Kevésbé hangzatos néven ugyan, mint a két évvel ezelőtti "100 lépés programja", éppúgy a válságmenedzselést célozza az ezúttal "3. számú mellékletként" meghatározott koalíciós megállapodás is, amely rögzíti a pártelnökök kedves témáit, néhol szükségtelen konkrétumokba merül, máshol pedig homályban hagy sarkalatosnak látszó ügyeket.
Nono, nünü!
"A KEP-ekben (kötelező egészségbiztosítási pénztár - a szerk.) a tulajdonosi jogosítványokat - a működés egészét tekintve a tulajdoni arányokat tükrözve - úgy kell kialakítani, hogy a köztulajdonos hatékony eszközökkel rendelkezzen az ellátás garanciáit, az átmenet folytonosságát és a szolidaritás érvényesítését illetően, a magánbefektetők pedig megfelelő módon biztosíthassák a működés dinamizmusát, javíthassák szakszerűségét, járuljanak hozzá a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez és fenntartásához. A KEP-ekben százalékos tulajdoni hányaddal rendelkező magánbefektetőknek megfelelő jogokkal kell rendelkezniük a pénztár szakszerű és pénzügyileg stabil működtetése érdekében. A kisebbségi tulajdonos nem rendelkezik automatikus joggal, például opcióval a többségi tulajdonrész kivásárlására" - így prolongálja az egyezmény például az utóbbi hónapok kardinális ügyévé vált vitáját az egészségbiztosítók menedzsment-jogainak kérdéséről. Az utolsó utáni pillanatokig tartó vita patikamérlegen kiegyensúlyozott eredményével látszólag mindkét fél elégedett lehet, valójában azonban csak elnapolták a döntést. A zárt ajtók mögött sem a szocialisták nem látszanak engedni az "egy biztosító - több pénztár" elvéből, sem a szabaddemokraták a majdani teljes privatizáció szándékából. Még ennél is kevesebb részletet közöl a megállapodás a miniszterelnök és a pénzügyi tárca által szorgalmazott, ám az SZDSZ részéről elvileg ellenzett, az MSZP által pedig praktikus motívumok alapján kifogásolt ingatlanadóról.
Miközben a két elsődleges aláíró, Gyurcsány Ferenc kormányfő, szocialista pártelnök, és Kóka János, az SZDSZ vezetője is a dokumentumba foglalta saját nünükéjét, a kis- és középvállalkozások támogatását, valamint az "üzleti környezetfejlesztést" (ami magyarul egyszerűsített ügyintézést tesz), a népszerűségének a parlamenti küszöb alatti stagnálása okozta válságból önképerősítésével kikeveredni kívánó kisebbik kormánypárt is rögzítette állandó témáit. Ami azonban alig több kívánságlistánál: míg az ügynökiratok és az egyházfinanszírozás ügyében is csak olyan általánosságokat tartalmaz, hogy majd vizsgálják és tárgyalják azokat, gyors megoldást legfeljebb a jövő nemzedékek ombudsmani posztjának, illetve a - szintén Fodor Gábor szorgalmazta - rendőrségi civil kontrolltestületnek a felállításában remélhetnek. Kóka pártelnöki kampányának fő témája, a pártfinanszírozás legalizálása legalább az alapelvek kifejtésével és év végi határidővel szerepel, de mivel ehhez a Fidesz támogatása is szükséges, a bármily szilárd koalíciós elhatározás is kevésnek bizonyulhat. Orbán Viktor épp a hétvégén jelentette be, hogy teljes kampányreklám-tilalmat vezetnének be; nem elképzelhetetlen, hogy ehhez kötnék a támogatásukat.
A kormány tavalyi megalakulása óta zajlik, de nagyobb hullámokat Magyar Bálint januári államtitkári kinevezése óta ver a volt oktatási miniszter és utódja, Hiller István szakpolitikai vitája - innen nézvést világos, hogy miért kellett a koalíciós megállapodás mellékletében egészen részletekbe menően, pontról pontra szabályozni a közoktatási változások partikulárisnak tűnő kérdéseit, mint például az egyetemi oktatók mellékállásának óraszámát. Komolyabb tét is volt persze: áldást kapott az egyetemek gazdasági társaságokká alakulásának elvi lehetősége, amit Hiller és az MSZP korábban elutasított, valamint lazítanak a közalkalmazotti foglalkoztatás szabályain is.
