Film

Gyereksereg

Zach Cregger: Fegyverek

Kritika

A vígjáték és a horror közelebbi rokonok, mint elsőre hinnénk.

Mindkét zsáner működése a feszültség fokozásán és felszabadításán (és annak megfelelő ritmusán) áll vagy bukik. A feszültség jellege persze alapvetően különbözik, még a zsánereken belül is (helyzetkomikum, burleszk vagy abszurd komédia; jumpscare, vér­ontás vagy lassan építkező pszichológiai horror), de egy jól szerkesztett film felváltva izgatja fel és hagyja megpihenni a néző idegrendszerét. Egy jól előkészített és időzített poénból származó nevetéssel vagy a rémisztgetés utáni felszabadult sóhajjal. A kettő természetes közelségét már több horror-komédia sikerrel mozgósította (Frászkarika; Gonosz halott-sorozat; Sikoly-sorozat; Rémálom az Elm utcában; Chucky-filmek; Jordan Peele munkái). Bár titokzatos marketingje mást ígért, Zach Cregger második filmje (az első a 2022-es Barbarian című Airbnb-horror volt) ugyanezt a stratégiát alkalmazza.

A filmet saját rendezője némi magabiztossággal az 1999-es Magnóliához hasonlította, amelyben a teljes történet a szereplők eltérő nézőpontjából alkotott kaleidoszkópból bomlik ki (a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején több ilyen típusú film készült, például Rövidre vágva; Boogie Nights; 21 gramm; Ütközés; Bábel). A szerkezeti felépítés talán hasonlít, de Creggert a fent említett filmek rendezői­vel ellentétben nem igazán érdeklik az embe­rek. Ami őt izgatja, az a tiszta hatás. Már a cselekmény kiindulópontja is kellően hátborzongató. Egy napon, pontban hajnali 2.17-kor egy pennsylvaniai kisvárosban 17 gyerek sajátos testtartásban kiront otthonából és elrohan az éjszakába. Mind Justine Gandy (a szokásos hasfájós-szorongó alakítást nyújtó Julia Garner) osztályába jártak, ahol csak egyetlen tanuló, a félénk, szótlan Alex (Cary Christopher) tart ki. A sokkhatás alatt álló szülők figyelme és haragja érthető módon az itt maradottak felé fordul. A labilis idegzetű tanárnő és egy gyászoló apa (Josh Brolin) saját nyomozásba kezdenek, ahogy egyre világosabbá válik, hogy sem a rendőrség, sem a jószándékú, de tehetetlen iskolaigazgató (Benedict Wong) nem tudnak racionális válaszokat találni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.