Élet + Mód

Legendák nélkül (Trianon. Szekesztette: Zeidler Miklós)

Az új koncepcióval revitalizált Nemzet és emlékezet sorozat második darabjának szerkesztője, Zeidler Miklós 132 szöveget válogatott a kötetbe. A közölt anyagokat három, nagyjából azonos csoportba osztotta: az elsőben primer történeti forrásokat ad közre, a másodikban a közgondolkodást alakító cikkeket, tanulmányokat, naplókat, a harmadikban pedig a tárgykörben készült történeti és historiográfiai szakmunkákat.
  • 2003. szeptember 25.

Jó olvasó (Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora. Válogatott esszék, cikkek 1996-2003)

Aszerző rövid összefoglalásában: "Tulajdonképpen 1 könyv-szöveg itt minden, azaz történik valami szerintem jó, és arról beszámolok." Vagy másutt: "Nekem tulajdonképpen folyamatosan laudációkat kéne tartanom, igyekszem mindenben megtalálni a jót, azt, aminek örülni lehet..." Esterházy nem csupán arról beszél, amiről, a tárgyáról tehát, hanem önmagáról is, ahogy épp beszél. Nem csupán a könyvről, hanem az olvasás öröméről. Pontosabban: az örömről általában.
  • Keresztesi József
  • 2003. szeptember 25.

Tiltakozások a Világkereskedelmi Szervezet ellen: Civilek a pályán

Véget ért a mexikói Cancunban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) - a szokás szerint a fejlett és fejlődő országok közötti konfliktusokat felszínre hozó - soros konferenciája. A 146 ország képviselőivel megrendezett miniszteri tanácskozást civil szervezetek tiltakozása kísérte a helyszínen és a világ számos országában, melyhez hazánkban is több tömörülés csatlakozott - eltérő vérmérséklettel és stílusban.
  • Fonyó Attila
  • 2003. szeptember 18.

Magyar streetrace: Odavágni a másikat

A gyorsulási versenyekről többnyire amerikai látványvilág jut az eszünkbe: a hatalmas, tuningolt autókban bömbölő zenét egyedül a motorbőgés képes überelni, vállas, kockafejű, hatvannégy fogú macsók gyömbérsört iszogatva, primitív poénokkal szórakoztatják nagy mellű, jellemzően szőke macáikat és magukat, míg a háttérben el-elhúz egy lángoló hátú gépcsoda. Azon törtem a fejem, míg várakoztam Dzsíre, illegális gyorsulási idegenvezetőmre, hogy vajon mit sikerült átültetni az amerikai álomból a magyar "élet-alomba".
  • Czifrik Balázs
  • 2003. szeptember 18.

Magyarfoci: Angyalföldi feltámadás

Megint rúgják a labdát Angyalföldön, ahol nem is oly rég még temették és gyászolták a lelketlen vállalkozók által csődbe vitt csapatot. S mit ad isten, a szurkoló, mely, mint tudjuk, különös fajta, még hálás is mindezért: a jelenleg másodosztályú Vasas meccseit többen látogatják, mint az ún. első osztályú csapatok találkozóit - bár ez leginkább az utóbbiakat minősíti.
  • 2003. szeptember 18.

A nép ópiuma: Politikai divatok (Nap-kelte - mtv1, m2)

Ami Nap-kelte címen a képernyőn történik a közszolgálati egyes csatornán reggelente, unalmas telefonkönyv-felolvasás ahhoz képest, ami mögötte lehet, gondolom én. De most mégiscsak az unalmas telefonkönyv-olvasásról fogok írni, abban a reményben, hogy valaki majdcsak megválaszolja a kérdést: miért is muszáj ezt kapnunk a pénzünkért?
  • Mészáros Bálint
  • 2003. szeptember 18.