A koalíciós pártokat szintén megosztó nyugdíjügyben az egyezmény úgy fogalmaz, hogy az ellátórendszer későbbi fenntarthatósága érdekében mielőbb be kell jelenteni a korhatár emelésének mértékét, jóllehet Gyurcsány épp a napokban cáfolta azt az információt, ami a 2010-től évente egy hónappal emelkedő korhatárra vonatkozó háttérmegállapodásról szólt. Erős a gyanú, hogy a cáfolat az MSZP-frakció megnyugtatására szolgált, amely - információink szerint - vétót ígért arra az esetre, ha érdemben nem szólhatnak bele a szavazóikat alapvetően érintő ügyletbe.
Murr-murr
Lendvai Ildikó korábban ugyan a frakció előtt arról beszélt, hogy az egyezmény majd csak a képviselők támogatása után lép életbe, utóbb azonban Eörsi Mátyás liberális frakcióvezetővel együtt a képviselőcsoportok nevében ellenjegyezték a megállapodást. Az elmúlt hetekben a kormány, az SZDSZ és saját frakcióvezetésük megállapodását többször is leszavazó szocpárti képviselők megrendszabályozására tesz kísérletet a koalíciós egyezmény az Országgyűlés költségvetési hivatalának létrehozásával, amelynek véleményeznie kellene a büdzsétörvényt érintő indítványokat, illetve annak jogszabályba foglalásával, hogy minden törvénynek tartalmaznia kell saját költségvetési kihatásait.
A koalíciós megállapodás kiterjesztését a baloldalon nem kísérte osztatlan rokonszenv. A kormányzati ügyekben a februári MSZP-kongresszus óta hallgató Szili Katalin parlamenti elnök épp a koalíciós megállapodás szentesítésére időzítette nyilatkozatát, melyben baloldali félfordulatot sürget. Két párttagozat (a munkás- és a társadalompolitikai) meg egy "platform" (a nemrég óta és szinte csak formálisan létező "Ésszerűség és Felelősség") az egyezményt ellenző nyilatkozata ugyancsak az MSZP balos belső ellenzékének aktivizálódását jelzi. Szili nem túl konkrét interjúja és az MSZP-n belül is marginális szervezetek súlya ugyanakkor nem tesz valószínűvé egy párton belüli általános lázadást; utóbbiak épp a párton belüli parlamentként aposztrofált, valójában jórészt súlytalan országos választmánytól várták a vétót - akik viszont csendben megszavazták a legvitatottabb pontjaként az egészségbiztosítás átalakítását is tartalmazó szerződéskiegészítést. Gyurcsány személyes karizmája épp a szimpla párttagok és a szocikhoz lazán kapcsolódó szimpatizánsok körében a legmeghatározóbb - ezt egyetlen, a miniszterelnökkel (vagy politikájával) szemben erős averziókkal élő szocpárti politikus sem tagadja. Legkomolyabb belső ellenzéke épp a kormányt megválasztó országgyűlési frakcióban található. Nyílt színi kritikát ugyanakkor tőlük sem kapott a miniszterelnök - a testület tagjai legfeljebb a folyosói jus murmurandit tartották fenn maguknak.
Népszavazási stratégiák
2008-ban a népszavazáson, egy évvel később az európai parlamenti, majd újabb esztendőre rá az országgyűlési választáson fogják megverni a kormányt - a fideszes fantázia szerint ez a "dominóelv". A vélekedést, mely szerint a győzelmek automatikusan következnek egymásból, a nagyobbik ellenzéki párt meghatározó alakjainak jó része osztja, jóllehet korántsem egyértelmű az összefüggés a ciklus közbeni és a kormányzati erőviszonyokat nem érintő voksolások és a 2010-es döntés között. Azt ellenben a kormányoldalon sem vitatják, hogy a Fidesz jó esély-lyel behúzza a népszavazás mind a hat (esetleg hét) kérdését, sőt, ha lesz ilyen, a piaci alapú egészségbiztosítás megakadályozását támogatja majd a valamikor jövő tavaszra kiírt referendumon megjelentek többsége.
