Magyar Péter miniszterek felelősségét pedzegeti az iskolai bombariadók kapcsán

  • narancs.hu
  • 2025. január 23.

Belpol

"A titkosszolgálatokért felelős miniszter és a belügyminiszter felelőssége, ha egy ilyen összehangolt akcióról előzetesen fogalmuk sem volt" – írta a Tisza Párt elnöke.

Facebook-posztban reagált Magyar Péter az iskolákat ért csütörtök reggeli bombafenyegetésekre. A Tisza Párt elnöke tizenegy pontban foglalta össze ezzel kapcsolatos véleményét, ami a gyerekek biztonságától, egyes miniszterek felelősségétől egészen a polgárháború sújtotta országokban szolgálatot teljesítő magyar katonákig terjed. Legfontosabb megállapítása, hogy

"a titkosszolgálatokért felelős miniszter és a belügyminiszter felelőssége, ha egy ilyen összehangolt akcióról előzetesen fogalmuk sem volt".

Magyar Péter posztjában elítélte az akciót, illetve azt írta, a gyerekek és az intézményekben dolgozók biztonsága a legfontosabb, a kormánynak garantálnia kell, hogy a szülők pontosan értesüljenek arról, mi történik a gyerekekkel, hol vannak és mikor lehet értük menni, valamint a kormánynak lehetővé kell tennie, hogy a szülők el tudjanak menni a munkahelyükről a gyermekeikért.

A Tisza Párt elnöke szerint "a kormány azonnali tájékoztatási kötelezettséggel tartozik arról, hogy volt-e bármilyen előzetes információja a mai fenyegetés kapcsán és ha volt, miért nem tájékoztatta a lakosságot és miért nem tett megelőző intézkedéseket". Úgy folytatta: "egy ilyen helyzet rávilágít arra, hogy mennyire veszélyes az, hogy az Orbán-kormány több ezer elítélt embercsempészt engedett ki a magyar börtönökből ezzel megerősítve a szervezett bűnözői hálózatokat. Ilyenkor látszik, hogy az Orbán-kormány közvetlen beavatkozása a közel-keleti konfliktusba veszélyezteti a magyar nemzetbiztonságot. A mostani fenyegetés egy újabb jel arra, hogy Orbán Viktornak fel kell hagynia a bukott diktátorok, bűnözők befogadásával és más országok belügyeibe való beavatkozással. Azonnal haza kell hívni a magyar katonákat a polgárháború sújtotta országokból." Végül azzal zárja bejegyzését, hogy szerinte "felül kell vizsgálni azt a döntést, amellyel a legnagyobb budapesti fejlesztési területet áron alul, mindenféle nemzeti jogszabályt kijátszva arab befektetőknek akarja eladni az Orbán-kormány".

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.