A szűz hóval borított tisztáson értelmiségi kinézetű, kétségbeesett középkorú telepedik le. Belehuppan a maga taposta lyukba, hogy ott meztelenül lerészegedjék. Mint kiderül, ugyanez a riadt tekintetű értelmiségi néhány héttel azelőtt még magabiztos és szarkasztikus zenekritikus volt, akit éppen ezért, a tapasztalatának, ismertségének, szakértelmének (addig) kijáró magasabb fizetése miatt tesz lapátra a csak a könyvelési adatok tekintetében kompetens, szenvtelen főszerkesztő – így indítja Josef Hader osztrák komikus fekete komédiának beharangozott filmjét. (A rendezőként debütáló Hadert idehaza éppen nem humoros oldaláról ismertük; a Stefan Zweig: Búcsú Európától c. filmben jelenítette meg öngyilkossághoz vezető útján a címszereplőt.)
A folytatás szétesik. Az egyre szaporodó mellékszálak nem állnak össze, bár önmagában mindegyik ígéretes. Csak téblábol mindenki: az anyagiakkal kisegített régi iskolai ellenség és román barátnője, a késői gyerekvállalással kompenzálni kívánt kapuzárási pániktól szenvedő feleség… és legfőként a főhős, az elbocsátása miatt bosszút forraló, de csak kellemetlenkedni képes, esetlen kulturális újságíró. A főszerepet is vállaló rendező sem elég mélyre nem megy a történések kibontásában, sem elég humora nincs ahhoz, hogy a sötét tónusú történetrészek abszurditását felmutassa. Kívülről hoz poénokat, és nem életszerű helyzetgyakorlatokba kényszeríti tanácstalan kollégáit. Ráadásul a sűrűn hallható hírek a migránskérdést is idehoznák, ám mivel nincs rájuk semmilyen reflexió, csak háttérzaj az egész.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
