Visszhang: film

Bűnösök

Visszhang

Ryan Coogler (Fruitvale Station; Fekete Párduc; Creed) szokatlan, buja horrorjának kiindulópontja Robert Johnson bluesgitáros legendája.

A fiatalon elhunyt zenész állítólag eladta a lelkét az ördögnek Mississippiben, hogy vagyont és hírnevet szerezzen. Filmbeli alteregója, Sammie (a selymes hangú Miles Caton) lelkész apja tilalma ellenére összeáll a rossz hírű ikrekkel, Smoke-kal és Stackkel (mindkettejüket Coogler múzsája, Michael B. Jordan alakítja), akik Chicagóból Clarksdale-be hazatérve fekete munkásoknak szánt mulatót alapítanának kétes úton szerzett vagyonukból. A mámoros nyitóéjszaka hamar rém­álomba fordul, amikor Sammie delejes zenéje a csehóba csalja a helyi vámpírokat (a csábos Jack O’Connell vezetésével).

Bár jócskán merít az Alkonyattól pirkadatig izzadt-koszlott ponyvaesztétikájából, Coogler feszesen szerkesztett, rétegzett filmje inkább a közelmúlt rasszizmust elemző horrorjaival és déli gótikájával rokon (Candyman; Tűnj el!; Lovecraft Country). Ráérősen ereszti hőseire a nemcsak vérre, hanem élményekre és tehetségre is kiéhezett fehér vámpírokat; szinte antropológiai alaposságú a felvezetés és a figuraépítés, ami megágyaz a végső összecsapásnak. Coogler halálosan komolyan veszi a film alapját adó zenét: helyenként mintha musicalt néznénk, a stílusok és hatások keveredése (ír népdalok, nyugat-afrikai ritmusok, hiphop és blues) szavak nélkül mesél az asszimilációról, rasszizmusról és hagyományőrzésről/törésről. Az egyetlen éjszakát felölelő film itt-ott belegabalyodik szédítő hübriszébe, de nagyrészt joggal magabiztos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.