Nemrégiben soron kívüli tisztújítás történt a Mazsihiszben, mert az elnöki tisztséget két évig betöltő Heisler András lemondott posztjáról. Indoklása hármas volt: az apparátus elszabotálta a hitközség új stratégiájá-nak végrehajtását, a szervezet gazdálkodása nem vált kellően transzparenssé, és személyes viszonya is megromlott az ügyvezető igazgatóval.
Magyar Narancs: A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében (Mazsihisz) időről időre felerősödnek a Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót bíráló hangok. Miért?
Heisler András: Az ő személye meghatározó a Mazsihiszben, minden tőle függ, és szerintem ez rosszul van így. Amikor 90-ben Zoltai a Mazsihisz élére került, akkor egy viszonylag alacsony, százmillió forint alatti összegből gazdálkodó szervezet irányítását vállalta. Az akkori rabbiképzőnk 8 hallgatóval, gimnáziumunk talán egy tucat diákkal működött, kórházunk romos volt, s a teljes infrastruktúránk igen gyér. Abban a helyzetben egy centralizált vezetés működőképes volt, mert legalább világossá tette a korábbi rendszerben elmosódott felelősség kérdését. Ma azonban már hárommilliárdos összköltségvetéssel dolgozunk, komoly intézményekkel: egy 220 hallgatós, államilag akkreditált egyetemmel; egy 12 osztályos iskolával, benne több mint 400 gyerekkel és egy komoly, majd' 400 ágyas, jól felszerelt kórházzal. A megváltozott feladatok új típusú vezetői hozzáállást igényelnek.
MN: Ezért csökkentette elnökként az alapszabály módosításával az ügyvezető igazgató mozgásterét?
HA: A régi alapszabály még a 90-es évek elején készült, és minden jogosítványt az ügyve-zető igazgatónak delegált. Kimondta például, hogy a Mazsihiszt az elnök képviseli, hozzátéve, hogy kizárólag az ügyvezető igazgatóval együtt, aki viszont akár egyedül is megtehette ezt. Ezen az anakronizmuson változtatni kellett, és ma már a Mazsihiszt természetszerűleg a mindenkori elnöke képviseli. A régi alapszabály szerint ráadásul az ügyvezető igazgató egy személyben, mindenfajta kontroll nélkül dönthetett a kiadásokról. Le kell szögeznem, hogy Zoltai ezzel igyekezett nem visszaélni, a beruházásokról szóló döntéseket többnyire - hangsúlyozom, többnyire - vezetőségi határozatokkal igyekezett megerősíteni. Az új alapszabály viszont már világosan meghatározza, milyen összeghatárig dönthet önállóan az ügyvezető, mikor csak elnöki ellenjegyzéssel, mikor vezetőségi határozattal, és mikor közgyűlési jóváhagyással. A kompetenciák tisztázására azért is szükség volt, mert abszurd volt az a helyzet, hogy amikor elnökként írásbeli utasítást adtam Zoltainak, az meghökkenést váltott ki szinte az egész apparátusban. Arról kezdtek suttogni, hogy túl nagy hatalmat akarok, sőt, egyesek szerint diktátor vagyok. Pedig csupán munkáltatóként kértem az ügyvezető igazgatót - mint alkalmazottat - a feladatok végrehajtására.
MN: Majd később már arra, hogy fontolja meg nyugdíjba vonulását.
