Film

Romazuri

  • Cegelnyik Natália
  • 2017. augusztus 6.

Film

A mérsékelten sikeres liberális író (Christian Clavier) igencsak meglepődik, amikor egy kilencfős roma család bekéredzkedik a tisztes polgári életet élő családja kertjébe. Emiatt persze csak magát okolhatja, hiszen legújabb, menekültbarát könyvét reklámozva egy televíziós vitaműsorban fennhangon jelentette ki: otthonában tárt karokkal vár minden rászorulót. Az írói siker érdekében a szavakat tettek követik, a romák pillanatok alatt megtalálják slampos lakókocsijuk és malacuk helyét a tökéletesen gondozott kert közepén. A helyzetkomikum adott, kezdődhet a vígjáték!

Öntörvényű romák – semmiképpen sem cigányok! – és képmutató francia értelmiségiek próbálnak összecsiszolódni több-kevesebb sikerrel, de az eredmény sajna még csak nem is szórakoztató. A szándékosan túlírt, elnagyolt figurákkal ugyanis nem történik tulajdonképpen semmi, viszont egytől egyig szerfelett ellenszenvesek is. Nem tudunk odaállni senki mellé, nem tudunk nevetni senkin, minden bántóan ismerős már.

Akárcsak egy rendes szatíránál, a polkorrektséget itt is elfelejthetjük, a romák lopnak, hazudnak, koszosak és rágcsálókat esznek, a baloldali értelmiség indiai rabszolgát tart, és félelmében elrejti értékeit a vendégek elől, a szélsőjobbot képviselő ellenfél pedig valamiért homoszexuális. Philippe de Chauveron rendező könnyed társadalom­kritikát szeretne mutatni, de az általánosításokon és a közhelyes ábrázoláson nem jut túl, így nem is igazán sikerül meggörbíteni a tükröt. A filmet még Christian Clavier játéka sem tudja megmenteni.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

„A Fidesz elveszített négyezer szavazatot a választókerületben” - helyszíni riport az Esztergom központú körzetből

Egy ciklus kivételével a rendszerváltás óta a Fidesz irányítja az egykori királyi várost, ezalatt megszűnt a mozi, a könyvtár, iskolát is zártak be, utak pedig nem épültek. A választókörzet megosztott, nagy küzdelem várható a Fidesz és a Tisza között. Elmentünk Esztergomba, hogy közügyekről faggassuk a helyieket, és megnéztük azt a községet is, ahol lefejezték volna Magyar Pétert.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.