Mivel kezdődik a nagy szerelem? Természetesen válással - adja meg a választ Frédéric Beigbeder A szerelem három évig tart című nagy sikerű vígjátékában. Igazi francia romkomnyitány ez, mind a történetet, mind a vágástechnikát figyelembe véve. Kár, hogy e kezdeti lendület hamar elfogy, és nem marad belőle más, mint egy sablonos szirupmese megspékelve néhány szórakoztatóbb pillanattal. A sztori természetesen nem túl bonyolult, bár kétségkívül annak akar látszani. Ám amit látunk-hallunk, az alig is több egy álomidill után elvált, önmagát sirató bölcsészfiú jeremiádjánál, avagy: mi történik Amélie pasijával három év és a kifulladó házasélet után.
Marc (Gaspard Proust) tehát siránkozik teli szájjal bele a kamerába, vagyis a képünkbe, miközben sorra dönti le a koktélokat meg a nőket. Már-már Jude Law Alfie-ját látjuk magunk előtt francia dresszben, de sajnos ehhez Gaspar Proust se nem elég markáns figura, sem túl megnyerő. Arról már nem is beszélve, hogy semmi olyat nem tud, amiért együtt kellene éreznünk vele. Hiába írja meg cinikus, "a szerelem három évig tart"-filozófiáját boncoló sikerkönyvét, attól még nem lesz érthetőbb sem a léha viháncolása, sem az önsajnálata. Az pedig végképp nem derül ki belőle, honnan is volt az a nagy fene szerelem, ami a filmet a hátán (mosolyán és bájain) vivő Alice-hoz (Louise Bourgoin) fűzte.
Persze ez egy könnyed komédia, miért akarnánk túl sokat tőle? Inkább higgyük el neki becsületszóra, hogy hősünk olyan fiú, aki miatt mi francia nők akarunk lenni, és miatta akarnak a férfiak is francia nőt.
Forgalmazza a Vertigo Média
