(2012-08-30)
Nem tudom, hogy Szerb Antal olvasta-e az Ulyssest, de Az angol irodalom kis tükre (1929), a Hétköznapok és csodák (1936) és A világirodalom története(1941) alapján biztosnak látszik, hogy szeretni nem szerette. Elismerte viszont Joyce - és a tudatfolyam-technika - hatását (a Hétköznapok és csodákban Dorothy Richardson, J. C. Powys és főleg Virginia Woolf esetében).
Igazán szerencse, hogy mifelénk nem rendeznek már nyilvános eretnekégetéseket, különben veszélyeztetve érezném magamat, hogy várólistára kerülök az új Ulysses-fordítás témájában kifejtett szabad, kényszermentes véleményem miatt.
Örvendetes, hogy Balázs Péter áttekinti a pszichológia magyarországi helyzetét. Pontosabban a pszichológia klinikai és terápiás, vagyis a lélektani problémák diagnosztizálásával és gyógyításával foglalkozó területét. Sajnos azonban ez nem válik elég világossá az írásában, ezért néhány vonatkozásban zavarossá, helyenként a témában járatlanok számára félrevezetővé válik az amúgy fontos problémát érzékenyen megragadó okfejtés és kritika.
("Szerintem is nehezen magyarázható, hogy a kötetből kifelejtették a Horthy-korszakot.") - jegyzi meg zárójelek között Majtényi György az Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvéről (Budapest a diktatúrák árnyékában) írott kritikámmal (lásd: A főváros múltja divatos tárgyalásban, Magyar Narancs, 2012. június 28.) foglalkozó cikkében.
Friss hír, hogy hónapokon belül az Magyar Villamos Művekhez kerülhet az E.ON gázüzletága. A szerk. egy éve írt arról, van-e értelme ennek az egésznek.
Zelnik István műgyűjtő és aranymúzeum-tulajdonos augusztus elsején bejelentette, hogy megveszi, hazahozza, kiállítja, majd halála után az államra hagyja a Seuso-kincsként ismert 4. századi leletegyüttest.
Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol szakpolitikai változtatásokat hajtanak végre, ott robbantás, sitthordás, mélyfúrás, zaj és forgalomelterelés lesz, szembántó, ideiglenes palánkok akár hónapokig, évekig.
Tolna megyében mind ez ideig teljesen tudománytalan módon oldották meg a rendőrségi hullaszállítás kérdését.
Kevesebb egyetemista, röghöz kötés, a "spórolásból" keletkező későbbi hatalmas állami terhek, gúzsba kötött intézmények - lendületben a felsőoktatás átalakítása. És ez még csak a kezdet.
"A magyar állam 2008 és 2009 között a harmadik köztársaság történetében példátlan méretű alkotmányos mulasztást követett el" - állítja az előző Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja, volt SZDSZ-es képviselő a romák elleni sorozatgyilkosságról az ügy bírósági tárgyalását követő tematikus blogon közzétett tanulmányában.
Képzeljünk el egy olyan országot, ahol léteznek azok az intézmények és törvények, legalább nagy vonalakban, amelyek arról hivatottak gondoskodni, hogy a közpénzekből fedezett beruházások a legolcsóbban és a legjobb minőségben valósuljanak meg. Hogy verseny legyen. És mégis: minden súlyosabb közmegrendelést egy vállalat, a Vállalat nyer el!
Ha Kolumbusz Kristófnak a királyi udvar ad három hajót azzal a rizikóval, hogy vagy talál valamit, vagy nem, azt úgy hívjuk: kutatástámogatás. Magyarországon ezt a feladatot nem a királyi udvar, hanem az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, az OTKA végzi - ma már erős munkahelyvédő jelleggel is.
Zentai Károlyt Ausztrália nem adja ki nekünk, Francis Tobint Írország. Csatáry Lászlót pedig esetleg kérheti Szlovákia. Kiadatási ügyek. Vagy ügyetlenségek?
Habár a komolyzenei közönség nemzedéki utánpótlásáért való aggódás immár maga is nagypapakorú félelem, a koncertlátogató közönség elöregedése korántsem légből kapott álprobléma. A fiatalok megnyerése létkérdés - e felismerés muzsikusok és koncertszervezők seregét nyomasztja és inspirálja, itthon csakúgy, mint a nagyvilágban.
"Szinte dühödten az asztalra dobtam a kéziratot... A könyv estében kinyílt, és nem is tudom hogyan, de rápillantottam az előttem fekvő oldalra és ezt a sort olvastam: "Va, pensiero, sull'ali dorate" (Szállj, gondolat, arany szárnyakon). Átfutottam a következő sorokat, amelyek mély benyomást tettek rám, annál is inkább, mert úgyszólván a Biblia parafrázisa volt a szöveg, s a Bibliát mindig nagy gyönyörűséggel olvastam.
rés a présen: Mikor és hol alakult a zenekar? Aurel Ionita (képünkön jobbra): Clejaniból származom (Románia), és a Taraf de Haidouks családba tartozom - sokszor turnéztam velük. Első saját zenekarommal, a Rom Bengaléval (Roma Ördögök) 1998-ban kezdtem játszani.
A közhiedelemmel ellentétben nem bossa nova énekes - hangsúlyozta a koncertjét megelőző interjúban. A Sziget koncertösszképében nem igazán volt helyük a finom, szelíd árnyalatoknak - ő volt a kivétel. Aki a hatalmas sátorban előrefurakodva, közvetlen közelről hallgatta-nézte az A38 Színpadon talpig vörösben fellépő brazil-amerikai énekesnő produkcióját, simogatóan érzéki élményhez juthatott: akusztikus gitár, billentyűk, fuvola, minimális dobolás, könnyed, dúdolós dallamok és mosolygósan elegáns színpadi megjelenés.
