Film: Keserű törökméz (Szerelem és árulás)

  • - ts -
  • 2003. szeptember 18.

Tudomány

Nincs hótbiztos módszer, az már szentigaz! Már ami azon dilemmát illeti, hogy melyik filmet válasszuk, ha mozizni kell. Az elég jónak látszott eddig, hogy megnézem a gyártó ország(ok) nevét, s ha egy kicsit is egzotikusat találok, nem lesz nagy pofára esés a dologból, de ezúttal törököt fogtam. Ha valami török-magyar koprodukció, és az előzetesek szerint nem a mohácsi vészről szól, minden bizonnyal érdekes lehet: a Szerelem és árulás alighanem azért magyar is, mert az Eurimage akkor ad könnyebben pénzt, ha koprodukció van. Ez a film tök török, de nyugodtan lehetne bármilyen, ha például magyar lenne, harmincöt évvel ezelőtt készült volna, és azt kell mondjam, akkor érvényes lett volna, mert ha nem mondanám, egy-két igen nagy becsben tartott filmünk hitelét kérdőjelezném meg, minek azt.
Nincs hótbiztos módszer, az már szentigaz! Már ami azon dilemmát illeti, hogy melyik filmet válasszuk, ha mozizni kell. Az elég jónak látszott eddig, hogy megnézem a gyártó ország(ok) nevét, s ha egy kicsit is egzotikusat találok, nem lesz nagy pofára esés a dologból, de ezúttal törököt fogtam. Ha valami török-magyar koprodukció, és az előzetesek szerint nem a mohácsi vészről szól, minden bizonnyal érdekes lehet: a Szerelem és árulás alighanem azért magyar is, mert az Eurimage akkor ad könnyebben pénzt, ha koprodukció van. Ez a film tök török, de nyugodtan lehetne bármilyen, ha például magyar lenne, harmincöt évvel ezelőtt készült volna, és azt kell mondjam, akkor érvényes lett volna, mert ha nem mondanám, egy-két igen nagy becsben tartott filmünk hitelét kérdőjelezném meg, minek azt.

A Szerelem és árulás egy avítt giccs, amiben még a couleur locale is visszaváltható, még csak nem is kizárólag a vásárlás helyén. Tehát, ha a cím szerinti moziválasztás gyakorlatát alkalmazzuk, akkor járunk el helyesen: hagyjuk az egészet.

Nagy dolgok történtek húsz éve a félhold árnyékában, de ha az embernek nincs a cimborái között egy hobbiturkológus, megette a fene, a filmből csak valami olyasmit tudhatunk meg, hogy a nyolcvanas évek elején volt egy olyan rezsim, ami ellen így utólag érdemes jóarcú fiatal színészeket felléptetni. Ám a sajnálatosan obskúrus pénzügyi manővereket igénylő lázadás, egy névtelen feljelentés következtében balvégre jut: halál és száműzetés jár a nyomában. A száműzött most ím visszatér, s ez sem marad következmények nélkül: felszakadnak a behegedni látszott sebek, gondosan - mert recept szerint -kidekázott melodráma keveredik. Bár e gondosságban sejdíthetni némi hibát (a húszévesnek mondott és látszó szereplők húsz év múltán masszív ötvenesként lépnek elő), de ha akarjunk, adódhat magyarázat: a nehéz évek majdnem duplán számítanak, biztosan.

Az alaphelyzet egyébként, hogy a műtörténeti kontextust el ne mulasszuk, a Fekete tulipánnal rokon: az egymásra mint két tojás hasonlító hősök névcserés támadása vagy inkább szerencsétlen menekülési kísérlete, menteni a még menthetőt. Még a rokonok, a barátok s a szerelem elől is. Így a holt nem az, akit annak hisznek, ő a száműzött, ki annyi év tengeri hánykódás után most visszatér: megadni elhalt atyjának az utolsó tisztességet, aztán már menne is, de marad. Marad, hogy tisztára mossa a helyette haló szép nevét, s visszavegye szerelmét meg mindent, ami vele jár: gyerek, elveszett boldogság, hegedűszó (nem vicc, tolakodó filmzene vonós hangszerekre).

Szép-szép, hogy említjük a filmzenét, de sajnos a film montázs-technikájáról nincs mit mondanunk, bár lehet, hogy ez nem is baj, így legalább nem égetjük magunkat afféle viccekkel, mint: török gyerek megvágta. Annyit úgyse bírt volna.

- ts -

Forgalmazza a Tivoli Film

Figyelmébe ajánljuk