Az Egyesült Államok lényegében a feketéken taposva vált azzá a világhatalommá, ahogy most ismerjük – ez a The New York Times 2019-ben induló, nagyszabású 1619 című projektjének egyik fő mondanivalója, mely azt mutatja be, hogyan emelkedett fel az ország a szisztematikus elnyomásnak, a rabszolgakereskedelemnek és az azon alapuló, felfutó iparnak köszönhetően. A critical race theory (kritikai rasszelmélet) szerint a rasszizmus olyan szinten a mindennapok részévé vált, hogy az szinte már fel sem tűnik – nem hiába lép fel Trump és a konzervatív jobboldal tűzzel-vassal az elmélet ellen, melyet legtöbbször egyszerűen besorolnak a woke szitokszó alá.
Ennek ellenére Trump hatalomra kerüléséig viszonylagos egyetértés volt azt illetően, hogy az amerikai gazdaság, vagy épp a kultúra nagyban épített a feketék kiszipolyozására. Gondoljunk csak a zenére: a jazz, a blues, a rock’n’roll, a rap és a hiphop eredetileg mind fekete műfajok voltak, melyek végül egy-egy fehér együttes vagy előadó segítségével (például Elvis Presley vagy Eminem) váltak mainstreammé. „Szeretik a zenénket, csak épp azt nem, akik azt játsszák” – mondja a friss film, a Bűnösök egyik szereplője.
Ryan Coogler filmje (kritikánk ide kattintva olvasható) ugyanis egy kosztümös vámpírtörténetbe csomagolva szól erről a kizsákmányolásról: hogyan telepednek rá a fehérek vérszívóként a feketékre, élősködve a kultúrájukon.
A film főszereplője egy ikerpár, Smoke és Stack (mindkettőt Coogler egyik állandó szereplője, Michael B. Jordan alakítja), akik az 1930-as években Chicagóból térnek haza délre, a Mississippi vidékére. Al Capone birodalmában meggazdagodva szeretnének egy zenés szórakozóhelyet, úgynevezett „juke joint”-ot nyitni, kizárólag feketék számára. A hosszas felvezetés alatt láthatjuk, hogy megvásárolják a városszéli fűrészmalmot egy rosszarcú, tagbaszakadt rasszista fickótól, majd A hét szamurájt idézve összegyűjtik a bandát: egy régi ismerős lesz a kidobó, egy vasútállomáson harmonikázó, alkoholista zenész az egyik fő fellépő, a helyi ázsiai boltos házaspár gondoskodik a vendéglátásról, de beszáll egyikük boszorkánysággal kacérkodó korábbi szerelme is.
A film másik főszereplője Kislelkész, a városka fekete papjának fia, aki a Biblia helyett inkább a gitárt forgatja – őt minden bizonnyal Robert Johnson bluesgitáros ihlette, aki a legenda szerint eladta a lelkét a tehetségéért, és Kislelkész Sammie is valami egészen hasonlót művel. Végül összeáll a banda és megnyit a hely, amely néhány rövid óráig valóban igazi örömünnep helyszíne lesz a helyi feketék számára. Aztán viszont beüt a krach: a feketék boldogsága és Kislelkész zenéje, amely egyfajta mitikus magasságokig emelkedik (az ezt bemutató jelenetet minden kritika a film csúcspontjaként emlegeti), odacsábítja a vámpírokat, akik ostrom alá veszik a rozoga falakat. A film innentől pedig átvált az Alkonyattól pirkadatigot idéző vérgőzös vámpírmozivá.
A Bűnösök ma egyértelműen az elsőszámú filmnek számít a tengerentúlon: 48 millió dolláros bevételével rögtön az első helyen mutatkozott be a toplistán, lenyomva többek között a harmadik hetében járó, rekordokat döntögető Egy Minecraft filmet is. Mindez azért is akkora szám, mert eredeti filmek (melyek nem egy könyv, játék vagy képregény adaptációi és nem is folytatások vagy egy franchise részei) nem szoktak ilyen nagyot menni – a legutóbbi hasonló Jordan Peele 2019-es Mi című horrorja volt, amely 71 millió dollárral nyitott.
A Bűnösök ráadásul nemzetközi szinten sem hoz rossz számokat, azokkal együtt az első hetében már több mint 64 milliónál jár a számláló. Igaz, mi magyarok nem igazán haraptunk még rá a mozira, nálunk a múlt hétvégén mindössze 9. helyen nyitott a film, kevesebb mint 3000 nézővel – de a tapasztalat szerint az afro-amerikai főszereplőkkel, az ő történeteikkel foglalkozó filmek amúgy sem különösebben érdeklik a magyarokat. A tengerentúlon azonban nemcsak a nézők, de a kritikusok is odavannak érte: a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon egészen parádés, 98 százalékon áll, sokan máris Oscar-esélyekről beszélnek. A TikTok tele van a filmet éltető videókkal, és cikkek tucatjai boncolgatják, milyen szerepet játszanak benne az ír zenék, vagy hogy mi a jelentősége a stáblista utáni jeleneteknek.
