Június 18-án, hétfőn éjjel negyed tizenegykor már több mint négyszáz szavazáson volt túl a T. Ház, amikor a szocialista párt képviselői néhány módosító indítvánnyal megkísérelték saját képükre formálni a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által frissen benyújtott jogszabályt. A normális eljárás szerint a levezető elnök (ilyenkor általában valamelyik alelnök) monoton hangon darálja a módosítók sorszámát, a benyújtók nevét, pártját, valamint, hogy az illetékes bizottságok és a kormány támogatja-e az indítványt. Ezek tartalmát gyakorlatilag lehetetlen számon tartani, ezért minden frakció alkalmaz egy-egy megmondó embert, akik - főként a nagyoknál, mint az MSZP vagy a Fidesz - hangos igen/nem kiabálással jelzik a bágyadt többieknek, melyik gombot is kellene megnyomni. A szocialisták saját előénekesüknek (Göndör István frakcióvezető-helyettesnek) az áramtörvény módosítóinál konkurenciát állítottak: hatan is követték az eseményeket, és Göndör "nem" kiáltásával szemben hárman "igent" kiabáltak, mivel azonban különböző listákat kaptak, három beépített előkiabáló nem szólalt meg. A koherenciazavar miatt elbukott két módosító indítvány, míg a harmadikat még így is ötvenegy szoci támogatta - és némileg meglepő módon az ellenzék jó része (Fidesz-KDNP) is, tehát átment a javaslat.
A törvényjavaslat "szétszavazásához" ugyanakkor nem az elsőre kézenfekvőnek látszó okok - a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és reformpolitikájával szembeni szocialista tiltakozás - vezettek, hanem
főként lobbiérdekek
A parlamenti szezon végén pedig tendenciává látszott válni, hogy a nagyobbik koalíciós párt frakciója önkényesen módosítja saját kormánya tervezeteit. Egy héttel korábban (június 11-én) szétszavazták a kistérségi törvényt is - nem hivatalosan pártpolitikai motívumokra figyelve a térségi határok megszabásánál. Június 18-án a pénzügyi tárcának (PM) estek neki, és - mivel a PM az ötpárti egyetértés dacára nem készítette elő a határon túli magyarok magyar állami támogatásának költségvetési törvénybe foglalását - egy szocialista módosító Veres János pénzügyminiszterrel is szembeszállva kötelezte a minisztériumot erre. A kormány ugyan nem támogatta, de valószínűtlen, hogy ellenezte volna azt a szintén 18-i módosítót, amely szerint a pártok az ingyenes használatra kapott ingatlan megvásárlására kedvezményes hitelt vehetnek fel a Magyar Fejlesztési Banktól; a módosítás indokát mindenesetre nem tudtuk egyértelműen tisztázni.
Az MSZP indítványait az SZDSZ nem támogatta - egyetlen esetet, a bábolnai ménes génállományának tartós állami tulajdonban tartását leszámítva, amit Magyar Bálint vitt keresztül, s amit elvi okokból utóbb saját frakciótársai is sérelmeztek. Nem nyilatkoztak azonban oda, hogy nagykoalíció jött létre, meg hogy az MSZP Orbán visszatérését akarja, mint tette azt Eörsi Mátyás frakcióvezető az "áramszavazások" miatt. A gazdasági bizottságban a szocialistáknak a kormány vet-tervezete ellen benyújtott módosítóit a Fidesz-KDNP mindenféle hozzászólás nélkül támogatta, így azokat is, amelyeket technikai okokból (az utolsó pillanatban már csak parlamenti bizottság vagy a kormány nyújthat be módosítót) a gazdasági bizottság nevében annak elnöke, Puch László adott be. Ennek ellenére a csata nem kizárólag az MSZP pénztárnoka és az eredeti törvényt benyújtó Kóka János gazdasági miniszter között zajlott, sokkal inkább a kormánypártokhoz köthető energetikai lobbik között.
A rendszerváltott Magyarország harmadik villamosenergia-törvényéből már eleve kimaradt a magyar árampiac négyötödére vonatkozó ún. hossszú távú megállapodások (htm) ügye. Ezeket még 1996-97-ben, a Horn-kormány alatt kötötték hét nagy erőművel. A szerződésekben a kormány nyolcszázalékos profit- és tőkemegtérülési garanciát vállalt, cserébe az erőművek az energiahiányos Magyarországnak adják el az általuk termelt áramot. A htm-ek felülvizsgálatát az Európai Bizottság versenyügyi biztosa már 2005-ben szorgalmazta, mivel azok voltaképpen bújtatott állami támogatások az érintett erőműveknek. A magyar energetika ez ügyben két táborra szakadt: a megállapodások újratárgyalását vagy (hajlandóság hiányában) egyoldalú, törvénybe foglalt módosítását a liberálisok vezette gazdasági tárca, a Magyar Energia Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal és az áramszolgáltatásban érdekeltségeket szerzett német és francia multik támogatták, míg a másik oldalon az áramtermelők és az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek (MVM) állnak. Az egyik fél azzal érvel, hogy a liberalizált piac és a verseny szükségképpen egyet jelentene a fogyasztói árak csökkenésével, míg utóbbiak arra hivatkoznak - például egy üzemzavaroktól sújtott május végi nap után kiadott sajtóközleményben -, hogy az áramellátás biztonságát csak a 2010-14-ig érvényes htm-ek fenntartásával lehet garantálni.
