Visszhang: tévésorozat

Az elrabolt lány

  • - ts -
  • 2025. április 23.

Visszhang

Rájár a rúd a gyermekekre az angol sorozatokban, régi közös tudásunk ez.

Ritkán ússzák meg ép bőrrel, de ha kihúzzák az utolsó részekig, jó esélyük van rá. A maradandó lelki sérülés, ha nem rágják túlságosan a néző szájába, happy endnek számít. Különösen igaz mindez a gyerekrablásos sorozatokra, ha a második-harmadik részben nem rendezik ki az aprónépet, jó esély van a boldog fináléra, történjék addig és utána bármi is (jelen műtárgyunk címe is mutatja, hogy ebben a szakágban versenyez, öt részben). Persze a gyerekélet akkor sem fenékig tejfel az efféle (brit, skandináv bűnügyi) művekben, ha történetesen csupa felnőtt szereplő szenved – döntő többségüknek nehéz gyerekkora volt. Rémes szülei. S a traumákról tudható, hogy apáról fiúra, anyáról leányra, generációról generációra szállnak.

Az elrabolt lány a streamingvilág kaukázusi krétaköre, kisebb-nagyobb engedményekkel a feltételezett fogyasztói igényeknek. Két híres és érdemdús színésznő anyaszerepben vívja csatáját, finoman szólva is nyílt lapokkal. Holliday Grainger (Robin a C. B. Strike-ból) a rossz, Denise Gough (Dedra az Andorból – interjú vele az online felületünkön) a jó, ami ugyebár a művészi alkatokkal némileg ellentétes választás, de láttunk már ilyet, és semmi sem egyszerű a mai világban.

Az elrabolt lány egy gyerekrablási histórián keresztül próbál valamit mesélni a feledés jótékony homályáról, a szelektív memóriáról, a múlt bűneiről és a jelen szenvedéseiről. Forma és tartalom kerekre csiszolva, a tét látszólag nagy. Valójában plusz egy sorozat a sok ilyen közt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)