A fővárosi XVI. kerület "-Mátyásföldre keresztelt negyede kiemelt lakóövezet, rendezett kertvárosi utcákkal. A Táncsics utcában az idősek otthonát, egy általános iskolát elhagyva jutunk el a földmunkából, fuvarozásból élő nagyvállalkozó Klinka família otthonához. A két telekből összevont ingatlan mintha egy másik településről keveredett volna ide, a valószínűtlenül magas és széles lakóépület szinte kiesik az erődszerű kerítéssel határolt területről. A fakoronák magasságában egy markoló karja látszik. A résnyire nyitva maradt vasajtón belesve a lebetonozott udvaron nehézgépjárműveket, gazdasági melléképületeket vélünk felfedezni. A gördülő kaput valaki berántja. Csönd van.
"Általában összevissza, de gyakran hajnali négykor, ötkor, indulás előtt, meg hétvégén, olyankor szeretnek szerelni - veti oda egy söprögető ember. - Akkor
meg lehet itt bolondulni,
járatják, bőgetik a teherautókat. Van nekik pár tucat, idejárnak tankolni, karbantartani. Régen, mikor Kamazok voltak, még gazemberebb világ volt, kék füst borította be az utcát. Részvétem a szomszédoké. Már odafestették a falra: nem tűrjük, a Klinka meg rögtön lemeszeltette. Amikor az emberek bepanaszolták, tagadott. Csak azt nem értem, hogy adtak erre a tanácsnál engedélyt."
"Úgy tudom, nem adtak" - vetem közbe. "Akkor mégiscsak ő itt az úr" - fordít hátat a férfi.
Egyetért e megállapítással Klinkáék egyik telekszomszédja is, aki évekig próbálta megfékezni a zöldövezet közepén teherautó-flottát működtető vállalkozást. "Ülünk a vasárnapi ebédnél, leejtik a markoló kanalát a betonra, mi meg eldobjuk a tányért, a ház is beleremeg. Másnak már a fala is megrepedt. A gyerek nem tud elaludni. El tudja képzelni, milyen, amikor reggel nagykalapáccsal ütik a fémet, mert gumit cserélnek vagy karosszériát javítanak? Gázolajszagban ülni a családdal a kertben, hm? Már voltunk a polgármesteri hivatalban, a rendőrségen, tűzoltóságon, Köjálnál, hiába. A rendőrök konkrétan egy évvel a feljelentés után jöttek ki, kérdezték, hogy fennáll-e még a probléma, bíróságra kéne menni talán azért, hogy így nem lehet majd eladni a házat, de ahhoz pénz kell, örülök, hogy a gyesből kijövök. Évekkel ezelőtt varrónőként próbáltam engedélyt kérni egy kis műhelyre, hogy itthon dolgozhassak. Nem kaptam a kerülettől, mert ez kiemelt lakóövezet" - mondja elkeseredetten a kisgyermekes asszony.
