Palóc voks - Billegő körzetek: Pétervására

  • Kovács Péter
  • 2006.03.09 00:00

Belpol

2002-ben a Heves megyei 2. számú választókerületben, Pétervásárán és környékén Sós Tamás, az MSZP jelöltje 233 szavazattal szerzett többet Horváth Lászlónál (Fidesz), és lett parlamenti képviselő. Ez az eredmény országos viszonylatban is az egyik legszorosabb győzelemnek bizonyult. Mi várható egy hónap múlva?

2002-ben a Heves megyei 2. számú választókerületben, Pétervásárán és környékén Sós Tamás, az MSZP jelöltje 233 szavazattal szerzett többet Horváth Lászlónál (Fidesz), és lett parlamenti képviselő. Ez az eredmény országos viszonylatban is az egyik legszorosabb győzelemnek bizonyult. Mi várható egy hónap múlva?

Négy évvel ezelőtt az első forduló alapján jóval simábbnak tűnt Sós útja az Országházba. A kilenc egyéni indulóra leadott voksok közel felét (46,63 százalékot) bezsebelte, miközben Horváthra is többezernyi szavazatot vert. Ráadásul a területi listán a térségben az MSZP 47 százalékkal tarolt - vagyis a közgazdász-tanár végzettségű korábbi Heves megyei KISZ-titkár támogatottsága igen komoly volt, és a második fordulóban számíthattak az SZDSZ-szel és a Munkáspárttal szimpatizáló csaknem 8 százaléknyi voksra is. Ám a második fordulóra ebben a biztos bázisként elkönyvelt észak-hevesi térségben elolvadt az előny, a népszerűségét a bélapátfalvai cementgyár megmentési kísérletével megalapozó Horváth Lászlónak kis híján sikerült ledolgoznia tetemes hátrányát.

Az újdonsült képviselő szabad kezet kapott hangzatos területfejlesztési terveinek végrehajtásához. A fejlesztés rá is fért a térségre, amely a rendszerváltás

egyik kárvallott régiójának

tekinthető. Alig húsz kilométeres körzetben három, addig meghatározó üzem csukta be a 90-es években kapuit. A bélapátfalvai cementgyáron, az egercsehi szénbányán és a megyehatár másik oldalán, Borsodban található borsodnádasdi lemezgyáron kívül hasonló sorsra jutott az ezeket kiszolgáló vállalkozások és a termelőszövetkezetek zöme is (a gyenge minőségű hegyvidéki föld sem kínál mezőgazdasági megélhetést). A munkanélküliségi ráta évek óta magasan az országos átlag fölött mozog a térségben, akinek pedig mégis akad munkája, órákat kénytelen ingázni. A környék infrastruktúrája mindeközben katasztrofális: az országos vasúthálózatba csak szárnyvonalakkal kapcsolódik, közúthálózata pedig igen gyatra. Például az elhanyagolt és csak toldozott-foldozott hegyi szerpentinek olyannyira balesetveszélyessé váltak, hogy a balatoni önkormányzat 2005-ben tiltakozó akciót fontolgatott, mondván, a település a nagyobb esőzések és a hóolvadás idején szinte megközelíthetetlen.

Ebben a közegben Sós - és mindenki más is - a kitörési lehetőséget az idegenforgalom fejlesztésében látta. Ehhez az adottságok kétségkívül megvannak: a hegyvidék szépsége rabul ejtő, az ipar megszűnése még előny is ebből a szempontból; ráadásul Eger közelsége is kedvező.

Ellenzéke szerint Sós korántsem váltotta be a reményeket. Ahogyan Asztalos Dezsőné, a Fidesz 2006-os képviselőjelöltje fogalmazott: "Országgyűlési képviselőnk megbízásai kapcsán, mint a megyei közgyűlés elnöke, a területfejlesztési tanács elnöke, széles körű kapcsolatrendszerrel bír. Ennélfogva a lehetőségeket jobban ki lehetett volna használni."

A körzetbe ugyanakkor - nem kis részben uniós forrásokból - csaknem 10 milliárd forintnyi fejlesztési összeg áramlott, amely elsősorban annak köszönhető, hogy Bélapátfalva várossá nyilvánításával befejeződött a kistérségi átalakulás. Ezzel Pétervására mellett létrejött még egy olyan központ, amely integrálni képes a kisközségeket. Mindkét település polgármestere - Ferencz Péter (Bélapátfalva) és Pál László (Pétervására) - karakteres személyiség. (Ez utóbbi egyébként, a baloldali többségű várostól messzebbre tekintve, megyei labdarúgóelnökként a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségében is építi a kapcsolatrendszerét.)

