A kormány - alkotmánymódosítással - alaptörvénybe foglalná a határon túli magyarok közjogi státusát. Minthogy állampolgárságról szó sem lehet, bármilyen állampolgárság-szerű megoldás pedig a nemzet alkotmányos fogalmának megváltoztatását jelentené, jobb esetben kampányfogást, rosszabb esetben megfontolatlanságot gyanítunk. Kételyeinkkel a téma kormányzati felelősét szembesítettük.
Magyar Narancs: Mit tartalmaz a módosítás szövege pontosan?
Avarkeszi Dezső: Egyelőre egy tervezet készült el, amelyet szeptember 19-én eljuttattunk a határon túli magyar szervezetek képviselőinek, és október 10-ig kértük, hogy véleményezzék. (A beszélgetés ez utóbbi dátum előtt zajlott - B. Gy.) Három fontos eleme van az alkotmánymódosítási javaslatnak. Jelenleg csupán annyi szerepel az alkotmányban, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a külföldön élő magyarok iránt, és támogatja kapcsolattartásukat Magyarországgal. A készülő verzió ehhez képest meghatározná a határon túli magyarok státusát is, vagyis kimondaná; a magyar nemzetnek mint kulturális, nyelvi, történelmi közösségnek a tagjai. Emellett a reménybeli változatban az is szerepel majd, hogy a Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élő tagjai számára idehaza jogokat, határainkon túl pedig támogatásokat, kedvezményeket biztosít. Ezzel a megkülönböztetéssel elkerülhető, hogy bárki a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozásként tekintsen szándékainkra. További változtatás, hogy a határon túli magyar közösségeket a jövőben nemcsak abban kívánjuk támogatni, hogy az anyaországgal kapcsolatot tartsanak, hanem önazonosságuk, kultúrájuk megőrzésében is.
MN: A közjogi státusra vonatkozó módosítás személy szerint kinek az ötlete volt?
AD: A miniszterelnök vetette föl, amikor idén januárban megfogalmazta a nemzeti felelősség ötpontos programját. Ennek az ötödik pontja azt tűzte ki célul, hogy határozzuk meg a külföldi magyarok alkotmányos státusát, és lássuk el őket valamiféle úti okmánnyal.
MN: Az európai kisebbségvédelem egyik dogmája, hogy a határon túliakat kulturális és oktatási tá-mogatásokon keresztül lehet csak segíteni. Az alkotmányos státus azonban ennél jóval több, egyfajta állampolgárság-szerű politikai kötelék köztük és az anyaország között. Ez pedig ellentétes az európai normákkal.
AD: A magyar lakosság döntő többsége nem akarta ugyan, hogy a határon túli magyaroknak állam-polgárságuk legyen, ha viszont már egyszer a magyar alkotmány egy bizonyos kör, a külföldön élő magyarok támogatásáról beszél, akkor szerintem pontosan meg kell mondani, hogy kikre is vonatkozik mindez. Az eddigi kormányok kizárólag a Kárpát-medencei magyarságot értették az alkotmány vonatkozó mondata alatt, holott a világban igen nagy számban élnek másutt is magyarok. Nyilván más az igénye, lehetősége, szükséglete egy csíkszeredai és egy chicagói magyarnak, de a magyarságát nem lehet elvitatni egy Nyugat-Európában vagy Ame-rikában élő magyarnak sem - ha nem is kap ugyanannyi támogatást. Az Ausztriában élő magyarok például benne vannak a szülőföldalap-törvény által szabályozott körben, de kikerültek a kedvezménytörvény hatálya alól. Mégpedig azért, mert Ausztria a törvény születésekor már uniós tagország volt - legalábbis sokan ezzel érveltek. Azóta Szlovákia és Szlovénia is tagja az uniónak, mégsem változott semmi; az ott élő magyarok ugyanúgy jogosultak a támogatásokra.
MN: Közjogi státus, de mégsem állampolgárság - nem fából vaskarika ez?
AD: Ez a státus nem állampolgárságot jelöl, ez egy másfajta közjogi státus. A magyar közösség tagja, aki mint ilyen, jogosult támogatásokra és kedvezményekre - erről van szó.
