Lemez

Fényképből zenei kollázs

The Waterboys: Life, Death and Dennis Hopper

Kritika

Néhány évvel ezelőtt Mike Scott, a Waterboys frontembere betévedt egy londoni galé­riá­ba, ahol Dennis Hopper fotói voltak kiállítva.

A skót zenész korábban csak a Szelíd motorosokat kapcsolta össze az amerikai színész nevével, de a tárlaton egy pillanat alatt beleszeretett Hopper képeibe. Ott helyben elhatározta, hogy ír róla egy dalt, de az évek során egy egész nagylemezzé terebélyesedett a projekt. A Life, Death and Dennis Hopper egy meglehetősen színes, műfajokon átívelő album. Ez meglepő lehet azoknak, akik csak a The Whole of the Moon című 1985-ös slágerre emlékeznek, de a zenekar több mint négy évtizednyi pályájának meglepő fordulatai ismeretében nem minden előzmény nélküli az a zenei kavalkád, amelyik Hopper életét illusztrálja.

*

Az 1958-as születésű Mike Scott ugyanis nyughatatlan figura, aki sosem tudott igazán egyfajta esztétikánál leragadni. A hetvenes évek végén a brit punk színterének aktív tagja volt, és az Another Pretty Face frontembereként kezdett zenélni. Voltak ugyan kisebb sikerei ezzel a formációval is, de a társaiból kiábrándult Scott 1983-tól Waterboys néven folytatta, s ez inkább szólóprojektként működik, mint zenekarként. Az elmúlt évtizedekben több mint nyolcvan zenész csatlakozott a frontemberhez rövidebb-hosszabb ideig (fontos társ volt például Karl Wallinger, a World Party nemrég elhunyt frontembere), de az egyetlen állandó tag ő maradt az együttesben. Nemrég egy interjújában azzal viccelődött, hogy ezzel a rengeteg tagcserével a Waterboys alighanem rekordot tart, és talán csak Santana zenekarában volt hasonló jövés-menés.

Az együttes második, 1984-es lemezén jelent meg a The Big Music című daluk. A big music később köznevesült, és a zenei szaklapok előszeretettel írták vele körül a Waterboys (illetve a korabeli U2 és Simple Minds) grandiózus, gazdagon hangszerelt, szenvedélyes stílusát. Ennek a korszaknak a csúcsműve az 1985-ös This Is the Sea album, ezen szerepel az együttes legsikeresebb dala, a Whole of the Moon is, de az egész anyag egy ihletett alkotói korszak lenyomata.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”