Visszhang: film

Hogyan légy milliomos, még mielőtt meghal a nagyi?

  • SzSz
  • 2025. április 23.

Visszhang

A keleti kultúrákban legendásan nagy tiszteletnek örvendenek az idősek.

Amikor viszont nem kapják meg az illő respektust, abból olyan nagyszerű filmek születnek, mint Ozu Tokiói története. Repüljünk onnan mintegy négyezer kilométert nyugatra, Thaiföldre, ahol a probléma és ezzel a dráma súlya ugyan csökken kissé, de azért fennmarad.

Az agg Mengju egy dolgot szeret jobban a hagyományok tiszteleténél: azt, ha őt is hasonlóan tisztelik. Egyetlen vágya, hogy végül egy impozáns sírban nyugodhasson, az ugyanis hatalmas tiszteletet kölcsönöz majd utódainak – végső soron tehát még halála után is jót szeretne tenni. Amikor kiderül, hogy halálos beteg, a családon belül megindul a versengés a néni kegyeiért abban a reményben, hogy arra hagyja majd házát és vagyonát, aki az utolsó jó benyomást teszi rá. Önös érdekből száll be a versenybe M is, a fiatal, kibukott egyetemista, aki videójátékokon tengeti az életét. Ahogy az lenni szokott, az önző vágyainak helyét szép lassan átveszi a szeretet és megbecsülés, s M arra is rájön, hogy a halál a lövöldözős játékokon kívül is jelen van, csak a való életben nem lehet restartot nyomni.

Pat Boonnitipat lassú folyású, csupa szív filmje Thaiföld tavalyi Oscar-nevezettje, amely az ország történetében elsőként kapaszkodott fel a rövid listára, de jelölést nem szerzett. A film főleg hangulatokból építkezik, és bár nem áll távol tőle a nyílt hatásvadászat sem, a végére azért eléri célját; csak éppen fél órával tovább tart, mint kellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.