MN: "Nemzetpolgár?"
AD: Volt rá javaslat, hogy ne-vezzük ezt nemzetpolgárnak, de szerintem meglehetősen furcsán hangzik, ezért én személy szerint nem is támogattam ezt a formulát. Fontos megjegyeznem, hogy ahol az alkotmányban jelenleg a "nemzet" szó szerepel, ott a politikai nemzet értelmében használják, tehát a magyarországi magyar állampolgárok összességét kell érteni alatta. Amikor viszont a mostani javaslat úgy fogalmaz, hogy a külföldön élő magyarok is részei a "nemzetnek", akkor ez esetben a nemzet nem politikai nemzetet jelent, hanem kulturális, nyelvi, tör-ténelmi közösséget. Mindezt egy magyarázó szöveg tenné világossá, amely a módosítással szintén bekerülne az alkotmányba.
MN: Deklarálni, hogy a külföldön élő magyarokkal azonos a nyelvünk, kultúránk, történelmünk - ez nem közjogi státus.
AD: Már ne haragudjon, de miért ne lenne az, ha egyszer az alkotmány meghatározza, hogy kikről van szó? Ráadásul nevet is ad nekik: "a magyar közösség tagjai", és a magyar alkotmányosság történetében először kollektív jogokat is biztosít számukra.
MN: Martonyi János, az Orbán-kormány egykori külügyminisztere a hasonló jogokat, kedvezményeket adó státustörvényt is inkább kedvezménytörvénynek nevezte, utalván arra, hogy mindez még szerinte sem jelent közjogi státust. A mostani kormány ezek szerint - legalábbis a szóhasználatában - továbbmegy, mint jobboldali elődje?
AD: Nem csak szóhasználatában, cselekedeteiben is. Az elmúlt évben sokkal többet tettünk a témában, mint elődeink. Duray Miklós igazán nem vádolható azzal, hogy nagyon szeretné a magyar baloldalt, de még ő is úgy fogalmazott a szülőföldalap tanácsának megalakulásakor, hogy az elmúlt nyolc évben a határon túli magyarok számára két fontos törvényt hozott a magyar Országgyűlés: a kedvezménytörvényt és a szülőföldalap-törvényt. Az alkotmánymódosítás, amiről most beszélgetünk, ráadásul csak az egyik pontja a nemzeti felelősség programjának. Nagyon fontos lépések történtek a kedvezményes honosítás és a nemzeti vízum kérdésében is.
MN: Nem túlzás-e pusztán azért hozzányúlni a "nemzet" alkotmányos fogalmához, hogy a baloldal megmutassa: igenis törődik a határon túli magyarokkal?
AD: Szerintem érdemes megtenni ezt. És nem azért, mert a baloldalnak bizonyítania kellene bármit is, hanem azért, mert a határon túli magyarok részéről alapvetően igény van erre. A kedvezménytörvény és a szülőföldalap-törvény eddig valódi alkotmányos felhatalmazás nélkül biztosított jogokat és kedvezményeket a ha-táron túli magyarok számára. Ezt a felhatalmazást teremti meg a mostani változtatás.
MN: Említette, hogy a jelenleg is nyújtott kedvezményeknél hiányzik az alkotmányos felhatalmazás, ezért is szükséges az alkotmánymódosítás. Végső soron tehát a gyakorlatban kialakult rendszert kívánják az elvek szintjén is szentesíteni. Ebből a szempontból ez egy elég redundáns változtatás volna.
AD: Az imént soroltam fel azt a három pontot, ahol lényeges változtatást tervezünk a jelenlegi egymondatos, kicsit semmitmondó megfogalmazáshoz képest. Egy új, önálló fejezet kerülne be az alkotmányba - ez tehát érdemi módosítás.
MN: Az igazán fontos, érdemi kérdések, mint amilyen a beutazás megkönnyítése vagy az állampolgárság egyszerűsített megszerzése, mégsem az alkotmánymódosítás létén vagy nemlétén múlnak. Ezért mondom: a gyakorlat felől nézve redundáns, inkább szimbolikus jellegű kezdeményezés ez.
