Film

A levegőben

André Téchiné: Az új szomszédok

  • 2025. április 23.

Kritika

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Ennek az indulatnak filmes megjelenítései a kelleténél nagyobb rokonszenvvel találkoznak a különféle szakmai fórumokon (fesztiválok, díjazások, szavazások). A 27 különböző díjat és 62 (köztük egy Oscar-) jelölést begyűjtő Nyomorultak, Ladj Ly 2019-es alkotása még fel tudott mutatni egy tisztességes rendőrt is, aki nem részese a rendszerszintű korrupciónak és elnyomásnak, ám a szintén Ly írta, bár Romain Gavras rendezte Athena (2022) már kifejezetten állatiasnak ábrázolja a rendőröket. Szegény zsaruk már csak az egyértelműen köztörvényes bűncselekmények ellen küzdve lehetnek pozitív figurák, a demonstrációk (a relatíve békés tiltakozástól a gyújtogatásokig elég széles a skála Franciaországban) kezelésével összefüggésben semmiképpen. Az fel sem merül, hogy az erőszakos rendőrök és különféle szervezetek nem kevésbé erőszakos aktivistái egyenlő arányban volnának felelősek a dolgok elfajulásáért.

André Téchiné fölveti a kérdést, hogy mi lenne, ha ez a két világ kommunikálna egymással, de aztán nem kezd vele semmit.

Lucie (Isabelle Huppert) idősödő rendőrnő. Férje-kollégája a rá nehezedő stressz miatt öngyilkos lett, gyereke nincs, voltaképpen az őrs a családja, és nem csak azért, mert férjének öccse is nyomozó. Szimpatikus fiatal család költözik a szomszédjába: szerény anyuka, aki barátnőt keres, helyes kislány, aki nagymamát keres, tehetséges grafikus apuka, aki balhét keres. Ugyanis nemcsak ihletett portrékat és tájképeket fest, hanem pl. a rendőrség ellen uszító óriásplakátokat, amelyeket majd (mindegy is milyen) tüntetésen fognak a magasba emelni eltakart arcú, az adott eseményre annak céljával sem törődve, zavargásokat kelteni érkező aktivisták. Amilyen ő maga is – egyéb élethelyzetekben mutatott erényeitől függetlenül. Ennek következtében rendőri felügyelet alatt áll, minden lépését figyelni igyekeznek, változó sikerrel, főleg, hogy a foglalkozását fel nem fedő Lucie időnként segít neki – szigorúan a férfi családját védendő (ha már az önnön hivatástudatától eltelt apukának fontosabb pl. a karácsonynál az aktivistáskodás). Csak akkor leplezi le magát a férfi előtt, amikor már végleg megelégeli az erőszak jogosságáról szóló antikapitalista hablatyot, és még akkor is segít neki eltüntetni a lakásában felhalmozott patronokat, petárdákat, amiért azonnal lecsuknák – a férfit. Helyette őt magát rabosítják, mert azért a kollégák sem egészen hülyék, de végül mindketten szabadlábon védekezhetnek, mert a valóságban csak ennyire rendőr­állam Franciaország.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.