Az év kalóza díjért versengene, de mivel Bambi még épp beelőzné gazságban és romlottságban, más taktikát választ: papagájként tartott dodóját egy Charles Darwin nevű fura emberrel tudományos konferenciára cipeli, hátha ott kaszál, és akkor már igazi kalóz lesz.
A Kalózok az a fajta animációs film, amiben gyakran vágnak kupán embereket, sőt az a fajta, amiben ez poén gyanánt egy jeleneten belül többször megismétlődik. Protézisek vágódnak az asztalra, Anglia királynője rossz nindzsaként harcol, és szinte minden létező evidencia-poént elsütnek.
Ugyanakkor a Kalózok az a fajta mese, amelynek gyurmatechnikája akció közben szép és látványos - még ha a 3D teljesen fölösleges is -, és amelynek alkotóihoz olyan mozik köthetők, mint a Csibefutam vagy az Oscar-díjas Wallace és Gromit film. Ezektől ugyan messze van, mint óvodai gyurma a plasztikbombától, de a rokonság szemmel látható. A rendezők próbáltak egyensúlyt teremteni a gyerekeknek szánt és felnőtteknek is emészthető poénok között, de a végeredmény felemásra sikerült: a sztori egyszerű, kicsik által is könnyen követhető, ám kissé unalmas, az olcsó gegek pedig kissé túlsúlyba kerültek az igazán nevettető viccekkel szemben. A nagyobbak nem igazán tudnak mit kezdeni a hasraeséses részekkel, a gyerekeknek meg fogalmuk sincs, mi a poén Darwinban, Teslában meg az evolúciós-majmos viccekben. Így a kiugró filmélmény ezúttal mindkét csoportnak elmarad, ám az akciók meg ez az egész komolytalan kalózkodás mégis lekötik az embert.
Forgalmazza az InterCom
