A miniszterelnök tíz napja, belgrádi sajtótájékoztatóján említette meg először, hogy hamarosan véget érhet Magyarországon a veszélyhelyzet. (Mondjuk, az ilyesmit normális demokráciákban otthon, s leginkább a parlamentben ildomos közölni a nyilvánossággal.) Egy szerb újságíró kérdésére reagálva közölte a kormányfő: „Van még két-három döntés, amit meg kell hoznunk, de én úgy látom, hogy valamikor május végén ezt a különleges felhatalmazást, amit kaptam, vissza tudjuk adni a parlamentnek.” Csakhogy a veszélyhelyzet kihirdetésének lehetőségét nem az országgyűlés, hanem közvetlenül az alaptörvény teremti meg. Igaz, azt is kimondja, hogy a kormány mozgásterét veszélyhelyzetben sarkalatos törvény határozza meg. A kormány pedig következetesen azt hangsúlyozza, hogy az országgyűléstől kapta a felhatalmazást.
Utóbb Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közölte, hogy a kormány május 26-án törvényjavaslatot nyújt be az országgyűlésnek, amelyben arra kéri, „hogy a rendkívüli jogrend megszüntetéséről és a járványügyi készültség fenntartásáról hozzon döntést”. Közlését e szavakkal kommentálta: „A rendkívüli jogrendet majd a kormány szünteti meg, de amint azt korábban is ígértük, a parlament, amikor ilyen döntést hoz, akkor mi ezt azonnal meg fogjuk tenni. A kormány erre indítványt tesz a jövő kedden.”
Mindez lefordítva: a veszélyhelyzet megszüntetéséhez az országgyűlésnek semmi köze. Ám az utána megtartani vágyott kormányrendeleteket törvénnyé kell transzformálnia ahhoz, hogy azok
a különleges jogrend elmúltával is funkcionálhassanak.
A veszélyhelyzetet március 11-én hirdették ki, az volt az idei negyvenedik kormányrendelet. Mára 220 felett járunk. E szabályok egy részén – határidők, tilalmak, korlátozások – már túlléptünk, de jórészük valóban szükséges volt. Számos részüket – főként járványügyieket, valamint az egyéni vagy a vállalkozói veszteségek enyhítésére szolgálókat – legalább egy ideig érdemes megtartani, például az adókkal, egyéb fizetnivalókkal kapcsolatos könnyítéseket. Megint más részüknek azonban nincs kapcsolódásuk a veszélyhelyzethez.
A veszélyhelyzet során hozott kormányrendeletek a különleges jogrend végéig hatályosak.
Mi lesz azután az önkormányzatoktól elvont gépjárműadóval?
Az ingyenes parkolás meddig áll fenn? Gulyás Gergely erről kijelentette: a veszélyhelyzet végéig mindenképp. Avagy: mi lesz az állam felügyelete alá vont debreceni Kartonpack dobozgyárral? S mi történik a különadókkal? És hogyan alakul a járványügyi meg a gazdaságvédelmi alap sorsa? Visszakapják-e az önkormányzatok a rövid úton megvont milliárdokat?
És ott van például a kormányrendeletben éppenséggel nem a veszélyhelyzet végéig, hanem december 31-ig megengedett hiteltörlesztési moratórium. Ha fenntartják, nem kell-e (kellene, kellett-e) tárgyalni a bankokkal, hiszen a veszélyhelyzetre utaló hivatkozás már nem áll fenn. Mást kell kitalálni indokul. Ahogy minden más esetben is, ha tovább is működtetni akarnak immár törvényként egy veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletet. „Technikailag semmilyen akadálya sincs annak, hogy a továbbra is alkalmazni kívánt szabályokat a kormányrendeletek helyett törvénybe foglalják, ha szükséges, ehhez megvan a kétharmados többség is – mondja Kovács Ágnes, az Eötvös Károly Intézet (EKINT) kutatója –. A tartalmi korlátok is többnyire csak papíron léteznek, hiszen a rendes bíróságokon kívül aligha maradt olyan alkotmányos intézmény, amely az alkotmányossági követelményeket hatékonyan érvényesítené vagy számon kérné a kormányon. Bár fontos jogállami elvárás, hogy a törvényeket indokolni kell, a jelenlegi kormány ezt sem veszi komolyan: az indokolások legtöbbször nagyon alacsony színvonalúak, és nem nélkülözik a propagandaszövegeket sem.”
Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón így foglalta össze: „Azokat a szabályokat szükséges fenntartani, amelyek a járványügyi készültséghez működtetéséhez elengedhetetlenül szükségesek.”
Vajon melyek ezek?