Sós Tamás

készséggel sorolja lapunknak a képviselősége idején megvalósult beruházásokat: "Jelentősen nőtt a szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások száma a térségben, ezzel felzárkóztunk az országos átlaghoz, így a csatornahálózatba bekötött lakások száma több mint ötezerrel emelkedett. Uniós támogatással sikerül Sirok minőségi vízellátását megoldanunk azzal, hogy a települést összekötjük a lázbérci víztározóval. A palóc hagyományok megismertetését jól szolgálja a 28 települést magában foglaló Palóc Út megvalósítása. Új idegenforgalmi központ körvonalazódik Egerszalók, Egerszólát, Verpelét és Bükkszék térségében. Több tízmilliárdos beruházások kezdődtek el ebben a településcsoportban, melyek a gyógyvízre, a gasztronómiára és a finom borokra épülnek. A társulások lehetőségeivel - mint hatékony és takarékos működési, fejlesztési formával - már éltek településeink. A törvény életbelépése óta a pétervásárai és a bélapátfalvai kistérség társulásai több mint 270 millió forintot kaptak. A foglalkoztatásban a közmunkaprogramba való bekapcsolódás sok településen nyújtott segítséget a nehéz helyzetben lévő családoknak. Az eredményeken túl persze akadnak még megoldásra váró feladatok. Tovább kell folytatnunk megkezdett infrastrukturális beruházásainkat. Régi adósságot törleszt majd a megyei komplex hulladékkezelő rendszer megvalósítása. A térség valamennyi települése érintett ebben a nagyszabású beruházásban. A közel 20 milliárdos fejlesztésre várhatóan az unió kohéziós alapja fog forrásul szolgálni. Törekedni fogok arra, hogy minél előbb rendeződjön a mátraderecskei Mofetta állami finanszírozása, és mindannyiunk számára megnyugtató megoldás szülessen a parádsasvári üveggyár ügyében."

Az üveggyár ügyét nem véletlenül említette a képviselő. Sokak szerint ehhez a privatizációhoz kapcsolódik a ciklus talán legjelentősebb botránya a térségben. Ivády Gábor, az MDF jelöltje szerint: "Sós Tamás képviselőt hírbe hozták egy országos napilap hasábjain, miszerint a leendő vásárló 20 millió forint előleget fizetett ki (ez pont megegyezik a kapott állami támogatással), viszont nem tudta kifizetni a maradék 180 milliót, amely megegyezik azzal az összeggel, amit Sós képviselő úr újabb állami támogatásként megígért, Cazonban már odaadni nem tudott, mivel az államkassza kiürült. Folyamatosan újabb és újabb haladékokat kap, szemben az általános eljárással, miszerint ha nem fizet valaki időben, akkor elveszik a foglaló. Az újság következtetése az volt, hogy akaratlanul akadályozódott meg egy újabb, állami pénzen történő magánkézbe juttatása egy gyárnak."

Az MSZP szerint botránymentes négy évet hagytak maguk mögött (beleértve Parádsasvár ügyét is), jelentős térségbeli fejlesztésekkel. Mindebből azonban jelenleg keveset érzékel a választási körzet lakossága - talán csak a megszaporodott számú turisták természetesek ma már a falvakban. Igaz, kevesen tudnak megélni a vendégek kiszolgálásából, és nincs látványos elmozdulás (néhány kisebb útszakaszon kívül) az infrastruktúrában és a foglalkoztatottságban sem. Mindez kellő támadási felületet kínál Sós 2006-os kihívóinak, akikből van elég. A pártok ráadásul megfigyeltek és próbálnak a javukra fordítani egy olyan jelenséget, amely jelentősen árnyalja az országoshoz hasonlóan itt is jellemző Fidesz-MSZP-küzdelmet, ami amúgy itt is faluról falura, utcáról utcára zajlik. Arról van szó, hogy a választókerületen belül léteznek egy-két falvas mikrotérségek, ahol egy-egy párt támogatottsága messze az országos átlag fölött van - ezért az egyes szervezetek igyekeznek e kis közegekből választani jelöltjeiket.

A 2002-es vereségen túl talán ez az egyik oka annak, hogy a Fidesz lecserélte a szilvásváradi Horváth Lászlót a verpeléti

Asztalos Dezsőnére

A választáson új arcként induló tanárnő nyugodtan számíthat szűkebb pátriájára, Verpelétre, amely a 2002-es választáson 60 százalékot hozott a Fidesznek (Asztalosné mezővárosi rangot ígér falujának megválasztása esetén). Verpeléten túl a Fidesz elsősorban olyan falvakat tudhat bizton a magáénak - legalábbis a 2002-es adatok szerint -, ahol korábban erős volt a középparaszti réteg, vagy a lakossága erősen vallásos (ilyen például Bükkszentmárton vagy Mikófalva). A körzet támogatását természetesen - mint minden párt - vállalkozásélénkítési és infrastruktuális-fejlesztési ígéretekkel kívánják megnyerni, de Asztalosné is elismeri, hogy nem számít könnyű menetre: "Helyzetünket nehezíti, hogy a legtöbb önkormányzat baloldali. Némelyik nyíltan, a legtöbb pedig a függetlenség leple mögé bújva. Szerintem reális az a prognózisom, hogy Heves megye hat választókerületéből kettőt megnyerhetünk. 2002-ben hatból hatot elvesztettünk" - nyilatkozott lapunknak. Asztalosné a hivatalos szövetségeseken kívül az együttműködést "a mostani helyzetben egyik jelölttel sem" tartja elképzelhetőnek. "Az MSZP-ről nem is beszélnék, a kis pártok pedig, úgy érzem, nem képviselnek számottevő erőt választókerületemben."

