Magyar streetrace: Odavágni a másikat

  • Czifrik Balázs
  • 2003. szeptember 18.

Lokál

A gyorsulási versenyekről többnyire amerikai látványvilág jut az eszünkbe: a hatalmas, tuningolt autókban bömbölő zenét egyedül a motorbőgés képes überelni, vállas, kockafejű, hatvannégy fogú macsók gyömbérsört iszogatva, primitív poénokkal szórakoztatják nagy mellű, jellemzően szőke macáikat és magukat, míg a háttérben el-elhúz egy lángoló hátú gépcsoda. Azon törtem a fejem, míg várakoztam Dzsíre, illegális gyorsulási idegenvezetőmre, hogy vajon mit sikerült átültetni az amerikai álomból a magyar "élet-alomba".

A gyorsulási versenyekről többnyire amerikai látványvilág jut az eszünkbe: a hatalmas, tuningolt autókban bömbölő zenét egyedül a motorbőgés képes überelni, vállas, kockafejű, hatvannégy fogú macsók gyömbérsört iszogatva, primitív poénokkal szórakoztatják nagy mellű, jellemzően szőke macáikat és magukat, míg a háttérben el-elhúz egy lángoló hátú gépcsoda. Azon törtem a fejem, míg várakoztam Dzsíre, illegális gyorsulási idegenvezetőmre, hogy vajon mit sikerült átültetni az amerikai álomból a magyar "élet-alomba".Szemerkélő, hideg, nyákos időben szállunk be egy felújított, 14 éves 1.2-es Seat Ibizába, ami szépnek szép volt, de belülről, a bepárásodó ablakot látva és a házilag barkácsolt elektromos ablakemelő sebességét figyelve nem tűnt valami megnyugtató konstrukciónak. De ahogy beindul az autó, és a két lényegi elem, a motor és a sofőr átveszi a főszerepet, minden kétségünk eloszlik. Ez a kis kocsi Dzsí állítása szerint

százhetvenet is ment már,

igaz, lejtőnek. Mostani utunk az M3-as egyik leágazójához vezet, ahol este tízkor kezdődik a verseny. Fél óra van még a rajtig, esik az eső, de vadászni kell a parkolóhelyre. Dzsí keresztbe, két autó helyét foglalva parkol, s látván, hogy a manőver "mértékadó", úgy tűnik, ez a vagányság része. De nem: a később érkező haveroknak foglalják így a helyet. Dzsí meglát egy seatos arcot, és - első a munka - gyári felnikkel kínálja meg a márkatársat.

Egyre csak jönnek az autók, a parkolót betölti a hip-hop és a rap, amihez komoly basszus aláfestést adnak az egyre gyakrabban felbőgő motorok. De hamarosan, még a futamok indulása előtt, megjelennek a nem várt látogatók is, a rendőrök, akik komótosan, az ablakon kikönyökölve köröznek a jóval több mint száz autó között. A tájkép hirtelen megváltozik: a kocsik, amennyire a lehetőség engedi, szabályosan beparkolnak, a versenyzők pedig kisebb-nagyobb csoportokba verődve a társasági életnek adják át magukat. Kérdem a rendőrt, mi ilyenkor a hivatalos eljárási rend, de csak egy furfangos válaszra futja: "Nem vagyok felhatalmazva, hogy nyilatkozzak!" Aztán az egyik Miki egér autó a "versenypályára" áll, a másik a parkoló kijáratához. Egy rutintalan streetracer felkapcsolt lámpa nélkül gurul ki a parkolóból, persze lekapcsolják a szakadt Golfot. A jelenet nagy tetszést vált ki a tömegből: emberünk úgy bukott meg, ahogy kell, a rendőrök az izzókészlettől kezdve az egészségügyi ládán át a levegőillatosítóig mindent átvizsgálnak, és persze találnak is ilyen-olyan hiányosságokat. De most még mi mást tehetne a rendőr? Azért nem büntethet, mert autók álldigálnak a parkolóban.

Ez az álldigálás jó másfél óráig tart. Addig marad a sörözgetés, bámészkodás és a seft. A kocsikon

Streetracing Club-matrica,

a tagok ugyanilyen feliratú pólókban, sőt a mobiltartó nyakpántokon is ez a szöveg. Dzsí jelez, induljunk, mert itt van a Nagy Ember, a főnök. A Nagy Ember, aki civilben diák, törött járgánnyal, Streetracing-matricákkal és egyéb kiegészítőkkel érkezett. Két éve, októberben határozta el egy barátjával, hogy gyorsulási versenyt rendeznek maguknak és a hasonszőrűeknek, megalapították a Streetracing Clubot. Most már ott tart a dolog, hogy minden pénteken 400-500 ember jön össze, de a verseny a rendőrök hozzáállásán múlik, illetve hogy milyen helyet találnak. Persze megpróbálták legálissá tenni a futamokat. Először a kiskunlacházi repteret szemelték ki, de nem kaptak rá engedélyt, mert az ÁPV Rt. tulajdona, aztán próbálkoztak máshol is, de mindenhol elutasították őket. Szívesen vesznek minden olyan elképzelést, amivel legalizálhatnák a versenyeket, de a két év alatt még nem született ilyen ötlet. Az intézményesítést viszont nem akarják, mert úgy vélik, akkor pont a lényeg veszne el. Vagyis hogy mindenki azzal indul, amivel akar, nincs se nevezési, se futamgyőztes díj, csak és kizárólag a jó érzés.

