Lemez

Fényképből zenei kollázs

The Waterboys: Life, Death and Dennis Hopper

Kritika

Néhány évvel ezelőtt Mike Scott, a Waterboys frontembere betévedt egy londoni galé­riá­ba, ahol Dennis Hopper fotói voltak kiállítva.

A skót zenész korábban csak a Szelíd motorosokat kapcsolta össze az amerikai színész nevével, de a tárlaton egy pillanat alatt beleszeretett Hopper képeibe. Ott helyben elhatározta, hogy ír róla egy dalt, de az évek során egy egész nagylemezzé terebélyesedett a projekt. A Life, Death and Dennis Hopper egy meglehetősen színes, műfajokon átívelő album. Ez meglepő lehet azoknak, akik csak a The Whole of the Moon című 1985-ös slágerre emlékeznek, de a zenekar több mint négy évtizednyi pályájának meglepő fordulatai ismeretében nem minden előzmény nélküli az a zenei kavalkád, amelyik Hopper életét illusztrálja.

*

Az 1958-as születésű Mike Scott ugyanis nyughatatlan figura, aki sosem tudott igazán egyfajta esztétikánál leragadni. A hetvenes évek végén a brit punk színterének aktív tagja volt, és az Another Pretty Face frontembereként kezdett zenélni. Voltak ugyan kisebb sikerei ezzel a formációval is, de a társaiból kiábrándult Scott 1983-tól Waterboys néven folytatta, s ez inkább szólóprojektként működik, mint zenekarként. Az elmúlt évtizedekben több mint nyolcvan zenész csatlakozott a frontemberhez rövidebb-hosszabb ideig (fontos társ volt például Karl Wallinger, a World Party nemrég elhunyt frontembere), de az egyetlen állandó tag ő maradt az együttesben. Nemrég egy interjújában azzal viccelődött, hogy ezzel a rengeteg tagcserével a Waterboys alighanem rekordot tart, és talán csak Santana zenekarában volt hasonló jövés-menés.

Az együttes második, 1984-es lemezén jelent meg a The Big Music című daluk. A big music később köznevesült, és a zenei szaklapok előszeretettel írták vele körül a Waterboys (illetve a korabeli U2 és Simple Minds) grandiózus, gazdagon hangszerelt, szenvedélyes stílusát. Ennek a korszaknak a csúcsműve az 1985-ös This Is the Sea album, ezen szerepel az együttes legsikeresebb dala, a Whole of the Moon is, de az egész anyag egy ihletett alkotói korszak lenyomata.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.

Ne félj!

  • Pálos György

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)