Rádió

Szól a jazz

Elindult a Szakcsi Rádió

Kritika

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított.

Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Vajon van-e értelme a mai műsorfogyasztási szokások mellett hagyományos struktúrában elképzelt rádiót indítani? És ha eleve online fogyasztásra szánják, kell-e hozzá a megannyi tradicionális rádiós klisé? Nincs egyértelmű válaszunk. A korszellem jegyében azt gondolnánk, hogy egy jól felépített archívum, amelynek a hanganyagaihoz különféle platformokon keresztül ki-ki a maga ízlése szerint fér hozzá, naprakészebb formátum lenne, de érzünk nosztalgiát a régies műsorprogramok iránt is, és azt sem tartjuk elvetendő lehetőségnek, hogy ne csupán azt hallgathassuk, amit mi akarunk, hanem azt is, amit a műsorszerkesztői akarat sodor elénk.

Március 15-én (hogy miért pont aznap, és mi köze Petőfinek a jazzhez, azt az olvasói fantáziára bízzuk) próbaadással indult az ún. közmédia jazzcsatornája, a Szakcsi Rádió. Napi huszonnégy órában, a hét minden napján szól a minőségi jazz a Médiaklikk.hu megfelelő aloldalán, a Szakcsirádió.hu-n, illetve valami applikáción is, de ahhoz egyelőre nem volt szerencsénk. Ez jó hír, nemde? Még akkor is, ha a csatorna indulását olyan legendák jelentették be, mint Altorjai Anita vagy Papp Dániel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.