Magyar dzsessz - ünnep és fesztivál

AMagyar Jazz Ünnepe - ezzel az alcímmel hivalkodik a (szeptember 26-án és 27-én esedékes) Budapest Jazz Fesztivál. S talán nem is alaptalanul, hiszen a jellemzően szűk körű dzsesszkoncertekhez képest valóban kirívó alkalom ez, a maga két napjával, hat helyszínével és tizenhét fellépő együttesével. Ráadásul hat társaság lemezbemutatóra készül, arról nem beszélve, hogy hárman a nemzetközi élvonalból "kerítettek" közreműködőt. Majd mindjárt sorba vesszük a neveket is, csak előbb még általánosan...
  • 2003. szeptember 18.

Könyv: A medvék bőröndöt vennének (Tóth Krisztina: Londoni mackók)

Új távlatok a magyar könyvkiadásban: csináljunk tíz füzetet néhány gyerekrigmussal meg egy csomó rajzzal, rakjuk bele egy művészien telefoltozott bőröndbe, oszt` hadd játsszon vele a gyerek. Kérdés már csak egy maradt: érdemes-e a rigmusokat mindebből kiragadva, önmagukban értékelni, úgy is mint lírát? Nem bánom, próbáljuk meg, hátha.
  • Kerté Szirén
  • 2003. szeptember 18.

Film: A tengerimalacért jöttek (Alan Parker: David Gale élete)

Pénteken kivégzik Kevin Spaceyt. Ma hétfő van, jogorvoslat már nem lehetséges, jöhet a sajtó. Az elítélt és ügyvédje kiválasztanak egy korábbi megszólalásaiért becsült s mértékadó lapnál működő riportert: félmillió dollárért kedden, szerdán, csütörtökön két-két órás interjúk, ennyi elég, és a fegyintézetnek is belefér. Ez Alan Parker filmje, amit Kevin Spacey elmesél, hangfelvétel nem készíthető, jegyzetelni lehet. A riporter Kate Winslett, aki azzal vívta ki alanya elismerését, hogy tényfeltárásai során egyszer odáig ragadtatta magát, hogy forrásai védelmében még pár napra börtönbe vonulni se szégyellt, mondván, holnap is van nap, kell a forrás.
  • - ts -
  • 2003. szeptember 18.

Film: Keserű törökméz (Szerelem és árulás)

Nincs hótbiztos módszer, az már szentigaz! Már ami azon dilemmát illeti, hogy melyik filmet válasszuk, ha mozizni kell. Az elég jónak látszott eddig, hogy megnézem a gyártó ország(ok) nevét, s ha egy kicsit is egzotikusat találok, nem lesz nagy pofára esés a dologból, de ezúttal törököt fogtam. Ha valami török-magyar koprodukció, és az előzetesek szerint nem a mohácsi vészről szól, minden bizonnyal érdekes lehet: a Szerelem és árulás alighanem azért magyar is, mert az Eurimage akkor ad könnyebben pénzt, ha koprodukció van. Ez a film tök török, de nyugodtan lehetne bármilyen, ha például magyar lenne, harmincöt évvel ezelőtt készült volna, és azt kell mondjam, akkor érvényes lett volna, mert ha nem mondanám, egy-két igen nagy becsben tartott filmünk hitelét kérdőjelezném meg, minek azt.
  • - ts -
  • 2003. szeptember 18.

Lemez: Előre a múltba! (Greg Osby: St. Louis Shoes)

Biztos mindenkinek eljön az a pillanat, amikor megáll az úton, és hátranéz. Greg Osby 1960-ban született St. Louisban, kezdetben R&B-, funky- és blues- zenekarokban játszott, majd a washingtoni Howard Universityt és a bostoni Berklee School of Musicot abszolválva megérkezett New Yorkba. Ott Jack DeJohnette, Andrew Hill, Herbie Hancock és Muhal Richard Abrams zenekaraiban szocializálódott, továbbá a dzsessz és a hip-hop összeházasításán dolgozott, olyan kollégákkal, mint Steve Coleman, Geri Allen, Gary Thomas vagy Cassandra Wilson. Tagja volt az M-Base nevű formációnak, és az első önálló albuma 1987-ben jelent meg Sound Theatre néven.
  • Czabán György
  • 2003. szeptember 18.

