Animációs film

Csingiling - A szárnyak titka

  • M. A.
  • 2012. szeptember 30.

Film

A Disney stúdió idén nyárra kifundált gyermekelhelyezési programját tapasztalt szakemberre bízta: itt az új Csingiling, immár a negyedik. A vak is látja, hogy még mindig jól megy a folytatások szekere - ez lehet egyfelől a szerencséje, másfelől egyre inkább a vállalati filozófiája is a manapság minden újtól erősen tartózkodónak tűnő mesegyárnak.

A Pán Péterből címszerepre törő kis zöld tündér pedig hozza, amit hoznia kell a három és hat év közötti copfos szöszkék számára: csillámló tündérszárnyak, bűbáj tetőtől talpig és néhány fülbemászó dallam. Igaz, utóbbiból egyre kevesebb jut, inkább csak úgy mutatóba, hogy a régi Disneyn szocializálódott népcsoportoknak legyen valami ismerős, ha netán elveszettnek éreznék magukat gyerekeik, unokáik oldalán a túlságosan Barbie-arcúra sikeredett tündérseregletben. Mindezen túl a történet kedves és ártalmatlan - bár a szőke herceg fehér lovon és a királylánymentés már kiment a divatból -; egymásra találó testvéreket és a klímaváltozással küzdő tündérkéket láthatunk. A szülőknek azért kijut néhány önreflexív utalás a Disney-univerzumra, és a 3D-s tündérország is igazán kellemes látnivaló.

A végeredmény tehát egy lányos mesefilm a kor szellemében, amin nem sokat fognak az esetleg mégoly jogos kifogások. Ha pedig oktalan felnőttfejjel elfelejtettük, hogyan is lehetett lelkesen elámulni a Disney kastélyos logóján és a csipetnyi varázslaton, hát üljünk be a négy- és hatévesek közé a moziterembe, s irigykedjünk, hogy ők még - ezen is - tudnak csodálkozni.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.