Az általános siker ellenére mégis egy egészen furcsa vita van kibontakozóban arról, pénzügyileg sikeresnek mondható-e film. A The New York Times például úgy számolt be az eredményeiről, hogy már címében is kiemelte, hogy van ám egy apróbetűs lábjegyzet a siker mögött, ugyanis sokba is került, és ezt maga a szúdió is szereti kiemelni. A Variety azzal a felvezetéssel írt a filmről, hogy „a Bűnösök világszinten 61 millió dollárt gyűjtött össze. Ez remek eredmény egy eredeti, 18-as karikás horrorfilmnek, a Warner Bros. mozijának azonban 90 millió dollárra rúg a büdzséje, nem számítva a marketingköltéseket – továbbra is kérdéses tehát, mennyire lesz profitábilis”. Ezen Ben Stiller színész-rendező ki is akadt, mondván melyik univerzumban indokolt egy ilyen felvetés egy 60 millió dolláros nyitányt produkáló, eredeti stúdiófilm esetében?
In what universe does a 60 million dollar opening for an original studio movie warrant this headline? https://t.co/rkFQxQNwMp
— Ben Stiller (@BenStiller) April 21, 2025
Ezzel kapcsolatban pedig máris felmerült az, hogy mintha erős elfogultsággal kezelné a Bűnösök eredményét az amerikai sajtó – mint az Indiewire kiemeli, a meg nem valósuló hollywoodi forgatókönyveket listázó Black List alapítója, Franklin Leonard arra hívta fel a figyelmet, hogy Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywoodja hasonló eredménnyel mutatkozott be, és a büdzséje is nagyjából megfelelt a Bűnösökének, de míg azt a filmet egyértelmű sikerként éltették, Coogler filmjét valamiért képtelenek elfogadni.
Léteznek ugyan formulák arra, hogyan lehet egy film pénzügyi sikerét kiszámolni, de ezek nem feltétlen tükrözik a valóságot. A Bűnösök például 90 millióba került, ehhez hozzácsaphatjuk még ennek az összegnek nagyjából a felét reklámköltségként – ez összesen 135 millió dollár. A bevételek közel fele azonban a mozikat illeti, így ezt az összeget meg kell duplázni – azaz a filmnek világszinten körülbelül 270 milliót kellene hoznia, hogy nullszaldós legyen. Ez egy 18-as karikás horrorfilm számára nagy kihívás, de az is lehet, hogy a szájhagyománynak köszönhetően a továbbiakban is szárnyalni fog a film; nem beszélve a streaminges és egyéb bevételekről, amikkel a stúdió szintén számolhat.
Van azonban még egy különlegesség a Bűnösökben, amely magyarázatot adhat arra, miért kezeli a stúdió olyan mostohán az eredményeit: Ryan Cooglernek ugyanis sikerült egy rendhagyó üzletet kötnie a Warner Bros.-zal, amelynek lényege, hogy a film jogai 25 év után visszaszállnak rá. A hollywoodi stúdiórendszerben nagyon ritkák az ilyen megállapodások, és általában csak a legismertebb, önmagában is márkának számító rendezők képesek ilyet nyélbe ütni, például Tarantino a már emlegetett Volt egyszer egy… Hollywood esetében elérte ugyanezt – igaz, ő csak 30 év után kapja vissza filmje jogait.
Coogler a karrierjét egyébként rövidfilmekkel kezdte, majd A megálló című független drámával szerzett nevet magának. A valós eseményeken alapuló film egy 22 éves fekete fiú utolsó napját mutatja be, aki rendőri túlkapás áldozatává vált. Ebben dolgozott először együtt Michael B. Jordannel, aki azóta is a múzsájának számít. Ő volt a főszereplője következő filmjének, a Creed: Apolló fiának, amely a Rocky spinoffjaként indult, de mára már-már önálló franchise-zá vált. Ezt követte a bombasikerű, Oscar-jelölésekig jutó Fekete párduc és folytatása, majd jött a Bűnösök, Coogler első olyan filmje, amely nem sorozat vagy folytatás, és nem is valós eseményeken alapszik. Ő maga írta a forgatókönyvet, amit aztán licitre bocsátott a stúdiók között: a Sony és a Universal is harcban állt érte, de végül a Warner ért célba.
Miközben tehát a Bűnösök a vásznon mutatja be, hogyan képes a feketék kultúrája elképesztő elnyomás alatt is virágozni, Coogler története is hasonló: független filmkészítőként, vagy a legendásan keménykezű Marvel-univerzum részeként is ki tudta vívni kreatív szabadságát, ahogy filmjében a feketék legalább zenélés közben szabadnak érezhetik magukat.
Coogler mint alkotó számára a legfontosabb, hogy történeteket, hősöket és hangot adjon az afroamerikaiak számára, ez az attitűd hatja át a Bűnösöket is. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy az minden amerikai számára izgalmas és szórakoztató, miközben nem veszíti el autentikusságát. Az így kivívott alkotói név és előjogok tették lehetővé, hogy nagy költségvetéssel elkészíthesse a Bűnösöket. Mint a The Hollywood Reporter elemzése kiemeli, egykor a fekete rendezők örülhettek, ha egyáltalán lehetőséghez jutottak – mára azonban Coogler eljutott odáig, hogy ő diktálhatja a feltételeket. A rendező pedig nyilván nem szeretné, ha alkotását kicsavarnák a kezéből, csakúgy, ahogy a bluest, a rock’n’rollt és a hiphopot kicsavarták a feketék kezéből. Ha minden jól megy, és a Bűnösök jól teljesít, akkor azzal a stúdió is jól jár majd – közben viszont a rendező nem hagyja, hogy elvegyék tőle saját alkotását, és a filmben látott módon kiszipolyozzák kreativitását.
A Bűnösök április 17-től látható a magyar mozikban, forgalmazza az InterCom.
