Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni).
Tom Hardyt akkor is szeretjük, ha zsákutcába kormányozta a pályáját. Tom Hardyt akkor is szeretjük, ha mindig ugyanazt adja, a dzsunga fejű, nagy, de rejtve hordott lelkületű, jobb sorsra érdemes barmot. Néz ki a nagy szemin a fejéből, s a vak is látja rajta, hogy belül vad viharok tépik szét, aztán agyonver vagy lelő 17 lövéssel, rendszerint a sárban.
Van abban valami idétlen báj, amikor Góliát igyekszik Dávidként eladni magát.
A Saul fiáért Oscar-díjat nyert magyar rendező alkotása, az Árva 1957-ben játszódik.
Ryan Coogler filmje egy vámpírtörténeten keresztül mesél a bluesról, és úgy általában a fekete kultúráról – közben viszont a hollywoodi stúdiórendszert is a feje tetejére állítja, hogy véget vessen az afroamerikaiak kizsákmányolásának.
Néhány évvel ezelőtt Mike Scott, a Waterboys frontembere betévedt egy londoni galériába, ahol Dennis Hopper fotói voltak kiállítva.
Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.
A keleti kultúrákban legendásan nagy tiszteletnek örvendenek az idősek.
Felmerül a kérdés: eddig nem tették ezt?