AD: Az ön által említett terüle-teket természetesen a jövőben is az állampolgársági és idegenrendészeti törvények szabályozzák majd. A javasolt alkotmányfejezet adná meg viszont a felhatalmazást arra, hogy a határon túliaknak - külön törvényekben - Magyarország területén jogokat, lakhelyükön pedig kedvezményeket, tá-mogatásokat nyújtsunk. Jelenleg két ilyen jogszabály van, a kedvezménytörvény és a szülőföldalap-törvény, de elképzelhetőnek tartom például, hogy néhány év múlva születik majd egy olyan is, amely a Nyugat-Európában vagy más kontinenseken élő magyaroknak határoz meg valamilyen támogatást kultúrájuk megőrzéséhez. Emellett törvényt kívánunk alkotni a határon túli magyarok speciális személyi igazolványáról, és módosítani akarjuk az idegenrendészeti törvényt is a különleges tartózkodási engedély tárgyában. A remélhetőleg megváltoztatott alkotmányos szabályokat feles vagy kétharmados törvényekkel kívánjuk tehát érvényesíteni.
MN: Kedvezménytörvény jelenleg is létezik, alkotmánymódosítás nélkül is.
AD: Erre mondtam azt, hogy jelenleg a kedvezménytörvény mögött nincsen alkotmányos felha-talmazás; hisz a törvény jóval töb-bet tesz, mint amit az alkotmány a Magyar Köztársaság kormánya számára előír. Kedvezményeket, támogatásokat adni - ez messze több, mint egyszerűen felelősséget érezni. Több határon túli magyar szervezet kéri egyébként a visszaérkezett véleményekben tőlünk, hogy a "felelősséget érez" fordulat helyett inkább a "felelősséget visel" kifejezést használjuk. Ez valóban az alkotmányba jobban illő fordulat volna.
MN: Nem könnyű értelmezni a kormány politikáját e kérdésben. Annak idején a szocialisták hevesen támadták a státustörvény ötletét, nem is beszélve a december 5-i népszavazási kampányról.
AD: Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az MSZP megszavazta a kedvezménytörvény eredeti változatát is. A fő problémánk annak idején az volt, hogy a törvény megszületése előtt a kormány nem folytatta le a megfelelő tárgyalásokat a szomszédos országokkal és az európai intézményekkel. Magyarország végül a Velencei Bizottság jelentése után kényszerült arra, hogy tárgyalásokat kezdjen, módosítsa a törvényt, ahol kell, és megkösse a szükséges megállapodásokat. Ezek után indulhatott csak meg a törvény végrehajtása.
MN: Tartalmi kifogások is voltak, ezért került ki például a szociális támogatásokra vonatkozó rész egésze a törvényből.
AD: Valóban, ha etnikai alapon szociális támogatásokat nyújtanánk, az diszkrimináció lenne - ezt nem is akarjuk. Amennyiben az alkotmányszöveggel kiküldött koncepciónkhoz támogatást kapunk a határon túli magyar szervezetektől, mi a szomszédos országok kormányaival és az európai szervezetekkel egyaránt tárgyalni fogunk - éppen azért, hogy ne ismétlődhessen meg mindaz, ami a státustörvény idején történt.
MN: Hogy a határon túliak ügye ismét központi téma, mégiscsak annak a hangulatnak köszönhető, amit a jobboldal a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után keltett. Az ember már-már úgy érzi, hogy összekeverték a forgatókönyveket. Részben az emberek érdektelensége miatt, de mégiscsak Gyurcsány Ferenc álláspontja győzött a népszavazáson - ehhez képest a kormány úgy viselkedik, mintha december 5. tanulsága az volna, hogy a közjogi státus megadása elkerülhetetlen és szükségszerű.
