Lemez

Fényképből zenei kollázs

The Waterboys: Life, Death and Dennis Hopper

Kritika

Néhány évvel ezelőtt Mike Scott, a Waterboys frontembere betévedt egy londoni galé­riá­ba, ahol Dennis Hopper fotói voltak kiállítva.

A skót zenész korábban csak a Szelíd motorosokat kapcsolta össze az amerikai színész nevével, de a tárlaton egy pillanat alatt beleszeretett Hopper képeibe. Ott helyben elhatározta, hogy ír róla egy dalt, de az évek során egy egész nagylemezzé terebélyesedett a projekt. A Life, Death and Dennis Hopper egy meglehetősen színes, műfajokon átívelő album. Ez meglepő lehet azoknak, akik csak a The Whole of the Moon című 1985-ös slágerre emlékeznek, de a zenekar több mint négy évtizednyi pályájának meglepő fordulatai ismeretében nem minden előzmény nélküli az a zenei kavalkád, amelyik Hopper életét illusztrálja.

*

Az 1958-as születésű Mike Scott ugyanis nyughatatlan figura, aki sosem tudott igazán egyfajta esztétikánál leragadni. A hetvenes évek végén a brit punk színterének aktív tagja volt, és az Another Pretty Face frontembereként kezdett zenélni. Voltak ugyan kisebb sikerei ezzel a formációval is, de a társaiból kiábrándult Scott 1983-tól Waterboys néven folytatta, s ez inkább szólóprojektként működik, mint zenekarként. Az elmúlt évtizedekben több mint nyolcvan zenész csatlakozott a frontemberhez rövidebb-hosszabb ideig (fontos társ volt például Karl Wallinger, a World Party nemrég elhunyt frontembere), de az egyetlen állandó tag ő maradt az együttesben. Nemrég egy interjújában azzal viccelődött, hogy ezzel a rengeteg tagcserével a Waterboys alighanem rekordot tart, és talán csak Santana zenekarában volt hasonló jövés-menés.

Az együttes második, 1984-es lemezén jelent meg a The Big Music című daluk. A big music később köznevesült, és a zenei szaklapok előszeretettel írták vele körül a Waterboys (illetve a korabeli U2 és Simple Minds) grandiózus, gazdagon hangszerelt, szenvedélyes stílusát. Ennek a korszaknak a csúcsműve az 1985-ös This Is the Sea album, ezen szerepel az együttes legsikeresebb dala, a Whole of the Moon is, de az egész anyag egy ihletett alkotói korszak lenyomata.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.