magyarnarancs.hu: Személy szerint mikor találkozott először a romkocsmák világával?
Sipos Bence: Amikor tizenkét éve egyetemistaként felkerültem Pestre, a romkocsmák többségében már főleg a külföldiek szórakoztak. Megnéztük ezeket a helyeket, de őszintén szólva nem vonzottak be: a rengeteg embertől vagy be sem jutottunk, vagy ha mégis, nem igazán tudtuk jól érezni magunkat, mert a tömegtől szinte semmit nem láttunk. Mivel nem volt kedvünk ehhez, meg hogy 40 percet várjunk egy sörre, inkább elkerültük a romkocsmákat. Csak azután merültem el a történetükben, hogy Csizmadia Attila forgatókönyvíró és Rajnai György író-producer megkeresett a film ötletével. A rengeteg interjú és történet után egyfajta hamis nosztalgiát kezdtem el érezni a 2000-es évek iránt.
magyarnarancs.hu: A romkocsmák otthonának tekinthető bulinegyednek Erzsébetvárosnak a Király utca, az Erzsébet körút, a Rákóczi út és a Károly körút által határolt részét szokás nevezni. A filmbe azonban olyan, távolabbi helyek is bekerültek, mint a Zöld Pardon, a Budapest Park.
SB: Én már az anyaggyűjtés után csatlakoztam a projekthez, végül összesen 50-60 órányi interjú született különböző kocsmatulajdonosokkal, mintegy 30 emberrel. Nagyon sokfelé el lehetett indulni ezzel az anyaggal, pont azért, mert mindenki teljesen különböző módon, más-más háttérrel érkezett ebbe a világba. A bőség zavarában szenvedtünk, hogy merre induljunk el, miről szóljon a film – és azt tekintve is, hogyan szelektáljunk. Rengeteg volt az érdekes karakter, akikkel kapcsolatban ki lehetett volna bontani a történetet. A filmet azonban megelőzte egy 2023-ban bemutatott, ugyancsak Romokból című, ötrészes sorozat: ez több mindere fókuszált, változatos életutakat, több kocsmát bemutatva. A filmben ettől koncentráltabban szerettük volna bemutatni a romkocsmákat és azt, hogyan működött a budapesti kulturális éjszakai élet a századfordulón és hogyan működik most. Azt vettük észre, hogy egyfajta körkörösség jellemző a fővárosra: ahogy a háborút követően a pusztítás után kellett sok mindent újrakezdeni, úgy a romkocsmák is elhagyatott, funkcióját vesztett épületekben tudtak valami újat létrehozni. Ezt szerettük volna bemutatni, hogy hogyan működik Budapesten az újrakezdés. Ehhez azonban ki kellett szélesíteni, mik szerepeljenek benne. Így került bele a Budapest Park, amely ma már a városi kulturális élet egyik fontos szereplője. Alapítója, Pálffy András, aki a 2000-es évek környékén egy kvázi romkocsmával kezdte, majd megcsinálta többek között a kultikus Zöld Pardont is.
magyarnarancs.hu: A II. világháborús Budapestet bemutató archív felvételek is azt támasztják alá, hogy a romkocsmák magát a fővárost is szimbolizálják. Mennyire magyar találmány a romkocsma?
SB: Hogy ki kezdte az egészet, arról sokan sokfélét mondanak. Zsendovits Ábel, a Szimpla Kert ügyvezetője és egyik társtulajdonosa például holland házfoglalókat is említett, akik romos épületeket és területeket szálltak meg egy-egy szubkultúra nevében, de ez a jelenség más nyugat-európai városokban is megfigyelhető volt, például Berlinben. Szóval egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy tőlünk ered. Romkocsmák általában ott alakulnak ki, ahol van igény valamilyen más típusú kulturális tevékenységre, valamiféle underground közegre.
magyarnarancs.hu: A filmben többször is elhangzik, hogy a pesti romkocsmák többségét nem vendéglátósok alapították. Ez milyen előnyökkel vagy különbségekkel járt?