A teoretikus vita eldöntetlen, de a praktikus kodifikációs összecsapásban eddig egyértelműen a - máig is az azóta közigazgatási tárca nélküli miniszterré avanzsált Draskovics Tibor elnökölte - MVM áll jobban, mert a htm-ek törvénybe foglalásának ügyét bizonytalan időre elnapolták. Miként
az állami cég győzelmével
végződött az is, hogy a végül elfogadott törvényből kiemelték azt a passzust, amely szerint az energiahivatalnak kötelező vizsgálnia (és adott esetben szankcionálnia) a "jelentős piaci szereplők" viselkedését. A cikkely kétségtelenül a villamos művekre vonatkozott, mivel Magyarországon egyedül az MVM bír 50 százalékot meghaladó befolyással (a szállítás és a közüzemi nagykereskedelem területén). A szocialista frakció ellenállásán azonban elvérzett az MVM monopóliumának megtörésére irányuló szabaddemokrata kísérlet; ez utóbbi pedig nem választható el a jövő január elsejétől liberalizált áramkereskedői piacon majdan nagyban is játszani kívánó multicégek szándékaitól.
A vitatott kérdésekben - amelyek között olyanok is szerepeltek, mint a szintén az áramszolgáltatók érdekeit sértő fogyasztóvédelmi rendelkezések megszigorítása (például, hogy mennyi fogyasztó esetében kötelező és mikor tartson nyitva egy ügyfélszolgálati iroda) - a miniszterelnök közvetített az ellenérdekelt koalíciós frakciók között. A hetekig zajló magas szintű egyeztetéseken létrejött megállapodás azonban csaknem elbukott a szocialista párti energetikai lobbi kis palotaforradalmán, amely a biomassza garantált átvételi árának törvénybe foglalásán tört ki.
A GKM által benyújtott eredeti vet-javaslat ugyan érvényben hagyta volna a megújuló energiaforrások ("zöldáram") számára biztosított legmagasabb átvételi árat (amely az inflációval indexálva 2007-ben 24 forint 71 fillér kilowattóránként), ám a tárca hatáskörébe vonta, hogy konkrétan mit milyen áron kell átvenni. Mi több, a tervezet eleve kizárta volna az igénylők köréből az 50 megawatt teljesítmény fölötti erőműveket, márpedig minden nagy széntüzelésű erőmű ebbe a körbe tartozik. A fosszilis erőművek az utóbbi két-három évben egyre inkább kezdenek átállni biomassza (vagyis az ugyancsak ebbe a körbe sorolt, az állami erdőgazdaságokból származó rönkfa) tüzelésére, olyannyira, hogy tavaly ők vehették föl az erre a célra szánt keret 90 százalékát, 13 milliárd forintot. Az MSZP-s energetikai lobbi - lapunknak részükről Szanyi Tibor képviselő nyilatkozott - az erőművek támogatásának szándékát éppen a relatíve "zöld" mivoltukkal indokolta, azaz, hogy pártolni óhajtották a környezetbarátabb, valamint gazdaságilag mindenképp átfogóbb fűtőanyagra való tartós áttérést az eddigi széntüzelésről. A volt mezőgazdasági, később gazdasági államtitkár azzal is érvelt, hogy a nagy erőművek biomasszára áttérése megoldást jelenthet az agrárium gondjaira is: előbb jól el lehet adni, majd égetni a fölösleges búza- és kukoricatonnákat, majd akár át lehet térni az "energiaültetvények" üzembe állítására. A szabaddemokraták viszont - formális és informális nyilatkozataikban egyaránt - azt sérelmezték, hogy a koalíciós partner (az ellenzékkel egyetértésben) megkötötte a piacot azáltal, hogy törvényben garantálta volna a nagy erőművek hasznát.
A vita igazán nem is a koalíciós partnerek, hanem a kormány (szocialista vélekedések szerint az SZDSZ instruálta) álláspontja és az MSZP között volt. Utóbb átmeneti kompromisszummal végződött az ügy: a kormány nevében a gazdasági tárca - koherenciazavarra hivatkozva - adta be azokat a végszavazáskori módosítókat, amelyekkel kvázi
"visszapuccsolta"
az MSZP frakcióját, és kivette a törvényből a biomassza maximált átvételi árát. Az MSZP engedékenységéhez hozzájárult, hogy információink szerint törvényi garancia helyett Gyurcsány egy frakció-összejövetelen ígéretet tett az energiások érdekeinek kormányrendeletben való érvényesítésére, azaz, hogy kiveszi Kóka kezéből a legmagasabb kategóriába eső energiahordozók (és a támogatottak) meghatározását. Ám ennél is nagyobb súllyal esett a latba, hogy a szabaddemokraták azzal fenyegetőztek: újratárgyaltatják az egész törvényt, különös tekintettel a szocialista energetikai lobbi vezéralakja, Kapolyi László ukrajnai áramkereskedői jogosultságára és az erőművek szükséges kőolajtartalékaira. A szociáldemokrata pártelnök, aki az MSZP listájáról került a parlamentbe, az egykori Szovjetunió Magyarországgal szembeni államadóssága terhére vásárolt donyecki szenet az ukrán burstini erőműnek adja el, ő maga behozni viszont csak akkor tudja az ottani áramot, ha megtarthatja ellenőrzését a technikailag korlátozott ukrán-magyar közös hálózat, szaknyelven a határkeresztezési kapacitás fölött. Kapolyi érdekeit ugyancsak sértené, ha újratárgyalnák a törvénynek azon paszszusát, amely nem enged kivételt, és bizonyos méret fölött tartalékképzésre kötelezi az erőműveket - beleértve az általa építeni tervezett vásárosnaményit is.
