Film

Gyereksereg

Zach Cregger: Fegyverek

Kritika

A vígjáték és a horror közelebbi rokonok, mint elsőre hinnénk.

Mindkét zsáner működése a feszültség fokozásán és felszabadításán (és annak megfelelő ritmusán) áll vagy bukik. A feszültség jellege persze alapvetően különbözik, még a zsánereken belül is (helyzetkomikum, burleszk vagy abszurd komédia; jumpscare, vér­ontás vagy lassan építkező pszichológiai horror), de egy jól szerkesztett film felváltva izgatja fel és hagyja megpihenni a néző idegrendszerét. Egy jól előkészített és időzített poénból származó nevetéssel vagy a rémisztgetés utáni felszabadult sóhajjal. A kettő természetes közelségét már több horror-komédia sikerrel mozgósította (Frászkarika; Gonosz halott-sorozat; Sikoly-sorozat; Rémálom az Elm utcában; Chucky-filmek; Jordan Peele munkái). Bár titokzatos marketingje mást ígért, Zach Cregger második filmje (az első a 2022-es Barbarian című Airbnb-horror volt) ugyanezt a stratégiát alkalmazza.

A filmet saját rendezője némi magabiztossággal az 1999-es Magnóliához hasonlította, amelyben a teljes történet a szereplők eltérő nézőpontjából alkotott kaleidoszkópból bomlik ki (a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején több ilyen típusú film készült, például Rövidre vágva; Boogie Nights; 21 gramm; Ütközés; Bábel). A szerkezeti felépítés talán hasonlít, de Creggert a fent említett filmek rendezői­vel ellentétben nem igazán érdeklik az embe­rek. Ami őt izgatja, az a tiszta hatás. Már a cselekmény kiindulópontja is kellően hátborzongató. Egy napon, pontban hajnali 2.17-kor egy pennsylvaniai kisvárosban 17 gyerek sajátos testtartásban kiront otthonából és elrohan az éjszakába. Mind Justine Gandy (a szokásos hasfájós-szorongó alakítást nyújtó Julia Garner) osztályába jártak, ahol csak egyetlen tanuló, a félénk, szótlan Alex (Cary Christopher) tart ki. A sokkhatás alatt álló szülők figyelme és haragja érthető módon az itt maradottak felé fordul. A labilis idegzetű tanárnő és egy gyászoló apa (Josh Brolin) saját nyomozásba kezdenek, ahogy egyre világosabbá válik, hogy sem a rendőrség, sem a jószándékú, de tehetetlen iskolaigazgató (Benedict Wong) nem tudnak racionális válaszokat találni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.