Lemez: Előre a múltba! (Greg Osby: St. Louis Shoes)

  • Czabán György
  • 2003. szeptember 18.

Tudomány

Biztos mindenkinek eljön az a pillanat, amikor megáll az úton, és hátranéz. Greg Osby 1960-ban született St. Louisban, kezdetben R&B-, funky- és blues- zenekarokban játszott, majd a washingtoni Howard Universityt és a bostoni Berklee School of Musicot abszolválva megérkezett New Yorkba. Ott Jack DeJohnette, Andrew Hill, Herbie Hancock és Muhal Richard Abrams zenekaraiban szocializálódott, továbbá a dzsessz és a hip-hop összeházasításán dolgozott, olyan kollégákkal, mint Steve Coleman, Geri Allen, Gary Thomas vagy Cassandra Wilson. Tagja volt az M-Base nevű formációnak, és az első önálló albuma 1987-ben jelent meg Sound Theatre néven.
Biztos mindenkinek eljön az a pillanat, amikor megáll az úton, és hátranéz. Greg Osby 1960-ban született St. Louisban, kezdetben R&B-, funky- és blues- zenekarokban játszott, majd a washingtoni Howard Universityt és a bostoni Berklee School of Musicot abszolválva megérkezett New Yorkba. Ott Jack DeJohnette, Andrew Hill, Herbie Hancock és Muhal Richard Abrams zenekaraiban szocializálódott, továbbá a dzsessz és a hip-hop összeházasításán dolgozott, olyan kollégákkal, mint Steve Coleman, Geri Allen, Gary Thomas vagy Cassandra Wilson. Tagja volt az M-Base nevű formációnak, és az első önálló albuma 1987-ben jelent meg Sound Theatre néven.

A kilencvenes évek közepére letisztult a stílusa, úgyhogy leigazolta a Blue Note nevű patinás lemezcég, ahol immár tizenegy albumot vett fel. Közülük meg kell említeni az 1999-ben megjelent Frendly Fire címűt, melyben Joe Lovano a partnere, és húzós posztavantgárd zenét nyomnak felszabadultan; míg a 2001-es Symbols of Light azért különös, mert egy vonósnégyessel kiegészülve kerülik el a nyáladzás minden kínálkozó csapdáját.

A 2003-as St. Louis Shoes visszatekintés: afféle "honnan jöttünk, mik vagyunk, hová megyünk" típusú dolgozat. Egyben szakít a "művész egyenlő a komponistával" koncepcióval. Az összes szerzemény főhajtás a nagy elődök és mentorok előtt, Ellington, Gillespie, Monk, Gershwin, Handy, illetve Cassandra Wilson és Jack DeJohnette szerzeményei aktualizálódtak. Az East St. Louis Toodle-Oo nyitja a sort, és a St. Louis Blues zárja, hogy még véletlenül se tévesszük el, honnan érkezett Osby altszaxofonja. Közben szépen sorjáznak a standardok, de ettől semmi retroérzésünk nem kerekedik. Komplex modern dzsesszt hallunk, gazdagon hangszerelve, sok érzéssel és ünnepélyesen előadva. A ritmusszekció magabiztos, Nicholas Payton pedig lágyan és pontosan trombitál. A zongorista Harold O`Neal huszonegy éves, de a bőgős Robert Hurst és a dobos Rodney Green is a fiatalabb nemzedék titánja, azt is jelezve mintegy, hogy milyen elképesztő tartalékok rejlenek az amerikai zenében.

Ez az album sem váltja meg a világot, de a vállaláson belül hibátlan anyag, szemérmes férfimunka, számvetés vagy egyszerűen egy hangulatos poszt-bop album, amit egyaránt használhatnak férfiak és nők, lehet rá odafigyelni, de háttérzenének sem karcos.

Czabán György

Blue Note Records, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.