HA: Egyre több súrlódás volt köztünk, ekkor kértem meg négyszemközt Zoltai Gusztávot, hogy fontolja meg a nyugdíjba vonulását. Természetesen biztosítottam arról, hogy a továbbiakban is alkalma lesz a közösség érdekében dolgozni más területen, mert úgy gondoltam, hogy az elmúlt 16 évben valóban nagyon sokat tett a magyarországi zsidóságért. Ez egy higgadt, másfél órás beszélgetés volt, ahol kíméletlenül őszintén elmondtam neki konkrét problémáimat. Abban maradtunk, hogy néhány nap múlva visszatérünk a dologra, de ő néhány órával később felhívott, és közölte, rendkívüli közgyűlést kíván összehívni. Igen rossz ötletnek tartottam felvetését, amit csak hangulatkeltésre, erőfitogtatásra lehet használni. Egy előkészítetlen közgyűlésen ugyanis megalapozott, érde-mi munkát nem lehet végezni. Először vezetői ülést szerettem volna összehívni, mert ezt tartottam a dolgok rendjének, a demokrácia szabályának. A vezetőségi ülésen vagy egyedül maradok véleményemmel, vagy kiderül, hogy a vezetőség más tagjainak is hasonló problémái vannak. A második esetben már vezetőségi határozattal mentünk volna a közgyűlés elé, és nem gondolhatta volna senki, hogy csupán az elnök magánszámáról van szó. Bizony, a második forgatókönyvnek igenis komoly realitása volt, maga Zoltai erősítette meg ezt azzal, hogy három nap alatt összehívta a közgyűlést, megelőzvén azt, hogy a vezetőség megerősítse véleményemet. Mivel az alapszabály külön nem rendelkezik a rendkívüli közgyűlés összehívásának szabályairól, a rendes közgyűlésre vonatkozó előírások érvényesek arra is - ebben öt jogász erősített meg. Akkor viszont 10 nappal korábban, az alapszabály formai előírásait betartva kellett volna értesíteni az érintetteket a közgyűlés összehívásáról. Minthogy ez nem így történt, a rendkívüli közgyűlés tulajdonképpen nem is közgyűlés volt, csupán egy összejövetel. A közgyűlésen ezzel érveltem, s egy órán keresztül sikerült tartanom ezt a frontot. Tettem mindezt az egész országból összegyűlt 90 ember előtt, parázs viták, mesterségesen felkorbácsolt hangulat közepette. Ez a hangulat aztán átcsapott, és onnantól kezdve közgyűlésként viselkedett a plénum - hangsúlyozni szeretném, álláspontom szerint illegális módon. Megtudtam, hogy egy előre kidolgozott forgatókönyv szerint az ügyvezető igazgató leváltásomat tervezte. Az előre elkészített forgatókönyvben mindenekelőtt nyílt szavazással kellett a közgyűlésnek megerősítenie Zoltait tisztségében. Amikor ez a színjáték megtörtént, akkor döntöttem: magamtól távozom.
MN: Lemondásának egyik okaként a Mazsihisz működésének és gazdálkodásának átláthatatlanságát jelölte meg. Mire utalt?
HA: Már az elnökségem alatt érkezett egy szokatlanul jelentős, mintegy 100 millió forintos örökség. Úgy gondolom, hogy a Mazsihisz elnökének és a vezetőségének egy ilyen jelentős forrásról azonnal tudomást kell szereznie. Ehhez képest csak akkor értesültünk róla, amikor az apparátus már el is költötte a pénzt, feltételezem egyébként, hogy nemes célokra. Én magát az eljárást sérelmeztem. Volt egy másik konkrét eset, ahol 70 milliós extrabevételünk felhasználása is hasonlóképpen zajlott. Úgy gondolom, a szervezetünk nem engedheti meg a költségvetésen kívüli források társadalmi kontroll nélküli felhasználását, ez a transzparencia teljes hiányát jelzi.
MN: A két év alatt találkozott gazdasági viszszaéléssel?
HA: Miután hivatalba léptem, egy év kellett ahhoz, hogy kezdjem átlátni a Mazsihisz működését. Zoltai mindig hirdeti ugyan, hogy a könyveink nyitottak, bármely közgyűlési tag bármikor bejöhet és ellenőrizheti azokat - de ez színtiszta demagógia. Egy valódi gazdasági átvilágítás komoly szakmai felkészültséget, apparátust és időt igényel. Akinek nem ez a professzionális foglalkozása, annak nagyon nehéz érdemben követnie a folyamatokat. A Mazsihisz elnökeként revizori munkákat nem kellett végeznem, de a gazdálkodás komplett, független átvizsgáltatásának elmaradása - ma már látom - komoly hiba volt. Elnökként a rendszerösszefüggéseket akartam inkább megismerni, és ennek alapján egy új stratégiát kialakítani. Ha jutott volna rá időm, egy mélyreható gazdasági átvilágítás része lett volna elnöki ciklusomnak.
