Orbán stadionmániáját eddig több vidéki önkormányzat is alaposan megszívta

  • narancs.hu
  • 2018. március 1.

Belpol

Szombathely már egészen nagy bajban van, de máshol sem túl jók a kilátások.

A több mint 15 milliárd forintból felépült szombathelyi stadion kapcsán felmerült anomáliákról már korábban megírtuk: nem találtak olyan vállalkozást, mely hajlandó lenne piaci alapon működtetni az arénát, így az önkormányzatnak nincs más választása, súlyos közpénzeket tol bele a fenntartásba.

Puskás Tivadar polgármester még a stadion látványterve előtt

Puskás Tivadar polgármester még a stadion látványterve előtt

Fotó: MTI

A Nyugat.hu most arról számol be, hogy a városvezetésnek tulajdonképpen nincs stratégiája arra, mi legyen a stadion üzemeltetésével, nem tudják megmondani, mennyibe is kerül ez valójában majd hosszabb távon. A portál egy helyi baloldali önkormányzati képviselőt, Nemény Andrást idézve felveti: problémát jelent az is, hogy a stadion megépítésére vonatkozó támogatási szerződés szerint piaci alapon kell majd a komplexumot működtetni. Most viszont arról döntöttek, hogy az üzemeltetéssel a Haladás Labdarúgó Kft.-t és a Haladás VSE-t bízzák meg úgy, hogy előbbi 115, míg utóbbi 100 millió forint közpénzt kap. Ezzel a felállás a következő:

a város által támogatott sportszervezetek egy városi cégtől, a város pénzén bérlik a stadiont. Ebben semmi piaci alapú működtetés nincs.

Azt sem tudni, hogy a stadion gyepének karbantartása kinek a feladat lesz; az évi 80 millióba kerül, és az is kérdéses, ha lejár a hároméves garancia, ki fizeti majd a javításokat, amelyek százmilliós nagyságrendűek is lehetnek – mondta Nemény András a Nyugat.hu-nak.

Úgy tűnik, az új stadionok üzemeltetése máshol is gond lesz, első nekifutásra a hamarosan elkészülő diósgyőri aréna üzemeltetésére sem vállalkozott senki, így a közbeszerzési kiírás eredménytelenül zárult. Nemrég az is kiderült, hogy a székesfehérvári Sóstói Stadion üzemeltetése sem vonzott senkit, az elsőre kiírt határidőig – január 22-ig – egyetlen vállalkozás sem jelentkezett.

Épített az állam 15,2 milliárd forintért egy stadiont, ahová csak a Fidesz kegyeltjei mehettek be

Nyilvánosság, elvtársak! Kisebb csúszással ugyan, de elkészült a haldokló magyar foci egyik legújabb „szentélye", a szombathelyi stadion. A hivatalos átadó novemberben lesz, de a sajtóbejárás már szerdán megvolt. Apró bökkenő, hogy a sajtóbejárásra csak a sajtót nem hívták meg, pontosabban csak a Mészáros Lőrinchez köthető Vas Népe, a Mészáros Lőrinchez köthető Nemzeti Sport és a Fideszhez köthető Magyar Távirati Iroda munkatársai mehettek be.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.