Film

Wonder Wheel – Az óriáskerék

  • - kg -
  • 2018. január 7.

Film

Alvy Singer épp 40 éve panaszolta el (lásd Annie Hall), hogy terhelt gyermekkora volt, a Coney Island-i hullámvasút alatt töltötte ifjonti éveit, és az ilyesmi – aki lakott már hullámvasút alatt, tudja – idővel kikezdi az ember idegeit. Biztos sokakban felmerült, hogy ha a hullámvasút így hat az idegekre, milyen életet élhetnek azok, akikre a Coney Island-i óriáskerék vet árnyékot. 49. filmjéhez érve Woody Allent is elővette a kétség, és „dráma” feliratú fiókjából (mely a „komédia” feliratú fiók mellett lehet) előhúzta a leharcolt Coney Island-i pincérnő kissé vázlatos alakját, melyet talán még akkor vetett papírra, amikor a kis Alvy Singert instruálta. Míg az óriáskerék forog (foroghat is, a cechet az Amazon stúdiója állta), a pincérnő megmaradt álmait kergeti, noha azt még az olaszosan elkészített húsgolyók is látják, hogy a snájdig úszómester szíve csalfa jószág, csak ideig-óráig dobog hősnőnkért. A helyzetet egy megtért maffiamaca, két olasz-amerikai jellemszínész (naná, hogy a Maffiózókból) és Jim Belushi sörhasa is bonyolítja – ők is egy fiók aljáról kerülhettek elő. Tapló férjként az öreg Jim a szegény ember John Goodmanje, anyából és Kate Winsletből azonban csak egy van, a színésznő a semmiből is képes pincérnőt faragni. Egy bölcs egyszer arra intette az Allennel elégedetlenkedő kritikust (jó 8-9 filmmel ezelőtt történhetett), hogy legyen tisztelettudó, és gondoljon az életműre. Az intés a nagy művészhez is elérhetett, a Wonder Wheelben minden és mindenki az életmű korábbi, sokkal jobb pillanatait idézi. Az óriáskerék is.

A Cinetel filmje

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.