A XVI. kerületi polgármesteri hivatal idén épp tizenöt éve birkózik a Klinka László és neje vezette gazdasági társasággal. Az ügysorozatban a feljegyzések szerint a telepengedély nélkül végzett teherautó-szerelés, a telek túlzott beépítése, egy engedély nélkül létesített üzemanyag-tároló, töltőállomás és kerítés, illegálisan felhúzott asztalosüzem, nem rendeltetésszerűen használt fémforgácsoló és egyéb műhelyek, teher- és munkagépjárművek számára sutyiban megépített melléképületek ugyanúgy szerepelnek, mint nem megfelelően tárolt vagy épp az udvaron elégetett veszélyes hulladékok. "A konfliktus rendre ugyanaz: Klinkáéknak nem fér a fejükbe, hogy lakóövezetben és nem a Ruhr-vidéken élnek. A legkülönfélébb dolgokba fognak, néha engedélyért is folyamodnak, de nem kapnak, ami nem nagyon izgatja őket" - összegzi az elmúlt másfél évtized történéseit név nélkül egy kerületi ügyintéző. A szomszédság életét leginkább a szervizelés, tankolás keseríti, amit Klinkáék általában tagadnak. A tisztánlátást mostanában az nehezíti, hogy az ellenőrizni érkező kerületi hivatalnokokat nem engedik be a kapun, hiába kísérik őket rendőrök. "A teljes körű bizonyításhoz és a bírságoláshoz nem elég, ha a fa tetejéről lefényképezzük, mi történik odabent, be kell jutnunk. Az ügyészségtől kapott állásfoglalás szerint viszont se a rendőrök, se mi nem törhetjük le a lakatot. A vicc az, hogy ha ez egy telephely volna, bemehetnénk, így viszont nem. Persze a kiszabható bírság se vágná a földhöz őket, ezért a lakók nyugalma érdekében megpróbáltuk azt is, hogy a környék utcáiból kitiltjuk a teherautókat. Ezt azonban a főváros kétszer visszadobta" - panaszolja Kovács Raymund alpolgármester. Tucatnyi felszólítás, határozat, bírság, a telephelykérelmet elutasító jogerős bírósági ítélet ellenére a helyzet évek óta nagyjából változatlan. A holtpontról az egyik lakó által indított kártérítési per - amelyben a felperes az önkormányzat felelősségét is firtatja - sem mozdította el az ügyet.
A Narancsnak végül sikerült, ami a hatóságnak és a rendőröknek évek óta nem jön össze - becsöngettünk és bebocsátást nyertünk a Klinka-birtokra. Láttuk, amiről friss hivatalos bizonyíték nincs, ám egy helyi lakó szerint fénykép, videó, sőt már egy akvarell is tanúskodik: a telken nehézgépjárművek parkolnak. Klinka Lászlót nem találtuk otthon, neje pedig nem szeretett volna kérdéseinkre férje és ügyvédjük nélkül válaszolni. Így a kistarcsai Klinka-bánya körüli bonyodalmakról is írásban faggatóztunk.
A Kerepestarcsáról a rendszerváltás után levált, tavaly várossá lett tízezres Kistarcsán sokan építkeznek mostanában. A még mindig falusias település dombvidékbe olvadó nyugati szélén élénk munka folyik - egy lovas tanyákkal, gyümölcsössel, erdővel keretezett egykori bányában a tulajdonos, Klinka László dolgoztat. A terület eredetileg a helyi mgtsz-é volt, tartozás fejében került az önkormányzathoz, amely a kilencvenes évek végén adott túl rajta. A munkazaj irányába tartva hamar le kell szállnunk a kerékpárról: a vállalkozó nemrég a falu szélén haladó földutat teherautói számára öntevékeny módon kőzúzalékkal szórta fel. "Azt mondta, köszönjük meg neki" - mondja egy biciklijét szintén tolni kénytelen helybéli.
A bányaterület
pereméről egy törmeléket daráló gépmonstrumot látunk, mellette teherautók várakoznak. Mindezt annak ellenére, hogy a helyi polgármesteri hivatal a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KdVF) felkérésére bő három hónapja határozatban állíttatta le a munkát. Bizonyítékok szólnak ugyanis amellett, hogy Klinkáék korántsem azt végzik, amire engedélyt kaptak.
Egy roncsolt területből kellő fantáziával és elszántsággal három bőrt is le lehet húzni. Le lehet itt rakni például bontásból származó hulladékot, amelynek tisztességes elhelyezése (a potenciálisan szenynyező anyagok kivonásának költségét nem számolva) máshol 1500-2000 forintba kerülne köbméterenként. Fel lehet dolgozni (értsd: ledarálni) a behordott törmeléket, amit a helyben, lehetőleg engedély nélkül kitermelt homokkal, agyaggal együtt el lehet adni például útépítéseknél. A végén pedig még marad egy "rekultivált" terület is, amely telephelyként használható vagy értékesíthető.