Egyelőre kiszámíthatatlan, hogy mennyire zavar bele e választási stratégiába egy meglehetősen szubjektív elem: a körzetnek még sosem volt női képviselője. A politikát hagyományosan férfimunkának tartják errefelé. A nőként indulás nehézségeiről tudna mesélni a nem először próbálkozó Tóth Andrásné, Egercsehi polgármestere is. ' éveken keresztül következetesen a Munkáspártot képviselte a környéken, a 2005-ös szakítással azonban levált a Thürmer vezette vonalról - a tagsággal egyetemben. Azzal a tagsággal, amelynek a befolyása a volt nehézipari és bányász-munkásgeneráció körében nem elhanyagolható egyes észak-hevesi vidékeken. A Munkáspárt 2002-ben a listás szavazatok 3,16 százalékát szerezte meg, de Egercsehiben és a szomszédos kisközségben, Bekölcén 11 százalékot kapott, míg egyéniben az első körben 3,36 jutott neki; vagyis az esetleges második fordulóban sokat számíthat, hogy Tóth Andrásné támogatói Sós mögé állnak-e.

A Fidesz számára a MIÉP-Jobbik szavazóbázis magatartása fontos tényező. A 2002-es választásokon a körzet egyes részein meglepően sok voksot gyűjtött a MIÉP (a Fidesz-bázis Verpelét környékén például 6, Parádon 7 százaléknyit). Ezúttal Hips Frigyes gyógyszerész száll a ringbe, aki önbizalomtól duzzadva jelentette ki lapunknak: "18 százalékos - plusz-mínusz 3 százalék - szereplésre számítok."

Megjegyzendő, hogy egyáltalán nem vehető biztosra a második fordulóban a jobbosok a jobbosokat, a balosok a balosokat támogatják automatizmusa, hiszen egy ilyen kis körzetben a jelöltek személyes ismertsége többet nyomhat a latban a pártszimpátiánál. Ezt bizonyítja, hogy legutóbb sok településen más lett az eredmény a listás és az egyéni szavazólapokon, bizonyítva, hogy sokan nem a párt alapján ikszelnek az egyéni jelöltre.

Nem néz könnyű választás elé a két kis parlamenti párt,

az MDF és az SZDSZ

sem a pétervásárai körzetben. 2002-ben helyben egyiküknek sem sikerült átlépnie az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Az MDF jelöltje, Ivády Gábor (aki nevéhez méltóan Ivád polgármestere) 15-20 százalékos MDF-eredményt is elképzelhetőnek tart, de azt elismeri, hogy "az elmúlt négy év alatt az MDF kis gyengülést mutatott". Munkahely-teremtési programja alapján nem mondott határozott nemet egy esetleges második fordulós együttműködésre a helyi Fidesszel. (Ivády Gáborról lásd portrénkat: Hadak útján, Magyar Narancs, 2004. augusztus 19.)

Az igazán kicsivé zsugorodott párt a körzetben az SZDSZ - nem számítva persze a 2002-ben csupán tizedszázaléknyi szavazatokat kapókat, például a Centrumot. Az SZDSZ a rendszerváltozáskor még pártalapszervezetek sokaságával bírt a térségben, 2002-re viszont sem megfelelő bázisul szolgáló települést nem tudott felvonultatni, sem egyéni eredményt (akkori jelöltjük szinte mindenhol 3 százalék körül mozgott). Új jelöltjükre, Virág János egri vállalkozóra vár a feladat, hogy fordítson a tendencián. Sósék azonban vélhetően jobban építenek a munkáspárti szavazatokra, mint a szabaddemokratákéira.

Nagy kérdés, hogy hányan mennek el szavazni; az utóbbi évtizedben egyre csak lecsúszó és ígéretekkel kitömött falvak lakosságának zöme mérhetetlenül kiábrándult a politikából. Fennhangon mondogatják is sokan, hogy ők bizony senkire sem voksolnak. De ugyanezt mondták az emberek 2002-ben is, amikor a közel 40 ezer választásra jogosult 76 százalékos részvételt produkált, és tette kivételesen szorossá a befutót.

Neked ajánljuk