Májusban lett 60 éves. A szintén kerek születésnapos Debussyről, Bartók szelleméről és saját átiratairól beszélgettünk vele, de – mint az újraalakult Corvin-lánc Testület tagját – a Horthy-rehabilitációról is kérdeztük.
rés a présen: Mikor, milyen megfontolásból és miért angol névvel alakult a zenekar? Gyetvai Péter: A Four Bones 2002-ben alakult. Mint sok más együttes esetében, nálunk is baráti szálak fűzték össze a csapatot, melyek egészen a konzervatóriumig, illetve a Zeneakadémiáig nyúlnak vissza. Az együtt zenélés öröme ösztönzött minket, hogy komolyabban is foglalkozzunk a kamarazenéléssel.
Vonnék én le messzemenő következtetéseket abból, hogy a Turay Ida Színház "alvállalkozójaként" működő Spirit Színház A mizantróp című produkciójára nem bírták eladni a jegyeket Egerben, ezért elmaradt az előadás - de ezek a következtetések egyrészt a nyári játékok-fesztiválok átgondolatlan, pénzzabáló szerkezetét, másrészt a "mizantróp" mint darabcím és a közönség nyári igényeinek összefüggéseit érintenék, és nem a produkciót.
A Katonában kezdte, szabadúszóként és közönségfilmek romantikus hőseként folytatta. Egy ideje nem hallatott magáról - eltűnésről, életmódváltásról, rendhagyó tervekről beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché utáltak mindent, bár eltérő módon juttatták kifejezésre, de ugyanazt érezték: az élet viszonylagos értelmetlenségét, hogy bár elég szar, de tele van szép és vicces dolgokkal, amik viszont hajlamosak kivonni magukat a forgalomból.
A firenzei egyetem tiszteletbeli doktora, s amikor épp nem a Forza Italia elleni tüntetéseken domborít, Dante Isteni színjátékának népszerűsítésén töri magát. Persze hagy némi időt a filmezésre is; nálunk most Woody Allen Rómának szeretettel című filmjében tűnik fel a semmiből celebbé váló kisember hálás figurájával.
Az ArtReview folyóirat szerint 2011-ben a korábban 81 napig börtönben, jelenleg ismét házi őrizetben lévő világhírű kínai művész volt a legnagyobb hatással a kortárs képzőművészetre. Most éppen mindegy is, hogy ezen elismerést műalkotásaival - köztük a Madárfészek néven elhíresült pekingi olimpiai stadion koncepciójával vagy a 2010-ben a Tate Modernben bemutatott monumentális installációjával, az ezerhatszáz ember által, kézzel festett, százmillió porcelán szotyolamagból összeálló szőnyeggel - vagy 2008-tól induló ellenzéki kultúrpolitikai tevékenységével érdemelte ki.
A kommunikáció gonosz dolog, ha nem akarjuk, akkor is van, a hallgatás is egyfajta kommunikáció, ugyanakkor ha minden erőnkkel el szeretnénk mondani valamit, akkor se tudjuk néha még a legegyszerűbb közlendőt sem célba juttatni hiánytalanul - valami folyton kimarad, egy szín, egy részlet vagy csak egy árnyalatfestő gesztus.
"Hamar kiszikkadt álom-édenem, / kaptam helyette a világot! / Májusi koszorú csak egy terem, / csak egyszer nyílnak a virágok." (Karel Hynek Mácha; Tandori Dezső fordítása)
rés a présen: A kezdeti gerillahangulathoz képest hogyan "üzemel" most az R33? Gulyás Péter: Az R33 Kulturális és Művészeti Egyesület működését mindig is az itt alkotó, stúdiózó és tevékenykedő művészek tették lehetővé, hozzájárulás vagy adomány formában. Ez olyan, mint egy nagy, kultúrát szerető család.
rés a présen: Mennyiben őrzi Spinoza szellemiségét a Spinoza Ház? Véner Orsi: A 17 századi holland filozófus nyitottságát, haladó szellemiségét igyekszik visszatükrözni a hely. A klasszikus kávéházi bárzongoristás hangulatban jól megférnek az új generáció kortárs előadásai vagy éppen a kisebbségi kultúrákat bemutató rendezvények is. Spinoza mondta: "Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg."
Ellentmondásos bulvár a Margit körút. Hol nagyszabású és világvárosi, hol koszos gyárnegyednek látszik, de leggyakrabban ugyanolyan, mint a pesti testvérek: kiadó vagy alkalmi üzletek, igénytelen portálok, az 1990-es évek divatos betűtípusai nagy mennyiségben.
Felkarikázva, 200 fokos sütőben megsütve, fokhagymás-joghurtos-tahinis öntettel meglocsolva, pirított fenyőmaggal megszórva. Ugyanez, csak gránátalmasziruppal és sok frissen aprított petrezselyemmel, mentával és durvára vágott pirított dióval.
A "reformkonyha" sztárjai között mind gyakrabban tűnnek fel a búza alternatívái. Nem is véletlenül.
Elképzelhetetlen mennyiségű adat keletkezik óráról órára, nap mint nap az interneten. Egyre többen, cégek és kutatók próbálják értelmezni és újrahasznosítani ezt az áradatot. A szörfölők által hátrahagyott nyomok megfejtése ugyanis felbecsülhetetlen üzleti kincs lehet.
Több mint százötven éve áll meg itt a vonat, de ekkora változást nem láttak még az erre közlekedők.
