Visszhang: tévésorozat

Az elrabolt lány

  • - ts -
  • 2025. április 23.

Visszhang

Rájár a rúd a gyermekekre az angol sorozatokban, régi közös tudásunk ez.

Ritkán ússzák meg ép bőrrel, de ha kihúzzák az utolsó részekig, jó esélyük van rá. A maradandó lelki sérülés, ha nem rágják túlságosan a néző szájába, happy endnek számít. Különösen igaz mindez a gyerekrablásos sorozatokra, ha a második-harmadik részben nem rendezik ki az aprónépet, jó esély van a boldog fináléra, történjék addig és utána bármi is (jelen műtárgyunk címe is mutatja, hogy ebben a szakágban versenyez, öt részben). Persze a gyerekélet akkor sem fenékig tejfel az efféle (brit, skandináv bűnügyi) művekben, ha történetesen csupa felnőtt szereplő szenved – döntő többségüknek nehéz gyerekkora volt. Rémes szülei. S a traumákról tudható, hogy apáról fiúra, anyáról leányra, generációról generációra szállnak.

Az elrabolt lány a streamingvilág kaukázusi krétaköre, kisebb-nagyobb engedményekkel a feltételezett fogyasztói igényeknek. Két híres és érdemdús színésznő anyaszerepben vívja csatáját, finoman szólva is nyílt lapokkal. Holliday Grainger (Robin a C. B. Strike-ból) a rossz, Denise Gough (Dedra az Andorból – interjú vele az online felületünkön) a jó, ami ugyebár a művészi alkatokkal némileg ellentétes választás, de láttunk már ilyet, és semmi sem egyszerű a mai világban.

Az elrabolt lány egy gyerekrablási histórián keresztül próbál valamit mesélni a feledés jótékony homályáról, a szelektív memóriáról, a múlt bűneiről és a jelen szenvedéseiről. Forma és tartalom kerekre csiszolva, a tét látszólag nagy. Valójában plusz egy sorozat a sok ilyen közt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.