Úgy tűnik, a többiek tisztelik a Nagy Embert. Megpróbálnak a közelébe férkőzni, és ha valakinek azt mondja, menj innen, mert veszélyezteted a többieket, akkor az elmegy. Itt nem lehet piásan, betépve menni, csak tisztákat engednek a rajthoz. Persze nem szűrik az indulókat, de látszik az, ha gáz van. Szeretnének minél több embert kicsalogatni, mert ez itt sokkal biztonságosabb, mint bent a városban piros lámpától indulni.

Persze elgondolkodtató, mi számít "piás"-nak. Az egyik Lada körül nagy a sörözgetés, de kiderül, a pilóták, egy fiú meg egy lány, alkoholmentesek. A fiúé a Lada, azzal gyorsul. Azt mondja, otthon az autót, itt az adrenalinszintet tuningolja. A lány egy 2000-es Forddal jött, de ő ma nem áll rajthoz. Szerinte nem a tuning számít, hanem a sofőr. Beszélik, a kisasszony inkább városban verhetetlen. A piros lámpánál mindig elfogadja a kihívást, és győz. Aztán kérnek visszavágót, és akkor is győz. Odavág mindenkit.

Ahogy telik az idő, egyre több a neonfényes rendszámtáblával és neonleddel felszerelt autó. Hirtelen nyüzsgés támad, mert feltűnik egy metálzöld,

lángokkal festett Suzuki,

aminek állítólag tüzel a kipufogója. Emberünk fiatal, jól öltözött, pecsétgyűrűs úr. ` is tanuló, alkalmi munkával keresi meg a kocsira valókat, de különben a streetracerek többsége a szakmában - autószerelő - dolgozik. A lángos Suzuki gazdája nagyon szerény, pedig komoly szaktudás lehet a háttérben. A lángcsóvagépet maga készítette amerikai szakirodalom alapján: egy szikráztatóból és egy, az utastérből vezérelt kézi gázpalackból áll a szerkezet. Ha égni akar, bekapcsolja a szikráztatót, nyom egy kis gázt, s máris lángba borul a Suzuki hátulja. Már úgy tűnik, a mutatvány ma este elmarad, mert kifogyott a palack, de amikor előkerül a célnak tökéletesen megfelelő női dezodor, a "mi autónk" farából lángnyelvek nyaldossák a pesti éjszakát.

Tizenegykor a két rendőrautó mellé felsorakozik egy mikrobusz is. Azt hinném, vége, de a racerek a suttogó propaganda tökéletes mechanizmusát igazolva egyszerre elindulnak a hajógyári szigetre. Az addigra majdnem 200 autóra rúgó konvoj az Árpád híd felé vonul. Mindenki a lehető legszabályosabban halad, két okból is: nem akarják, hogy szétszakadjon a konvoj és valaki eltévedjen, másrészről senki sem olyan hülye, hogy szétverje az autóját a szar közutakon.

A szigeten mintha minden begyakorolt koreográfia szerint történne. Míg a versenyfelelősök kimérik a pályát, egy astrás arc szórakoztatja a nagyérdeműt: miután a kocsi két hátsó kereke alá műanyag tálcákat tettek, a kéziféket behúzva perceken át köröz az autó, a közönség pedig folyamatosan élvez. Aztán egy kis gumifüstölés következik. A futam azonban itt is elmarad, mert az első induló páros elé beáll két kombi Astra. A rendőröké. Egy kis anyázás után megvan a legújabb cím: Lágymányos.

A helyszínen néhány taxis, akik, látva a felhozatalt, hamar lehúzódnak a "pályáról". A verseny most már azonnal indul. Természetesen kihívással, ami úgy zajlik, hogy a racer odamegy egy másik racerhez, rábök a kocsira, gyere, aztán már mennek is az indító emberhez, aki klasszikus mozdulatokkal elengedi a két autót. A futam győztese vészvillogóval jelzi, hogy ő volt a Jani. Az alázó típusú racer bevág a legyorsult elé, kizárva minden félreértést. Csalás nincs, a versenyzők mindenben engedelmeskednek az indító mesternek. Ha kell, pár centivel visszatolatnak vagy újrarajtolnak. Meglepő, de ez a majd` háromszáz ember teljesen békés, nincs kasztosodás, nincs kötekedés, mert aki bunkózik, azt finoman, de úgyis elzavarják. Az idillt ismét a rendőrök zavarják meg, akik az előzőekhez képest kissé késve érkeznek, és nyomban véget vetnek a mulatságnak. Dzsínek és nekem ma estére több helyszín nincs, vannak, akik tovább konvojoznak a hajnali tuti helyre, másokat az éjszaka kompresszora szippantja be, de ez már mindegy, mert egy hét múlva úgyis folytatják.

Czifrik Balázs

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.