2002-ben a Szolnoki Bányakapitányság jogosulatlan bányászati tevékenység miatt 700 ezer forintra büntette a Klinka-bánya tulajdonosát, aki ügyvédje elmondása szerint csupán egy lehetséges bányanyitás esélyeit vizsgálva termelt ki 18 ezer köbméter homokot és agyagot. A megbírságolt később engedélyért folyamodott, de ennek kiadása "egyéb hatósági ellenállás miatt" meghiúsult. A bányászathoz ugyanis hiányzott a környezetvédelmi engedély. A munka közben keletkezett kisebb bányatavat ráadásul valakik - Klinka László szerint ismeretlen elkövetők - telehordták építési törmelékkel és kommunális hulladékkal, és ezt még a felügyelőségi ellenőrzés idejére sem függesztették fel. "Az illegális hulladéklerakás miatt tavaly büntető feljelentést tettünk a gödöllői rendőrkapitányságon, de a tanúk végül nem vallottak, az ügy pedig elévült" - tájékoztatta a Narancsot Kiss Edgár kistarcsai lakos, a Rügyecskék Alapítvány munkatársa.
A helyiek szerint a kis tóba mindenféle gyanús szállítmányok is érkeztek, de ezen állítások valóságtartalmát lehetetlen ellenőrizni, senki sem tud utánajárni, mi minden heverhet a tó mélyén. A környezet a jelek szerint nem károsodott: a felügyelőség az illegális feltöltés anyagából vett mintát veszélytelennek találta, a szennyezés pedig - bár a homokos, agyagos talajban elég gyorsan szivárogna lefelé - a vizsgálat szerint nem fenyegeti a település víznyerő rétegeit. E megállapítás az ismeretlen mennyiségű és minőségű tóba öntött hulladékra gondolva akár elhamarkodottnak is tűnhetne, ha nem tudnánk, hogy a környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezett tulajdonos által megrendelt vizsgálatok minden további kételyt eloszlattak. A bányatóból vett vízmintát elemző cég csupán kadmiumból talált egy kicsivel többet a kelleténél, ami a laboratórium szerint feltehetőleg az elsüllyesztett háztartási gépeknek, akkumulátoroknak köszönhető. A tavat mindenesetre az ismeretleneknek 2003-ban sikerült betemetniük, addigra Klinkáék is rég kézhez kapták az idehordott törmelék és szemét miatt a felügyelőség által kirótt közel 37 millió forintos hulladékgazdálkodási bírságot. Az eljárás csak idén április elején, a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével zárult le - Klinkáék fellebbezését elutasították. Az indoklást nem ismerjük, de vagy Klinkáékról derült ki, hogy mégis ők hozták ide a szemetet, vagy a bíróság a tulajdonosi felelősség elvét érvényesítette.
Mindezek után a vállalkozás környezetvédelmi működési engedélyt kért, amit meg is kapott a felügyelőségtől a bánya rekultivációjára: a területet terepfeltöltéssel gépkocsi-tárolóvá alakítanák.
A hatóság két feltételt
szabott: erre a célra csak bizonyos mennyiségű úgynevezett inert anyagot (semleges, átválogatott bontási törmeléket, amiből kivonják például a kátrányt, a szigetelőanyagot, fémet, hungarocellt stb.) használhatnak, vagyis hulladékot nem hozhatnak, illetve monitoring kutak kiépítésével kell követhetővé tenni a munka felszín alatti vizekre gyakorolt hatását.
