Könyv: A medvék bőröndöt vennének (Tóth Krisztina: Londoni mackók)

  • Kerté Szirén
  • 2003. szeptember 18.

Tudomány

Új távlatok a magyar könyvkiadásban: csináljunk tíz füzetet néhány gyerekrigmussal meg egy csomó rajzzal, rakjuk bele egy művészien telefoltozott bőröndbe, oszt` hadd játsszon vele a gyerek. Kérdés már csak egy maradt: érdemes-e a rigmusokat mindebből kiragadva, önmagukban értékelni, úgy is mint lírát? Nem bánom, próbáljuk meg, hátha.
Új távlatok a magyar könyvkiadásban: csináljunk tíz füzetet néhány gyerekrigmussal meg egy csomó rajzzal, rakjuk bele egy művészien telefoltozott bőröndbe, oszt` hadd játsszon vele a gyerek. Kérdés már csak egy maradt: érdemes-e a rigmusokat mindebből kiragadva, önmagukban értékelni, úgy is mint lírát? Nem bánom, próbáljuk meg, hátha.

Tény, hogy ha él a környezetünkben egy írni-olvasni még nem feltétlenül tudó, de a világ dolgaira már kellő érdeklődéssel pislogó csimota vagy ki, akkor annak nem annyira a Vörösmarty Mihály összest érdemes a kezébe adni, mint inkább egy ilyen praktikus bőröndöt. Sok mindent lehet kezdeni vele, tele van tiritarka füzetekkel meg még néhány könnyen mondogatható sor is van hozzá, és akkor a gyerek játszik és nézeget, társít és interiorizál; semmi kétség, az ilyen kofferekkel ugyancsak kikövezhető a verséhség útja, Vörösmartyig és tovább.

És akkor ezzel nincs is semmi baj: a gyerek igényei feltérképezve, gondolatai kitalálva, mondatai leírva, méghozzá egymás alá, rímbe szedve, "Nekem olyan porsche kéne / ami elöl kicsit mazda! / Ötajtós! És beleférne / az ágyam is összehajtva", a gyerek összeráncolt homlokkal berreg hozzá, aztán megnézi még a szemközti oldalon található

krumplifejű múzsát

is, aki viseltes pulóverében épp piros járgányokat skiccel fel nyelvét kidugva, elmélyülten. Lányos házakban a Marci szerel című füzet többnyire érintetlen marad, de nem úgy a sminkelős, és hát a Virágevő Zsiráf Dezső, az aztán mindenkinek tetszik, nemre és korosztályra való tekintet nélkül.

Most jönne a vájt fülű irodalomértő poétikai elemzése lírai énről, rímkezelésről, Bruno Bettelheimről és egyebekről. De nem jön. Mert attól fél, hogy megint az lesz a vége, hogy a tisztelt vájt fülű, látván a kisdedek önfeledt tapsikolását, szeretne velük együtt önfeledten tapsikolni, és akkor megállapítja, hogy hát ez tulajdonképpen valahol felnőtteknek íródott, vagy legalább annyit, hogy kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják benne a kedvükre valót. Mert azt igenis a gyerekeknek kell megtalálni, ez van, sajnálom, kedves ivarérett polgártársak, ez nem olyan, mint az úttörővasút, ezt legfeljebb megcsodálni lehet, meg bambán bámulni, amint a kölkök hangos kacajra fakadnak a Marci öltözködiken, miszerint "Segítség! Segítség! / Beszorult a Marci haja! / Csak az húzza a nadrágot / a fejére, aki hülye." Legfeljebb csendben be lehet ismerni, hogy nahát, ez a Tóth Krisztina még nálam is jobban érti a gyerekhumort.

Azért, ha nagyon akarják, találhatnak maguknak a nagyok. Ilyenek például a képzőművészeti remekek, melyek illusztráció címén díszítik a füzeteket, egy négyzetmilliméternyi helyet se hagyva üresen. Itt a gyereket mondjuk zavarhatja, hogy kábé ötféle Marci ugrabugrál a fürdőszobában meg a kisvasút mellett, több színben és méretben, jóllehet az alkotók láthatólag gondosan vigyáztak arra, hogy egy füzetben csak egyféle legyen. Szintén ujjongásra serkenti a felnőtt olvasót

a különféle altatók

lírája, amelybe azért a szigorúan giccsmentes gyöngédség is belevegyül. Némelyik költemény többfunkciós, az Este lett című elégiának például a jóga szerelmesei is örülhetnek: "Becsukom a szemem is, / ne szökjenek el a képek: / este van már bennem is, / alszom, odabentre nézek. // Aludj hasam, köldököm, / és a hasam máris alszik. / Pihenj szépen, üstököm, / és a fejem lehanyatlik."

De ez a sok finomság mind nem használ, mert akárhogy tekergetem, nem vagyok képes mit kezdeni azzal, hogy "Bemegyünk az áruházba mackóért, / elsuttogjuk, amit csak egy mackó ért". Nekik csemege, nekem gügyögés. Meg a Kiscipők, úgy ahogy van, dettó. Tudom, hogy a most következő jó pár nemzedék óvodásai leginkább ezen fognak felnőni, de ez rajtam már nem segít. Nem látok bele semmit, nem férek bele. (De elhiszem, hogy a gyerek viszont belefér.) Mint amikor a hajdani háromszoros ugrókötélbajnok tizenöt év elmúltával kisétál kedvenc játszóterére, és hát eltűntek a régi szocialista vasak, helyettük vadiúj, csúszdával kombinált kastélyok meg eurokonform hinták tárulnak fel a szeme előtt, hej, de jó lenne ismét gyereknek lenni, sóhajt fel ilyenkor, de hát mit van mit tenni, felnőttünk, játsszanak most már a fiatalok jedilovagosdit vagy a rosseb tudja, mi a divat manapság.

Kerté Szirén

Csimota Kiadó, 2003, 156 oldal, 3650 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.