Lemez: Üzenet a liftből(Trüby Trio: Elevator Music)

Mindenki tudja, hogy a kortárs elektronikus/dzseszszes/erotikus tánczenék fő jellemzője nem az ember bensőjét szétroncsoló vasszigor: dzsesszfunk, soul, afrobrazil, latin elemekből amúgy is baromi nehéz volna szigorú, ám igazságos zenét kikeverni, éppen ezért általában meg sem próbálják. (A szerző gonoszul megjegyezné, hogy a minap a Renegade Hardware d`n`b kiadónál megjelent Slayer-remix beigazolta valamennyi korábban hangoztatott hipotézisét, úgyhogy a továbbiakban kuss legyen.) Nos a Trüby Trio (azaz a Fauna Flash-ként ismert Roland W. Appel - Christian Prommer duó, plusz a zenekarvezető Roland Trüby, no meg a tucatnyi zenész és vokalista) még az alapdefinícióhoz képest is módfelett szórakoztató és szellemes zenét produkál. A most megjelent Elevator Music már első hallásra lefegyverzi az embert a maga teremtő eklektikájával: elég egyszer belemerülni, s mint valami színes-szagos örvénylő massza elragadja az embert - sodródás közben pedig hol ez, hol az úszik a fülébe. A lemez első néhány száma az érzéki, lüktető funk jegyében fogant: a Universal Love például egy régi soulszám feldolgozása, a New Music pedig igazi tipróláncos tánczene. Erre azután következnek a még egzotikusabb darabok: a Runnin` afrofunk lüktetése és a mondhatni slágerdarab Jaleo, Concha Buika énekével - egy flamencogitárral súlyosbított spanyol cigány stílusú műdarab lüktető modern tánczenébe oldva. Ugyanezt mondhatnánk el az Alegre idei, vokállal feldúsított verziójáról: jön a szamba, csúszik, s már azt sem tudjuk, mit is csinálnak lassan leszakadó végtagjaink. S a következő A Festa című alkotásban megjelenik a zúzós basszus is - igazi, szambába ojtott drum & basst hallunk, felette egy régi Jorge Ben-szám verzája úszik, magányosan, az eredeti dallamról leszakítva. A következő Make a Move is igazi stomper: törzsi alapokról építkezik és visz, megállás nélkül, miközben hipnotikusan körbetáncoljuk az ülőgarnitúrát. A d`n`b még egyszer visszatér, elvégre a lemezen megtalálható az A Go Go című nagy Trüby-sláger korunkhoz igazított, még mutánsabb basszusokkal sújtott verziója is - csak hogy el ne felejtsük a kezdeteket. A lemez vége felé kicsit vissza is vesznek a tempóból, lassú soulballadák után néhány középtempós nu jazz tánczene, és már le is pergett egy teljes élet - régen tán még kellett is rá, hogy ennyiféle zenét megismerhessen az ember, most meg elég hetvenkét súlyos perc, és ha mindez kevés lett volna, bízvást meg lehet nyomni a repeat gombot.

Tandori Dezső: Közbevetés: Kosztolányi

Újabban - mire ez megjelenik, talán már nem is - a Lágymányosra járok, nemrég elképzelhetetlennek tartottam. Cipőboltok kirakatát nézem, vettem is egy pár vietnami lábbelit, dehogy papucs, zordul zöldes-szürke, elöl kocka merevség, megbarátkoznunk órák dolga volt. A "Napalm", így hívom, merthogy nappal hordom, naná, nem éjjel. Éjjeliben nem utazom. Bár nemrég, ahogy lábam kiment a jégen, bizony, míg össze nem küzdöttem magam, hogy talpra gyötrődjem, nehogy emberkézre kerüljek - mentők, bármi kedves, sebészem -, egy éjszaka biliznem kellett, így is mellément néha. Kosztolányitól gyakran idézem ezt: hogy izmaim lazulnak. Nekem az ülepemnél. Ennek minden kártékony következményével, nyílt utcán akár. Egy öreg ember, moi, roi, én vagyok. Ha ezt így mondom, nyilván senkivel sem akarom innen folytatni a beszélgetést. Viszont mit szégyelljem?
  • 2003. szeptember 11.