Kocsis-Cake Olivio: „Nem értik a dal lényegét”
Kocsis-CakeOlivio1949_0826c_1250.jpg

Kocsis-Cake Olivio: „Nem értik a dal lényegét”

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2019. december 5.

Belpol

Trianonról mondott valamit egy konferencián, mire rászállt a kormánymédia és durva rasszista megjegyzésekkel illették a kormány nem hivatalos csatornájának számító Hír Tv-n. Nemzetpolitikáról, magyarságról és a neki címzett beszólásokról is megkérdeztük. Részlet a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Ugyanabban az adásban, ahol önt is támadták, a Nélküled című dalt nem ismerő indexes újságírók ellen antiszemita kirohanást intéztek.

Kocsis-Cake Olivio: Az is felháborító volt, és pont annak a dalnak a kapcsán történt, ami egy nagyon jó szám, én is szoktam hallgatni. Van benne egy sor, ami a legerősebb sora az egész dalnak. Úgy szól, „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk / Mi egy vérből valók vagyunk”.

Akik úgy viselkednek, mint akik most minket támadnak, azok nem értik a dal lényegét, hiszen ez pont arról szól, hogy lehet más a véleményünk, jöhetünk bárhonnan, de mivel mi magyarok vagyunk, egy vérből vagyunk és összetartozunk. A hazánk része mindenki: liberálisok, konzervatívok, a szélsőséges hangok is, de ugyanúgy a melegek, a nemzetiségek, romák, mindenki, aki itt él ebben az országban, és aki magyarnak tartja magát és ezért az országért akar tenni.

false

MN: Fideszes képviselőktől is kapott hasonló beszólásokat?

K-CO: Rasszista vagy diszkriminatív megjegyzést még nem kaptam fideszes képviselőktől, többen kifejezetten udvariasak. Ugyanakkor nagyon is figyelek arra, hogy minden jogi és szokásjogi normát betartsak a Parlamentben. Mostanában voltak olyan események, amikor képviselőtársaim ezeket a szabályokat átlépték, de én mindig figyeltem arra, hogy semmi olyat ne tegyek, amit olyan színben tüntethetnek fel, hogy én nem tisztelem a magyar Országgyűlést vagy a fideszes képviselőket.

Nyilván én is elvárom a tiszteletet. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Dömötör Csaba államtitkár az Országgyűlésben a múlt héten tényként tálalta a szélsőséges 888 és a Pesti Srácok velem kapcsolatos nyilvánvaló álhíreit. Ez már azt jelenti, hogy megszűnt a határ, hiába nem tesznek rám rasszista megjegyzést a fideszesek, ha közben olyan hírportálokra hivatkoznak, amelyek viszont tesznek.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő lapszámában olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.