SB: A vendéglátós itthon eléggé pejoratív fogalommá vált. Egyfajta szitokszó ez, amire gyerekkori vendéglős emlékeim ugranak be, vagy azok a balatoni kávézók és kocsmák, ahonnan az esetek többségében rossz tapasztalattal távozott a vendég. A romkocsmák üzemeltetői a 2000-es években vendéglátós múlt nélkül kezdtek el szórakozóhelyeket nyitni, a végeredmény mégis abszolút pozitív lett. Máshogy akarták megfogni a vendéglátói létet, sokkal emberközpontúbb helyeket hoztak létre, ami igazi vérfrissítésként hatott. Többen is elmondták, hogy nem akartak semmi mást, csak azt, hogy ha valaki elmegy hozzájuk, akkor kapjon jól csapolt hideg sört vagy meleg kávét, jó legyen a kiszolgálást, az emberek pedig érezzék jól magukat náluk, olyannyira, hogy mondjuk térjenek is vissza a helyre. Ez korábban a kocsmák többségében nem igazán volt szempont, ahogy a kiszolgálás minőségére sem nagyon figyeltek oda.
magyarnarancs.hu: A filmben az egyik kocsmatulaj egy üveg sörön keresztül mutatja be, hogy a kiadások, az adók és az illetékek után mennyit lehet keresni annak eladásával. Többen is beszélnek arról, mennyire stresszes ez a munka, meg hogy az állandóan változó szabályok mennyire megnehezítik a romkocsmák életét. Ennek ellenére mégis sokan évtizedeken keresztül csinálják. Miért?
SB: Engem is meglepett, hogy a viszontagságok ellenére ennyien kitartanak. Az egész oka szerintem az emberszeretet: tényleg szeretnék kiszolgálni azokat, akik meglátogatják őket. Mindezt annak ellenére, hogy a mindenféle törvényekkel és rendeletekkel ott tesznek nekik keresztbe, ahol csak tudnak. Ez meg is tépázta a romkocsmákat, nem véletlen, hogy csak kevés maradt meg a 2000-es évek kultikus helyei közül. Amelyek viszont fennmaradtak, azok nagyon erősen bebetonozták magukat: nehezen tudom elképzelni, hogy a Szimpla mondjuk öt éven belül bezárjon. De végül is ki tudja? Már a film készítése közben is annyi minden változott szinte hétről hétre, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Volt, hogy amit kitaláltunk és dramaturgiailag felépítettünk valamit, majd egyszer csak mehetett a kukába, mert egyszerűen átalakultak a dolgok. Szerintem négy-öt befejezéssel is előálltunk, nagyon nehéz volt lezárni úgy, hogy az aktuális is maradjon.
magyarnarancs.hu: Korábban a romkocsmákat a belpesti bölcsészekkel és értelmiségiekkel azonosították, mára azonban inkább a külföldi vendégekkel, főleg a hírhedt angol legénybúcsús társaságokkal forrtak össze. Hol történt ez a váltás?
SB: Megoszlanak a vélemények. A legtöbben a 2010-es évek fordulatáról beszélnek, amikor a Wizz Air és a fapados légitársaságok elkezdtek olcsó magyarországi repülőjegyeket árulni – ez vonzotta be a külföldieket, elsősorban az angol turistákat.
magyarnarancs.hu: A filmből úgy tűnik, a kocsmatulajok nem igazán bánták ezt a váltást: egyikük még a legénybúcsúsoktól származó jelmezgyűjteményét is bemutatja.
SB: Sokan sokféleképpen álltak ehhez a változáshoz. Amikor először jött ez a nagy boom, és a turisták megrohanták Erzsébetvárost és elkezdett kialakulni a ma ismert bulinegyed, akkor még nyilván egyik tulajt sem zavarta a dolog; csak annyit észleltek belőle, hogy hirtelen jól megnőtt a forgalmuk és olyan pénzeket tudnak keresni, amit előtte el sem tudtak képzelni. Egy idő után azonban sokaknak terhessé vált ez a jelenség. A legrosszabbak ebben tényleg a legénybúcsús társaságok, több helyen már be sem engedik őket. Az vitathatatlan, hogy hatalmasat változott a világ azóta, hogy a 2000-es években elsősorban a magyarok számára megnyitottak ezek a helyek. A koronavírus idején sokan azt gondolták, a turistaözön is megszűnik majd. Ekkor pár hónapig reális kilátás volt, hogy a magyarok majd megint visszatérnek a romkocsmákba, de aztán a korlátozások feloldásával minden ott folytatódott, ahol abbamaradt.
