Trend manapság motorcsónakra kapva üldözni az ellent. Nemrégiben Samuel L. Jackson tüzelt a vízben (és vizelt a tűzben), s máris itt van lövöldözni angol kollégája, Dominic Cooper. A Sokkal több mint testőr c. halhatatlan opusban a határidő-dramaturgia szabta meg a piff-puff ritmusát – itt is. Ott végtelenül különlegesen kiképzett ügynökök küzdöttek vérszomjas szláv banditák ellen – itt is. Ott egy áruló szolgáltatta ki a derék harcosokat a nyugati civilizációt legyűrni kívánó gonoszoknak – itt is. Ott, hogy a kedves néző vidáman tudja elfogyasztani a sok lőtt sebet, kiloccsant agyvelőt, fölrobbant járművet, az egész cucc humorba volt lógatva.
Na, az itt nincs.
Itt a rendkívül legkülönlegesebb elitharcos angol deszantkommandó nagyon speciálisan kiképzett főcsővezetője, ha éppen nem a ravaszt nyomkerássza hipermodern, kétéltű lőfegyverén, akkor igen komoran néz, s látszik rajta, hogy a világ megmentése foglalkoztatja egyedül, meg az, hogy minden körülmények között megőrizze roppant férfias testtartását. Ő bizony a gyárudvar közepéről, a géppityut leszámítva úgyszólván egy szál pöcsben szedegeti le az emeleti fedezékekből lődözőket. Az meg csak természetes, hogy a legkülönlegesebb egység legkülönlegesebb parancsnoka (aki egy nő, ahogy az már lenni szokott a deszantos szakmában) megnyílik neki, s magánéleti problémáit (egykori románcát az aktuális főgonosszal, naná) vele megosztja…
Sanszos, hogy a még akciófilmes vonalon is amatőr történet- és jellemépítés dacára ez a színtiszta klisékből összehordott marhaság hamarosan folytatódik.
Forgalmazza a Cinetel
