A debreceni Nyulas nevű városrész lakói és a hozzájuk csatlakozó Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) 2003 óta folytat kétségbeesett küzdelmet az egyre pusztuló Nagyerdő védelmében, amely az utóbbi években az extraprofitra áhítozó ingatlanbefektetők célkeresztjébe került. A civilek attól tartanak, hogy a Böszörményi út, a Kartács és a Lóverseny utcák által határolt területre tervezett társasházak és az autós közlekedést a kertvárosba becsatornázó út jelentős mértékben károsítaná az 1939 óta oltalom alatt álló erdő élővilágát.
A városrész polgárai 2001-2002-ben arra lettek figyelmesek, hogy a Nagyerdő melletti, akkor még külterületi zártkertként nyilvántartott zónában hirtelen igen kapósak lettek a telkek, néhány helyi vállalkozó jelentős felvásárlásba kezdett. Híre ment, hogy a telekalakításokkal 10-16 lakásos társasházak építését készítik elő.
A nyulasiak félelme
2003-ban beigazolódott, a debreceni önkormányzat ugyanis a május 23-i ülésén elfogadta az új szabályozási és városrendezési tervet, amely nagyobb alapterületű telkek kialakítását, illetve egy 20 méter széles, a 35-ös főközlekedési úttal összekötendő gyűjtőút megépítését tette lehetővé, pár méterre a Nagyerdőtől. Történt ez annak ellenére, hogy a városrész képviselője, az építési ügyeket vivő alpolgármester, Pajna Zoltán a terv elfogadása előtt még azzal nyugtatta az aggodalmaskodó lakosokat, hogy szó sem lehet társasházi beépítésről.
A felháborodott polgárok a sajtóhoz fordultak, lakossági fórumot tartottak, ahol többször elhangzott, hogy a vállalkozók mögött egy, a korábbi ciklusban fideszes önkormányzati képviselőként tevékenykedő politikus testvére, Kiss Miklós ügyvéd áll. (Az ügyvéd a későbbiekben határozottan cáfolta, hogy a befektetéseknek bárminemű közük lenne a helyi politikához.) A tiltakozás hatására a közgyűlés 2004. április elején három évre szóló változási tilalmat rendelt el. Csakhogy az élelmes beruházók még a tilalom kimondása előtt beszerezték az építési engedélyeket a polgármesteri hivatal műszaki osztályán. Ekkor néhány érintett helyi lakos és az ellenállás fő szervezőjévé előlépett TTT a megyei közigazgatási hivatalhoz fordult, amely számos törvénytelenséget állapított meg - az építési hatóság nem vonta be az eljárásba az illetékes természetvédelmi és erdészeti hatóságot, a Hortobágyi Nemzeti Parkot (HNP) -, ezért az első fokú határozatokat megsemmisítette. Persze a beruházók sem adták fel: Lévai Béla környezetvédelmi szakmérnökkel egy olyan tanulmányt készítettek, mely szerint a társasházi építkezés nem okoz jelentős terhelést az erdő élővilágára. Erre támaszkodva a város műszaki osztálya 2004 őszén újabb építési engedélyeket adott ki, amit a természetvédők ismételten megtámadtak. A fellebbezésükhöz csatoltak egy Varga Zoltán akadémikus által jegyzett ökológiai tanulmányt is, amely pontról pontra igyekezett cáfolni Lévai megállapításait. Majd 2004. november 3-án környezetveszélyeztetés tárgyában keresetet nyújtottak be a megyei bíróságra az építési cég, a Kiss család tulajdonában lévő Megatrend-93 Bt. és a debreceni önkormányzat ellen. Ezt a bíróság 2005 februárjában elutasította, arra hivatkozva, hogy az engedélyezési eljárás még folyamatban volt. Nem jártak jobban a közigazgatási hivatallal sem, amely szintén elutasította a fellebbezésüket, mivel időközben a bevont szakhatóságok is megváltoztatták az állásfoglalásukat.
