Ausztriai fotóval illusztrálja a magyar mezőgazdaság sikerességét az agrárminiszter

Fekete Lyuk

Egy kis csúsztatás a Facebook-bejegyzésében.

Nem állta ki a hitelesség próbáját Nagy István agárminiszter, aki az utóbbi időben ideje és energiái jó részét az Orbán-kormány által kipécézett Bige László ekézésére fordította. Nem mondanánk, hogy a legkényesebb ízlést kielégítően, s aligha a tények tisztelete mellett. Ám hétfőn más történt. Ezúttal nem Bigével, hanem a valósággal szállt szembe. Sikertelenül.

Az agrártárca irányítójának politikusi Facebook-oldalára hétfő kora reggel egy újabb győzelmi jelentés került fel. Mindez egyetlen bővített mondatból áll, amelyet nincs módunkban ellenőrizni, hiszen adatok, számsorok, statisztika vagy forrás megjelölése nem jár ehhez. A mondat szerénytelenség nélkül így hangzik: „Az elmúlt tíz évben a hazai mezőgazdaság a második legnagyobb növekedést produkálta az Európai Unióban.” 

Nem tudjuk meg, melyik ország lett az első, ki került még a dobogóra, kik vannak a középmezőnyben és mely államok a sereghajtók. Ahogy nem kapunk támpontot arról sem, hogy milyen bázisról indítva, milyen növekedést produkálva érte el ezt a honi mezőgazdaság. Azaz nincsenek tények, hiányzik a összehasonlítás, nem tudunk semmit a fejlődési görbéről. De ilyen „csekélységet” már szóvá sem tennénk.

Azt azonban már igen, hogy a magyar agrárium fejlődésének – természetesen – minden politikai felhang nélkül miniszteri magasztalása, azaz a szöveg és a fotó élés ellentétbe kerül egymással. Ugyanis a gyönyörű szőlőültetvényt mutató felvétel, rajta a felénk közeledő piros traktorral és háttérben a hegyekkel, nem Magyarországon készült. Shutterstock képmegosztó jogdíjmentes készletéből varázsolták el – a fotószám: 520982143 –, amely azt a képaláírást viseli: „Kilátás a Neusiedler See mellett található szőlőültetvényre Ausztriában”.

 
Forrás: Nagy István Facebook
 

A Fertő-tó mellett vagyunk, csak épp annak osztrák oldalán, melyről tudvalévő, hogy Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, és nagyobb része, mintegy kétharmada az „sógorokhoz” tartozik, s nem Magyarországhoz.

Azaz: magyar propagandaszöveg, osztrák ecsettel, ausztriai fotóval. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.