AD: Én egészen másként látom ezt. A Gyurcsány-kormány csak egy éve állt föl, tehát korábban nem is léphetett volna ez ügyben. Még a népszavazás előtt születtek egyébként konkrét jogszabályok és tervezetek e tárgykörben, és január óta folyamatosan dolgozunk ennek a programnak a megvalósításán. Több ízben szakértői szintű megbeszéléseket folytattunk a határon túli magyar szervezetek képviselőivel. Így tudtuk elérni, hogy miután megállapodtunk a külföldi magyar szervezetekkel, a parlamentben is egyhangúlag tudtuk elfogadtatni az állampolgársági és idegenrendészeti törvényt.
MN: Nem általában a kormány határon túli politikájára, hanem kifejezetten a közjogi státus megadására kérdeztem rá.
AD: De tessék mondani, ezt miért választja külön a program többi elemétől?
MN: Mert azt a politikai közösséget, amit Magyar Köztársaságnak hívunk, az alkotmány konstituálja a "magyar nemzet" fogalmán keresztül. Ez utóbbit definiálnák most újra - ami jelentőségében nem említhető egy lapon a könnyebb beutazás technikáival.
AD: Ha már erről kérdez, sze-rintem minden ellenkező híresz-teléssel szemben nem jó a magyar alkotmány. Alkalmazhatatlan, új alkotmányra lenne szükség. Az Országgyűlés 1994-98 között elpuskázta a változtatás lehetőségét, pedig akkor komoly munka folyt e tárgyban. Azóta a szöveg toldozgatása-foldozgatása folyik, amit én ugyan nem tartok jónak, de ez az ügy van olyan horderejű, amiért érdemes hozzányúlni az alaptörvényhez. Ez nekem nagyon szilárd meggyőződésem.
MN: Az egésznek azért van különösen rossz íze, mert választások előtt állunk. Nehéz másként értelmezni a történéseket, mint hogy a jobbra, illetve középre beszélés jegyében a kormány kampánycélból alkotmánymódosításra készül.
AD: Ezzel nem értek egyet, bár az kétségtelen, hogy mindkét fél részéről elkezdődött már a hosszú kampány. Mint már említettem, a Gyurcsány-kormány egy éve állt föl, novemberben meghirdette a szülőföldprogramot, januárban pedig a már említett öt pontot. Azóta ezek végrehajtása folyik. Én áprilisban kaptam megbízást arra, hogy a nemzeti felelősség programjának ezt a részét is koordináljam. Először más irányba indultunk el. Nyáron összehívtunk egy nemzetközi szakmai-tudományos konferenciát, amelyen a miniszterelnök is ott volt, és két alapkérdést tett fel. Az egyik, hogy adható-e korlátozott állampolgárság a határon túliaknak, a másik pedig, hogy adható-e útlevél nem magyar állampolgároknak is. A hazai és külföldi jogászok és kisebbségi szakértők (Nyugat-Európából és az európai intézményektől) egyértelműen azt válaszolták, hogy ez az út nem járható. Teljesen egyetértek egyébként Bugár Béla és Markó Béla azon javaslatával, hogy a választási kampányból vonjuk ki ezt a témát, de azt, hogy haladunk egy előre kijelölt úton, önmagában még nem tartom kampánynak. Ha a programunk többi elemére mondaná, hogy kampánycélokat is szolgálhat, azt még talán el tudnám fogadni, de hogy egy alkotmánymódo-sítás a magyar választókra olyan hatással lenne, hogy tömegesen mennének át a baloldalra szavazni - ezt igencsak kétlem.
MN: Én is ugyanígy gondolom.
AD: Akkor tehát egyetértünk abban, hogy az alkotmánymódosítás nem kampánycélokat szolgál?
MN: Szerintem a határon túliaknak adandó közjogi státus választási célokat hivatott szolgálni; más kérdés, hogy szerintem is alkalmatlan erre.
AD: Úgy gondolja tehát, hogy igenis kampányfogás, csak egy elszúrt kampányfogás? Ebben nagyon téved, nagyon rosszul látja.
MN: Évtizedes közhely, hogy a baloldal nem tud mit kezdeni a nemzet fogalmával. Így végre elmondhatnák, hogy szemben az úgymond nemzetiekkel, még alkotmányt is módosítottak a határon túliak érdekében.