Afelől ne legyenek kétségeink, hogy az ellenzék nagy létszámú (és az önkormányzati választások óta sok esetben egzisztenciálisan is a párthoz kötődő) aktivista seregét őszszel mozgósítani lehet majd a szükséges 200 ezer aláírás két hónap alatti összegyűjtéséhez. Sőt, alkalmasint a milliós nagyságrendet is eléri majd az előzetes támogatók száma. A Fidesz nagy buktatója azonban - hasonlóképp, mint a 2004-es népszavazáson - ismét a megfelelő részvétel lehet: az eredményességhez "az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede" azonos válasza, azaz több mint kétmillió egyirányú szavazat kell. Több kampánytechnikában járatos - ám névtelenséget kérő - forrásunk szerint ennek biztosítása még akkor is kihívást jelent, ha a Fidesz magszavazói mellett esetleg az eddigi kormánypárti választók egy része is elmegy: a mobilizáció nem függ az aláírások számától, a részvételi arányt a népszavazás előtti hetekben kell biztosítani. A Fideszenek tehát az a dolga, hogy a kormányzati reformok lényegének legitimitását kétségbe vonó aktusként határozza meg a várható győzelmet: ezzel viheti az urnákhoz a koalíció idő előtti bukását remélő jobboldaliakat. E stratégia hátulütője lehet, hogy az "ellenzünk mindent" szajkózásával éppen nem járul hozzá saját kormányzati kompetencia-imázsának legkésőbb 2010-re szükséges megteremtéséhez.
A kormányoldal három stratégia közül választhat. Az érdektelenségbe, tehát eredménytelenségbe fullasztás reménytelennek tűnik, kecsegtetőbb viszont a nyílt konfrontáció és a kormány melletti mobilizáció: ezeket a jelen állás szerint párhuzamosan futtatják majd. A kormány a modernizáció magyarországi zászlóvivője és a maradiak harcaként próbálja narrálni a történetet; ennek alapjaként ősszel elindul a kormányzati kommunikációs offenzíva. A közvélemény-kutatók felméréseit elnézve - amelyek szerint minden kérdésben minősített többségben vannak az igen szavazatok - azonban sok esélyt nem adhatunk e stratégia győzelmének sem. A kármentés emiatt jó előre meg is kezdődött: Nyakó István, az MSZP szóvivője máris arról beszélt, hogy megbukott a Fidesz kezdeményezése, mivel az nem a feltett kérdések eldöntésére, hanem a kormány megbuktatására irányul. Ez a 2004-es EP-választás előtti időket citálja, amikor mást sem hangoztattak a szocialisták, mint hogy a brüsszeli képviseleti arányoknak "nem lesz belpolitikai következménye". Aztán persze lett, mint ahogy lehet ezúttal is, hacsak meg nem tudják mozgatni a saját választóikat, hogy a jövedelemátcsoportosítással szembeni averziók ellenére akadályozzák meg az elsöprő Fidesz-győzelmet. Gyurcsány bukása még ebben az - amúgy nem váratlan - esetben is valószínűtlen: a kormányfőnek meglehetős gyakorlata van a válságmenedzselésben. 2005-ben egyértelműen megerősödve, a nagyobbik kormánypárt vitathatatlan vezéreként került ki a köztársaságielnök-választási buktából, de parlamenti bizalmi szavazással és azonnal kongresszussal elejét vette az esetleges palotaforradalomnak a tavaly októberi vereség után is.
Arra nézvést még csírájukban sem léteznek elgondolások, hogy mi lesz a büdzsén keletkező lyukakkal, ha el kell törölni az elutasított bevételi címeket. A legsúlyosabb tétje a magánszemélyek által benyújtott hetedik, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állami tulajdonban tartásának kötelezettségét előíró kérdésnek lehet, ám az egyelőre nem szerepel a Fidesz kérdései között, mert erről csak benyújtók kezdeményezhetnek aláírásgyűjtést, és korántsem biztos, hogy akarnak a Fidesszel közösködni - legalábbis eddigi információink szerint elutasították a jobboldali párt közeledését.