magyarnarancs.hu: Szembetűnő, hogy a filmben csak 30-asok, de inkább a 40-es, 50-es éveikben járók tűnnek fel. Olyan, mintha napjainban maga a kocsmázás is hanyatlóban volna – legalábbis a tíz-tizenöt évvel ezelőtti helyzethez képest.
SB: Az biztos, hogy a kocsmázó fiatalok száma csökkent. Nem tudom, ez számokra levetítve hogyan néz ki, de a romkocsmákba már egyébként is inkább az idősebb korosztályok járnak. Egy mai 18 vagy huszonpár évest már kevésbé vonz a bulinegyed, megvannak a saját helyeik a Széll Kálmán tér vagy a Bartók Béla út környékén. Sokak szerint a fiatalok eleve kevesebb alkoholt is fogyasztanak – láttam már példát erre, de ennek ellenkezőjére is.
magyarnarancs.hu: A még megmaradt helyek tulajdonosai hogyan tekintenek a jövőbe? Előbb-utóbb minden romkocsma bezár és hotelek, társasházak épülnek a helyükre?
SB: Nem igazán pozitív a jövőkép. A filmben is elhangzik, hogy ezeket a helyeket jellemzően egy nyárra vagy egy évre vették ki, majd amikor jött a fejlesztő, hogy átvegye az épületeket vagy elkezdje a beépítést a foghíjtelkeken, nem is értették, hogy alakulhatott ki egy ilyen virágzó kocsma vagy koncerttér. Ez a folyamat mára még inkább felgyorsult. A Kuplung még 2018-ban, a Mika Tivadar Mulató 2021-ben zárt be, az utóbbit követő Mika Kert pedig idén. Talán azért is maradtak mindig kicsit kezdetlegesek ezek a helyek, mert a tulajdonosok egyszerűen nem mertek hosszabb távra tervezni A Szimpla egy kicsit más: egy igazi maratonfutó, aki ma már talán gondolkodhat hosszabb távra, de a helyek többségét előbb-utóbb utoléri a sorsa. Az interjúkból úgy tűnt, a tulajdonosok is lassan beletörődtek abba, hogy az a közel húszéves világ, amit felépítettek, lassan véget ér.
magyarnarancs.hu: A kocsmatulajok mellett a Romokból egy másik állandó szereplője Péterfy Bori. Az ő szerepét hogyan írnád le?
SB: A dokumentumfilm készítésekor a sorozatból indultunk ki, amelyben Péterfy Bori elsőre egy narrátorszerepet kapott, aztán egyfajta műsorvezetőként vitte végig a nézőket. Rengeteg ötletünk volt és szerettük volna mindenképp megtartani őt a filmben is. Bori ezekben a romkocsmákban nevelkedett, itt lépett fel, majd csinált egy nagyon sikeres zenekart. Tudtuk, hogy helye van a történetben, de a filmhez kitalált dramaturgiába már nem tudtuk beleilleszteni, annak középpontjában ugyanis Zsendovits Ábel állt. Ez egy kisköltségvetésű doku, ahol nagyon limitált lehetőségeink voltak. Végül kitaláltunk egy, a klasszikus dokumentumfilmektől talán idegen, picit experimentálisabb dolgot, amely szerint Bori egy jelenésként vagy érzetként van ott a történetben.
A Romokból premierje a Magyar Film Napján, április 26-án, szombaton volt a Kino Cafe Moziban. Premier után néhány budapesti, valamint vidéki artmoziban, illetve június 7-én a SopronFeszt keretében, a soproni Elit Moziban is megtekinthető lesz.
Gyártotta és forgalmazza a Brightside Kft.