AD: Az alkotmány módosításához kétharmad kell. Ha a Fidesz nem járul hozzá, nem változik semmi.
MN: A Fidesz nyilván nem mondhat nemet egy ilyen felvetésre.
AD: Erről még nem beszéltünk velük, meg akarjuk várni a határon túli magyar szervezetek véleményét. Ha ők azt mondják, hogy erre az alkotmánymódosításra, illetve erre a személyiigazolvány-koncepcióra nincsen szükségük, akkor mi nyilván nem erőltetjük a dolgot. Ha viszont másként lesz, akkor záros határidőn belül le fogunk ülni a négy parlamenti párttal egyeztetni.
MN: Érzek egyfajta rossz lelkiismeretből fakadó bizonyítási vágyat ebben az egészben. Többet akarnak, mint a Fidesz státustörvénye, de mégis kevesebbet, mint a kettős állampolgárság. Miért az ellenfelet figyelve alakítják ki politikai programjukat?
AD: Nem értek egyet azzal, hogy a határon túliak problémája csak a Fidesz szívügye volna. Bár sosem kérdeztem rá, de nyilván a miniszterelnök úr is azért javasolt engem kormánymegbízottnak, mert nem rejtettem soha véka alá, hogy azon baloldali politikusok közé tartozom, akiknek alapvetően szívügye a külhoni magyarság ügye. Ha úgy értette a megjegyzését, hogy nem tartjuk helyesnek, ha a nemzeti kérdést a jobboldal kisajátítja, akkor ezt nem tagadom. De ezeket a javaslatokat nem azért tesszük, hogy bizonyítsuk, mi nemzetibbek vagyunk a Fidesznél, hanem mert szükségesnek, fontosnak és végrehajthatónak tartjuk őket. Mindennek semmi köze a kampányhoz.
MN: A gőzerővel folyó szocialista identitáskampányhoz azért biztosan van. A nemzetietlen baloldal imázsától - gondolom - szívesen szabadulnának.
AD: Én nem így fogalmaznék, de az biztos, hogy a korábbi években, évtizedekben a baloldal mindig zavarban volt a nemzeti kérdés felmerülésekor, a megoldási javaslatok keresésekor. Sokakat valamiféle lelkiismeret-furdalás jellemzett. A gondolkodásmódbeli változás egyébként már akkor megindult, amikor elkezdtünk dolgozni az MSZP programján. Már akkor kifejtettük, hogy hangsúlyos baloldali megoldásokat kell keresni ebben a témában is.
MN: Számomra az is a lelkiismeret-furdalásra példa, hogy miután a népszavazás politikai kez-deményezői alulmaradtak, és ma-napság már azt sem lehet igazán tudni, hogy mit is gondol a Fidesz a kettős állampolgárság ügyében valójában, az MSZP folyamatosan napirenden tartja a határon túliak ügyét, mégpedig a legmagasabb, kormányzati szinten.
AD: Én meg úgy gondolom, hogy a népszavazás során föltett kérdés mindössze arról szólt, hogy az ország akarja-e, hogy letelepedés nélkül, nagy tömegben magyar származású nem magyar állampolgárok kaphassanak magyar állampolgárságot. Erre a választópol-gárok egyötöde mondott csupán igent, ami kevés volt a népszavazás érvényességéhez. Ettől teljesen elválasztanám azt, hogy egy kormányfő, egy kormány, egy politikai oldal úgy látja, hogy kevés az, amit jogokban, támogatásokban, lehetőségekben, sőt szimbolikus lépésekben Magyarország a határon túli magyaroknak eddig nyújtott, és ezért változtatni kíván. Mégpedig hármas célrendszerrel. Támogatni azokat, akik jelenlegi lakhelyükön kívánnak maradni, könnyebb átjárást biztosítani az ideutazóknak és végül gyorsítani, egyszerűsíteni a magyar állampolgárság megszerzését azok számára, akik az anyaországban kívánnak letelepedni. Ez egy abszolút konzekvens logika szerintem.
