (F oszlop), akkor 2017-2018-ban 3-4-szeres volt a patkánypopuláció nagysága az átfogó deratizáció után mért, referenciaként tekinthető szinthez képest. A két frissebb adat gond nélkül összevethető közvetlenül is egymással, mert a felmérés ugyanazzal a módszertannal készült. Emlékeztetőül: 2017-ben a Bábolna-Bio, 2018-ban pedig a Bábolna és (július végétől) az RNBH látta el a patkányirtási feladatokat Budapesten. Az 1972-es 1,5%-os pozitivitási arányt (E oszlop) egyébként tévesen 0,5 ezrelékes eredményként (D oszlop) könyvelték el (a táblázatban követhető a kétféle számítás). Ez a fél ezrelék lett a városi patkányirtás non plus ultraja és fonódott össze a „patkánymentes állapottal”, amelynek máig tartó következménye, hogy a legutóbbi közbeszerzés is úgy került kiírásra, hogy elvárás volt a pályázóktól a patkányártalom 0,5 ezreléket meg nem haladó, „patkánymentes” szinten tartása. Látható, hogy ez valójában már a legutóbbi pályázat kiírásának időpontjában sem volt meg.
A budapesti patkányhelyzet megoldása – szemben a politikusok elképzeléseivel – tehát bizonyosan nem attól az egyetlen tényezőtől függ, hogy hogyan hívják a kivitelezőt. A szerződésbontás kezdeményezése nyilván nem tabu, de a probléma, ha tetszik, ennél nagyobb. Nem kerülhető meg a városi patkányirtás 50 éve követett rendszerének újragondolása. A katasztrófavédelemtől én ebben nem várnék segítséget, azon egyszerű oknál fogva, hogy a témához semmi közük, annak szakmai kérdéseihez nem értenek. Kétes referencia az OKF-nek az országos szúnyoggyérítésben 2013 óta játszott központi szerepe, amely számos kritikával illethető (részben éppen azért, mert házon belül nincs a szúnyogokhoz értő szakembere).
A fővárosi patkányirtás komplex feladat, és bár múltbeli eredményei valóban elismerésre méltóak, megérett az újratervezésre. Ehhez megalapozott szakmai program, és nyílt kommunikáció szükséges. Az új városvezetésnek most lehetősége van a legoptimálisabb megoldást megtalálnia és megvalósítania.
| ||
