Rádió

Szól a jazz

Elindult a Szakcsi Rádió

Kritika

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított.

Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Vajon van-e értelme a mai műsorfogyasztási szokások mellett hagyományos struktúrában elképzelt rádiót indítani? És ha eleve online fogyasztásra szánják, kell-e hozzá a megannyi tradicionális rádiós klisé? Nincs egyértelmű válaszunk. A korszellem jegyében azt gondolnánk, hogy egy jól felépített archívum, amelynek a hanganyagaihoz különféle platformokon keresztül ki-ki a maga ízlése szerint fér hozzá, naprakészebb formátum lenne, de érzünk nosztalgiát a régies műsorprogramok iránt is, és azt sem tartjuk elvetendő lehetőségnek, hogy ne csupán azt hallgathassuk, amit mi akarunk, hanem azt is, amit a műsorszerkesztői akarat sodor elénk.

Március 15-én (hogy miért pont aznap, és mi köze Petőfinek a jazzhez, azt az olvasói fantáziára bízzuk) próbaadással indult az ún. közmédia jazzcsatornája, a Szakcsi Rádió. Napi huszonnégy órában, a hét minden napján szól a minőségi jazz a Médiaklikk.hu megfelelő aloldalán, a Szakcsirádió.hu-n, illetve valami applikáción is, de ahhoz egyelőre nem volt szerencsénk. Ez jó hír, nemde? Még akkor is, ha a csatorna indulását olyan legendák jelentették be, mint Altorjai Anita vagy Papp Dániel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”