Animációs film

Kalózok - A kétballábas banda

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 30.

Film

Kalózkapitány, a kalózkapitány igazi matinéhős: szerencsétlen, de azért még szerethető, bohókás, manírokkal teli, és épp jóság-gonoszság határmezsgyéjén araszol, nem tudva, merre lépjen; bizonyára a végére megoldódik ez a probléma, bár aligha várhatunk sok meglepetést egy olyan filmtől, melynek címében a kétballábas szó szerepel.

Az év kalóza díjért versengene, de mivel Bambi még épp beelőzné gazságban és romlottságban, más taktikát választ: papagájként tartott dodóját egy Charles Darwin nevű fura emberrel tudományos konferenciára cipeli, hátha ott kaszál, és akkor már igazi kalóz lesz.

Kalózok az a fajta animációs film, amiben gyakran vágnak kupán embereket, sőt az a fajta, amiben ez poén gyanánt egy jeleneten belül többször megismétlődik. Protézisek vágódnak az asztalra, Anglia királynője rossz nindzsaként harcol, és szinte minden létező evidencia-poént elsütnek.

Ugyanakkor a Kalózok az a fajta mese, amelynek gyurmatechnikája akció közben szép és látványos - még ha a 3D teljesen fölösleges is -, és amelynek alkotóihoz olyan mozik köthetők, mint a Csibefutam vagy az Oscar-díjas Wallace és Gromit film. Ezektől ugyan messze van, mint óvodai gyurma a plasztikbombától, de a rokonság szemmel látható. A rendezők próbáltak egyensúlyt teremteni a gyerekeknek szánt és felnőtteknek is emészthető poénok között, de a végeredmény felemásra sikerült: a sztori egyszerű, kicsik által is könnyen követhető, ám kissé unalmas, az olcsó gegek pedig kissé túlsúlyba kerültek az igazán nevettető viccekkel szemben. A nagyobbak nem igazán tudnak mit kezdeni a hasraeséses részekkel, a gyerekeknek meg fogalmuk sincs, mi a poén Darwinban, Teslában meg az evolúciós-majmos viccekben. Így a kiugró filmélmény ezúttal mindkét csoportnak elmarad, ám az akciók meg ez az egész komolytalan kalózkodás mégis lekötik az embert.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.