Rádió

Szól a jazz

Elindult a Szakcsi Rádió

Kritika

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított.

Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Vajon van-e értelme a mai műsorfogyasztási szokások mellett hagyományos struktúrában elképzelt rádiót indítani? És ha eleve online fogyasztásra szánják, kell-e hozzá a megannyi tradicionális rádiós klisé? Nincs egyértelmű válaszunk. A korszellem jegyében azt gondolnánk, hogy egy jól felépített archívum, amelynek a hanganyagaihoz különféle platformokon keresztül ki-ki a maga ízlése szerint fér hozzá, naprakészebb formátum lenne, de érzünk nosztalgiát a régies műsorprogramok iránt is, és azt sem tartjuk elvetendő lehetőségnek, hogy ne csupán azt hallgathassuk, amit mi akarunk, hanem azt is, amit a műsorszerkesztői akarat sodor elénk.

Március 15-én (hogy miért pont aznap, és mi köze Petőfinek a jazzhez, azt az olvasói fantáziára bízzuk) próbaadással indult az ún. közmédia jazzcsatornája, a Szakcsi Rádió. Napi huszonnégy órában, a hét minden napján szól a minőségi jazz a Médiaklikk.hu megfelelő aloldalán, a Szakcsirádió.hu-n, illetve valami applikáción is, de ahhoz egyelőre nem volt szerencsénk. Ez jó hír, nemde? Még akkor is, ha a csatorna indulását olyan legendák jelentették be, mint Altorjai Anita vagy Papp Dániel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.