MN: A gazdálkodás mellett a Mazsihisz szerepfelfogásán is változtatott volna, de nem talált partnerekre. Itt mi volt a gond?
HA: Mint említettem, elnökként elindítottam a Mazsihisz új stratégiáját, a vezetőségi határozattal megerősítve, a közgyűlés által elfogadva. Tehát nem egyéni akcióként, hanem a demok-rácia szabályait követve. Tudatosult bennem ugyanis: a Mazsihisz legnagyobb problémája az, hogy egész működése szinte kizárólag intézményeink fenntartására koncentrál. Tudom, ez fontos dolog, de közben nem foglalkozunk szinte semmit a magyarországi zsidó közösség fejlesztésével. Itt nemcsak a taghitközségekre gondolok, hanem minden olyan zsidó szervezetre, mely ugyan nem tagja a Mazsihisznek, de az egyetlen komoly segítséget a mi infrastruktúránktól, a mi forrásainktól remélheti. Ezen a vonalon akart az új stratégia erősíteni. És ha létezik egy ilyen stratégia, akkor azt az apparátusnak tűzön-vízen át végre kell hajtania. Ezt azonban nem tapasztaltam.
MN: Régi vita, hogy a Mazsihisznek vajon a nem vallásos zsidókat is képviselnie kell-e.
HA: A Mazsihisz formálisan a magyarországi vallásos zsidóságot képviseli, ezek számát jó- és rosszindulatú becslések ötezer és 30 ezer közé teszik. Miközben Magyarországon minimálisan mintegy 100 ezer zsidó él. Ezért nagyon sokan, köztük más zsidó szervezetek is megkérdőjelezik, hogy milyen alapon képviseli a Mazsihisz a teljes magyarországi zsidóságot. Lemondott elnökként is állítom, hogy a Mazsihisz mint a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet, esetenként nyugodtan képviselheti a teljes magyarországi zsidóságot, de a képviseleti legitimitásának növeléséhez nyitottabbá és transzparensebbé kell tenni a működését. Intézményes csatornákat kellene kiépíteni a nem hitközségi zsidó szervezetek irányába. Az Antall-kormány idején is akkor jutott előbbre a kárpótlás ügye, amikor a jelentősebb magyarországi zsidó szervezetek le tudtak ülni egy asztalhoz, és írásban járultak hozzá, hogy a Mazsihisz őket is képviselje. Az új alapszabály évtizedek óta először vesz tudomást azokról a zsidó szervezetekről, amelyek nem tagjai a Mazsihisznek. Sok ilyen van: vallásosak és nem vallásosak egyaránt. Ezek a szervezetek ma már - kétoldalú megállapodás alapján - önkéntes alapon részt vehetnek és fel is szólalhatnak a Mazsihisz közgyűlésén. Ez nagyban segítheti érdekérvényesítő képességüket. Az alapszabály-módosítás dacára úgy érzem, a szemléletváltás elmaradt a Mazsihiszben.
MN: Ha a Mazsihisz nyitottabbá válna, akkor egyrészt nőne a legitimációja, másrészt viszont törvényszerű, hogy a szervezet de facto vezetőjének a hatalma csökkenne. Ezért szabotálhatta el az apparátus a stratégia végrehajtását? Zoltai kritikusai szerint ő éppen azért tűnik elmozdíthatatlannak, mert csak azok válthatnák le, akik egzisztenciálisan függnek tőle.
HA: Lemondásomkor a hűbéri viszonyokhoz hasonlítottam ezt a függőségi rendszert. Zoltai vezetési technikája, hogy tudatosan felépített egy bázist olyanokból, akik erkölcsileg, egzisztenciálisan vagy anyagilag függnek tőle. Ha őt valaki megtámadja, akkor ez a bázis mozgósítható. A közgyűlés 20-30 vagy talán még magasabb százaléka például közvetlenül Zoltai beosztottja. De a munkáltatói kapcsolatokon túl, egy sokkal szélesebb körben is kialakult ez a függőségi viszony. Katasztrofális, hogy ma sok vidéki hitközség úgy érzi: azt a pénzt, amiről a közgyűlés határozott, és ami a magyarországi zsidóság forrásaiból jár nekik, azt a "Gusztitól" kapják, mások meg a szociális segélyt fogják fel úgy, hogy azt az ügyvezető igazgató úr adja nekik. Ez deformálja a közösséget. Kicsiny, zárt közösségként működünk, és ez a szemlélet azért is tragikus, mert veszélyezteti a magyarországi zsidóság fejlődését.
