Film

Gyereksereg

Zach Cregger: Fegyverek

Kritika

A vígjáték és a horror közelebbi rokonok, mint elsőre hinnénk.

Mindkét zsáner működése a feszültség fokozásán és felszabadításán (és annak megfelelő ritmusán) áll vagy bukik. A feszültség jellege persze alapvetően különbözik, még a zsánereken belül is (helyzetkomikum, burleszk vagy abszurd komédia; jumpscare, vér­ontás vagy lassan építkező pszichológiai horror), de egy jól szerkesztett film felváltva izgatja fel és hagyja megpihenni a néző idegrendszerét. Egy jól előkészített és időzített poénból származó nevetéssel vagy a rémisztgetés utáni felszabadult sóhajjal. A kettő természetes közelségét már több horror-komédia sikerrel mozgósította (Frászkarika; Gonosz halott-sorozat; Sikoly-sorozat; Rémálom az Elm utcában; Chucky-filmek; Jordan Peele munkái). Bár titokzatos marketingje mást ígért, Zach Cregger második filmje (az első a 2022-es Barbarian című Airbnb-horror volt) ugyanezt a stratégiát alkalmazza.

A filmet saját rendezője némi magabiztossággal az 1999-es Magnóliához hasonlította, amelyben a teljes történet a szereplők eltérő nézőpontjából alkotott kaleidoszkópból bomlik ki (a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején több ilyen típusú film készült, például Rövidre vágva; Boogie Nights; 21 gramm; Ütközés; Bábel). A szerkezeti felépítés talán hasonlít, de Creggert a fent említett filmek rendezői­vel ellentétben nem igazán érdeklik az embe­rek. Ami őt izgatja, az a tiszta hatás. Már a cselekmény kiindulópontja is kellően hátborzongató. Egy napon, pontban hajnali 2.17-kor egy pennsylvaniai kisvárosban 17 gyerek sajátos testtartásban kiront otthonából és elrohan az éjszakába. Mind Justine Gandy (a szokásos hasfájós-szorongó alakítást nyújtó Julia Garner) osztályába jártak, ahol csak egyetlen tanuló, a félénk, szótlan Alex (Cary Christopher) tart ki. A sokkhatás alatt álló szülők figyelme és haragja érthető módon az itt maradottak felé fordul. A labilis idegzetű tanárnő és egy gyászoló apa (Josh Brolin) saját nyomozásba kezdenek, ahogy egyre világosabbá válik, hogy sem a rendőrség, sem a jószándékú, de tehetetlen iskolaigazgató (Benedict Wong) nem tudnak racionális válaszokat találni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.