A HNP 2004 végére kihátrált a civilek mögül. Aradi Csaba igazgató 2004. december 6-án arról tájékoztatta a természetvédőket, hogy szakembereik szerint "a beépítés védett természeti területre gyakorolt hatása nem számottevő", ezért "az engedélyezési eljárásba a természetvédelmi hatóság bevonása nem indokolt". A nemzeti park eljárása miatt a civilek felülvizsgálatot kértek az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőségtől, amely megállapította: a park igazgatósága jogellenesen járt el, amikor lemondott jogkörének érvényesítéséről. Tette mindezt úgy, hogy sem a Nagyerdőre, sem a debreceni-hajdúböszörményi tölgyesekre nem rendelkezett erdőrészletszintű felmérésekkel, tehát nem tudta megnyugtatóan tisztázni, hogy az építkezés milyen botanikai és zoológiai károkat okozna. Közben a szakhatósági feladatok 2005. január 1-jétől a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez (közismertebb nevén a zöldhatósághoz) kerültek, amely végül áldását adta az építkezésre. Kelemen Béla igazgató lapunknak azt mondta,
nem volt erejük
fellépni, hiszen egyik telek sem volt a védett Nagyerdőn belül. A szakemberek felhívták a figyelmünket arra is, hogy a természet védelméről szóló 1996-os törvény előírja ugyan a védőövezetek kialakítását a természetvédelmi területek körül (1999. január 1-jei határidővel!), de miniszteri rendelet hiányában erre sajnos nem került sor.
Még javában zajlott a Megatrend-93 Bt. elleni csatározás, amikor feltűnt a színen egy budapesti cég is, a Juhker Kft., amely két 17 lakásos társasház felhúzásához kért engedélyt. A zöldhatóság ebben az esetben is ellentmondásosan viselkedett, először kifogásolta a beruházást, majd pár hónap múlva mégis hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy az építtetőnek az erdő felőli oldalon két méter magas védőfalat kell kialakítania.
A civilek közben megpróbálták rávenni a városvezetést, hogy a szabályozási terv módosításával őrizzék meg a nyulasi rész kertvárosias jellegét. Meglepő módon a közgyűlés 2004 szeptemberében 2005. március 10-i határidőre rövidítette le a hároméves tilalmat, majd - a tervmódosítás előkészítésekor ejtett eljárási hibák miatt - márciusban 90 nappal meghosszabbította. A város főépítésze egy olyan javaslatot dolgozott ki, amely ha lépcsőzetes formában is (a Nagyerdőtől kifelé haladva 2-4-6-8 lakásos formában), de lehetővé tette volna a társasházas építkezést, a gyűjtőútról viszont tárgyalni sem volt hajlandó. A tervezetet a TTT élesen bírálta, a vita elmérgesedett. Kósa Lajos polgármester azzal vádolta a civileket, hogy nem a Nagyerdőt, hanem néhány gazdag nyulasi lakos érdekeit védik. A civilek erre helyi népszavazást kezdeményeztek, de a referendum nem kapta meg a kiíráshoz szükséges többséget a fideszes önkormányzattól. Végül 2005 novemberében a közgyűlés megszavazta a város által kidolgozott módosító javaslatot, melynek hatására rögtön felpörgött az építkezés.
Közben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság befogadta a természetvédők keresetét, és kirendelt egy független igazságügyi természetvédelmi szakértőt a helyi közbeszédben "Kartács-ügyként" elhíresült problémahalmaz kivizsgálására. A szakértő megállapította, hogy a szakhatóságok nem jártak el kellő alapossággal, amikor hozzájárultak az építkezési engedélyek kiadásához, hiszen "a beruházások megvalósulásával többszörösére nőne a terület terhelése, még jobban elszegényedne a védett Nagyerdő élővilága, és megnőne az erdőben a fellelhető kommunális hulladék mennyisége". "A perben segítségül hívtuk a luxemburgi bíróság egyik ítéletét is, amely kimondja: pusztán annak a feltételezése, hogy az adott természetmegőrzési terület károsodhat, már elegendő ahhoz, hogy a szakhatóság nemet mondjon az építkezésre" - mesélt a TTT taktikájáról Zsák Ferenc, a természetvédők elnöke. Zsák lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a június 26-án született jogerős ítéletre támaszkodva a következő hetekben a többi, még "kint lévő" építkezési engedélyt is megtámadják, mindenképpen leállítják a beruházásokat. A történetben újabb fordulatot hozhat az Európai Bizottság kutakodása is. Ugyanis a TTT és a helyi lakosok még 2005 januárjában az Európai Parlament Petíciós Bizottságához fordultak, amely előzetes vizsgálatra kérte fel a brüsszeli testületet.