MN: Nyilván az sem használ, hogy újra és újra balhék vannak a Mazsihisz körül.
HA: Közhely, hogy az adományozás tradíciója megszűnt az elmúlt 40 évben. A rendszerváltozás azonban újra megnyitotta ennek a lehetőségét. Nagyon sok emberrel beszéltem, akik azt mondták: amíg a Síp utcában ilyen állapotok vannak, addig ide nem adnak semmiféle támogatást. És közben tudom és látom, hogy más célokra hajlandók áldozni. Amíg csak a balhékról hallanak, amíg a gazdálkodás nem átlátható, addig hiába várjuk ezeket a forrásokat. Sokan meglepődtek azon is, hogy nyíltan beszélek a problémáinkról. Azért teszem, mert meggyőződésem: eddig éppen az volt az egyik legnagyobb baj, hogy nem beszéltünk róluk, rosszul értelmezett szemérmességből inkább elhallgattuk őket. Meggyőződésem, hogy ha mindezt nyíltan fölvállalja a közösségünk, attól nem fog nőni az antiszemitizmus. Aki antiszemita - akár vitatkozunk egymással, akár nem -, az antiszemita is marad. Aki viszont ismeri értékeinket, tiszteli tradícióinkat, az a problémák láttán sem fog másként viszonyulni hozzánk.
MN: Lát esélyt arra, hogy az új elnök, Feldmájer Péter képes változtatni a helyzeten?
HA: ' két nagy hendikeppel indul. Először is mielőtt elnökké választották, a közgyűlés megerősítette Zoltait. Ezt ő kénytelen lesz adottságként kezelni. Másrészt viszont köztudott, hogy Feldmájer nagyon szeretett volna elnök lenni, a lemondásomhoz vezető folyamat során kőkemény kompromisszumokat és szövetséget kötött Zoltaival. Drasztikus változást tehát nem prognosztizálok. Mindezt jól mutatja, hogy a Mazsihisz hivatalos lapjában, az Új Életben csupán egy kétsoros hír jelent meg a lemondá-somról, a viták lényegéről pedig se tudósítás, se elemzés, se vélemény nem szólt - s természetesen a Mazsihisz szinte üres weboldalain sem. Ez pontosan azt a típusú bezárkózását mutatja a szervezetnek, ami ellen két évig harcoltam.
MN: Véglegesen kivonul tehát a zsidó közéletből?
HA: Nem vagyok megsértődve, de természetesen kudarcként éltem meg az eseményeket. Nem gondolom, hogy véglegesen ki kellene vonulnom a zsidó közéletből, ráadásul egy jelentős projektet is indítottunk 16 magyarországi zsidó szervezettel közösen, amelynek a megvalósításában a jövőben is részt kívánok venni. Egy évvel ezelőtt a Mazsihisz meghívást kapott a horvátországi zsidó közösségtől mint kiemelt vendég. Felkértek ezért bennünket, hogy lehetőleg nagy létszámmal képviseltessük magunkat. Ekkor felvetettem: ne csak a Mazsihisztől küldjünk embereket, hanem hívjunk más zsidó szervezetektől is a többnapos konferenciára képviselőket. Végül 16 magyarországi zsidó szervezet volt jelen, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy a legnagyobb kihívás mindnyájunk számára a százezresnek mondott magyarországi zsidóság minél nagyobb százalékának az elérése. Ezért idén novemberben rendezni szeretnénk egy rendkívül nyitott konferenciát a magyarországi zsidóságról. Eddig igen nagy lelkesedéssel, ám elnökségem okán kevés idővel dolgoztam a programon. A lelkesedésem változatlan, viszont végre van már időm is hozzá.