Továbbra is lesznek kórházparancsnokok: „a jelenlegi tervek szerint addig, amíg járványügyi készültségre szükség van”. És az operatív törzs is megmarad. Kérdés, hogyan illeszkedik majd a döntéshozatali rendbe. De jure legfeljebb javaslattevőként – most is így van –, de facto azonban döntéshozóként. Nem véletlen, hogy Pintér Sándor belügyminiszter tárgyal az orvosokkal, s vezeti az operatív törzset (a kormányhatározat szövege szerint „az emberi erőforrások minisztere bevonásával”).
Vajon külön kell-e megalkotni minden új törvényt – illetve jellemzően már meglevők módosítását –, s egyenként beterjeszteni, avagy
salátaként is lehet?
„A salátatörvényekhez gyakran nyúl a jelenlegi hatalom. A jogállami működést és az alapjogokat érintő rendelkezések tömegét hozták meg ilyen formában – véli Kovács Ágnes. – Nyilván megoldják most is, ha akarják, és a különböző tárgyú rendelkezéseket például arra hivatkozással kapcsolják össze és szabályozzák egyetlen törvényben, hogy azok mind a koronavírus-járvány társadalmi és gazdasági következményeinek enyhítését szolgálják.”
| ||
Gulyás Gergely szavai arra utalnak, hogy ömlesztve kerülnek a javaslatok a parlament elé: „A veszélyhelyzet végeztével a rendeletek hatályukat vesztik, tehát kell egy törvény, ami azokat a szabályokat fenntartja, amelyek túlnyúlnak a veszélyhelyzeten.” A túlnyúlásban a kormány különben élen jár, és még meg is magyarázza. A gazdaságvédelmi alapból a Budapest–Belgrád vasútvonalra átcsoportosított 82 milliárdot például azzal, hogy a munkahelyteremtést szolgálja. Egy gond van csak – fűzzük hozzá –, hogy azt nem azért hozták tető alá, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, hisz’ már rég eldöntötték, megépül. Bizonyára tettek félre néhány milliárdot munkabérekre is.
A kormány veszélyhelyzetben
gusztust kapott különleges gazdasági övezetek kijelölésére is,
a prototípust – Gödön – szintén a munkahelyteremtés biztonságára hivatkozva gyártották le kormányrendelettel. Azzal érvelve – mintha csak ennyiről lenne szó –, hogy a település baloldali vezetői torzsalkodnak egymással, így lépni kell, nehogy veszélybe kerüljön a beruházás. (Vajon mit csinált volna a kormány, ha nincs veszélyhelyzet?) Ez a megoldás – kiterjesztve más l esetekre – már most elkezdett törvénnyé formálódni. Ugyanakkor príma példája annak, hogy arra is gondolni kellett: a különleges jogrendnek egyszer vége lesz. S az ezalatt létrejött kormányrendeletek hatálya ugyebár a veszélyhelyzet elmúltával (pontosabban: végének bejelentésével) egyidejűleg megszűnik, csak a parlament véglegesítheti. És mi van, ha nem hagyja jóvá, nem emeli törvényerőre mondjuk, a gödi ügyet? Félbehagyják a beruházást? Jó, tudjuk, a koalíciósok lesznek bátrak ezt a törvényt is simán megszavazni. De akkor is: mi az üzenete annak, hogy kormányrendelettel elintézve, a veszélyhelyzet belátható tartamánál nyilvánvalóan jóval messzebb ható döntést hoztak?
Miközben a törvénygyár – hivatkoznak is rá minduntalan – ha nem is teljes gőzzel, de folyamatosan termelt.
Megalkották többek között “a Budapest-Belgrád vasútvonal-újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztéséről, kivitelezéséről és finanszírozásáról” szóló törvényt, benne egyes adatok tízévi titkosításáról. Elintézték a Városliget változtatási tilalmának eltörlését is. Szintén megszavazták a kulturális intézményekben dolgozók közalkalmazotti státusának elvételét. S olyan többletjogot a adtak Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, amelyről Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is akként vélekedett, hogy „korlátlan megfigyelést eredményezhet”, és „nem nyújt garanciát a személyes adatok és a magánélet védelméhez”. De maradt energiájuk még arra is a törvényhozóknak, hogy ellehetetlenítsék a nemváltást.
Gulyás Gergely a veszélyhelyzet megszűnése utáni szakasz meghatározására
következetesen járványügyi készültséget emleget.
Ezt – akármilyen elnevezéssel – nyilvánvalóan fenn is kell tartani, hiszen a vész nem múlt el. A katasztrófavédelmi törvény – az egészségügyi mellett – sok segítséget nyújthat, ez ad alapot a veszélyhelyzeti intézkedések zöméhez is. Ám a járvány esetét kizárólag veszélyhelyzettel kapcsolatosan, konkrétan e címszó alatt említi. Méghozzá az alaptörvényben meghatározott olyan körülményként, „amelyet különösen a következő események válthatnak ki”; ezek között felsorolva szerepel a „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély, valamint állatjárvány”. Viszont veszélyhelyzetet ugye csak a kormány hirdethet ki…
