Animációs film

Csingiling - A szárnyak titka

  • M. A.
  • 2012. szeptember 30.

Film

A Disney stúdió idén nyárra kifundált gyermekelhelyezési programját tapasztalt szakemberre bízta: itt az új Csingiling, immár a negyedik. A vak is látja, hogy még mindig jól megy a folytatások szekere - ez lehet egyfelől a szerencséje, másfelől egyre inkább a vállalati filozófiája is a manapság minden újtól erősen tartózkodónak tűnő mesegyárnak.

A Pán Péterből címszerepre törő kis zöld tündér pedig hozza, amit hoznia kell a három és hat év közötti copfos szöszkék számára: csillámló tündérszárnyak, bűbáj tetőtől talpig és néhány fülbemászó dallam. Igaz, utóbbiból egyre kevesebb jut, inkább csak úgy mutatóba, hogy a régi Disneyn szocializálódott népcsoportoknak legyen valami ismerős, ha netán elveszettnek éreznék magukat gyerekeik, unokáik oldalán a túlságosan Barbie-arcúra sikeredett tündérseregletben. Mindezen túl a történet kedves és ártalmatlan - bár a szőke herceg fehér lovon és a királylánymentés már kiment a divatból -; egymásra találó testvéreket és a klímaváltozással küzdő tündérkéket láthatunk. A szülőknek azért kijut néhány önreflexív utalás a Disney-univerzumra, és a 3D-s tündérország is igazán kellemes látnivaló.

A végeredmény tehát egy lányos mesefilm a kor szellemében, amin nem sokat fognak az esetleg mégoly jogos kifogások. Ha pedig oktalan felnőttfejjel elfelejtettük, hogyan is lehetett lelkesen elámulni a Disney kastélyos logóján és a csipetnyi varázslaton, hát üljünk be a négy- és hatévesek közé a moziterembe, s irigykedjünk, hogy ők még - ezen is - tudnak csodálkozni.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.