Klinkáék azonban nem építettek ellenőrző kutakat, és felmerült a gyanú, hogy a feltöltés ürügyén lényegében hulladékkal bizniszelnek. December óta több lakossági bejelentés érkezett, hogy a zaj óriási, éjjel ki-be járnak a teherautók, darálás, dübörgés hallatszik, néha pedig égett műanyag szaga száll. Navra-til István közterület-felügyelőt legutóbb egy hónapja riasztották. Azóta fénykép- és videofelvétel is készült arról, hogy a bányába frissen behozott, illetve korábban lerakott anyagot darálják, és innen továbbszállítják, a helyiek szerint a készülő M0-s alapjába. Hogy a bányában mást (is) végeznek, mint ami az engedélyben szerepelt, arról a zöldhatóság emberei az önkormányzattal közös márciusi helyszíni ellenőrzés során győződhettek meg. A kistarcsai polgármesteri hivatal műszaki osztálya ezután határozatban próbálta leállíttatni a munkát, de ezt a vállalkozó a regionális közigazgatási hivatalnál megfellebbezte, ahonnan a határidő lejárta ellenére még nem érkezett válasz. (A fellebbezés halasztó hatályú, de amennyiben az önkormányzat az úgynevezett rendelkező részbe azt írta volna, hogy jelen határozata a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható, akkor naponta ketyeghetne a bírság.) "A bizonyítékokat benyújtva feljelentést tettünk a Környezetvédelmi Felügyelőségen is, már meg kellett volna jönnie a válasznak. Tehetetlenül nézzük, ami történik" - mondta Müller Gabriella, a város műszaki osztályának vezetője. Klinkáéktól kérdéseinkre a kért határidőre nem kaptunk választ.
Rendszerhibák
A közigazgatási jog önmagában a jogkövetés kikényszerítésére ilyen esetekben kevésnek bizonyulhat. A közigazgatási eljárásról szóló törvény izmos végrehajtási fejezettel rendelkezik, az eljárások azonban Magyarországon legtöbbször pont a végjátékban véreznek el. A határozatok kikényszerítése (folyamatos bírságolás, bontatás stb.) a hazai ügyintézőknek és hivataloknak nem erős oldala - erre gyakran nincs sem elszántság, sem forrás. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség és a Legfőbb Ügyészség között létezik egy megállapodás, miszerint a legveszélyesebb környezetszennyezésekkel járó jogsértéseket átadják a főügyészségnek. Egy hasonló ügy büntetőjogi kezelése ugyan minden egyéb megoldást (tárgyalás, megegyezés) megnehezít, de a tényállás tisztázását gyakran segíti: a tanúkat elvileg könynyebb felkutatni, vallomásra bírni, valamint az eljárás elől a személy nem bújhat el. Szemben például egy megbírságolt céggel, amelyet egy perc alatt ki lehet üríteni és csődbe lehet vinni - az úgynevezett csalárd bukást pedig nehéz bizonyítani. Ha szennyezés történik (például a talajvízben), az önkormányzat polgári peres úton is megpróbálhat kártérítést kicsikarni, bár itt a bizonyítás nehézkes.
A környezetvédelmi hatóság embereitől senki sem fél. A zöldhatóság amúgy is a közigazgatási rendszer árvagyereke, nincs arra kapacitása, hogy rendszeres, be nem jelentett ellenőrzésekkel tartsa kordában a potenciális szennyezőket. Kérdéses az is, mennyire szerencsés a szennyezés tényét, hatásait kutató vizsgálattal magát a feltételezett környezetszennyezőt megbízni. Egyáltalán: mennyire bízhatunk azokban a környezeti hatásvizsgálatokban, amelyeket a mostani törvények szerint a beruházóknak kell saját tevékenységük hatásairól, saját költségükön elvégeztetniük. A környezetvédelmi tárca megbízásából pár évvel ezelőtt felkért szakértők ötven olyan hatástanulmány aktáját nyálazták át, amelyekben többek között neves egyetemi tanárok is dolgoztak. Az auditorok négy olyan esetet találtak, ahol helyszíni ellenőrzés nélkül, már a papírokból feketén-fehéren kiderült: a tanulmány készítői hazudtak, okiratot hamisítottak, adatokat írtak át, vagy épp "kreatívan" rajzoltak térképet.
Nagytarcsa
Szerencsésnek mondhatja magát Nagytarcsa, ahol a hatóságoknak sikerült kiegyezniük a településen két telephellyel is rendelkező vállalkozóval. Klinkáék egy idő után szabályos engedélyt szereztek telepeikre, illetve hajlandók voltak megzabolázni a száguldozó teherautó-sofőröket. A helyi zöldszervezetek bejelentése nyomán vizsgálódó hatóságok szennyező anyagot nem találtak.
