Alvy Singer épp 40 éve panaszolta el (lásd Annie Hall), hogy terhelt gyermekkora volt, a Coney Island-i hullámvasút alatt töltötte ifjonti éveit, és az ilyesmi – aki lakott már hullámvasút alatt, tudja – idővel kikezdi az ember idegeit. Biztos sokakban felmerült, hogy ha a hullámvasút így hat az idegekre, milyen életet élhetnek azok, akikre a Coney Island-i óriáskerék vet árnyékot. 49. filmjéhez érve Woody Allent is elővette a kétség, és „dráma” feliratú fiókjából (mely a „komédia” feliratú fiók mellett lehet) előhúzta a leharcolt Coney Island-i pincérnő kissé vázlatos alakját, melyet talán még akkor vetett papírra, amikor a kis Alvy Singert instruálta. Míg az óriáskerék forog (foroghat is, a cechet az Amazon stúdiója állta), a pincérnő megmaradt álmait kergeti, noha azt még az olaszosan elkészített húsgolyók is látják, hogy a snájdig úszómester szíve csalfa jószág, csak ideig-óráig dobog hősnőnkért. A helyzetet egy megtért maffiamaca, két olasz-amerikai jellemszínész (naná, hogy a Maffiózókból) és Jim Belushi sörhasa is bonyolítja – ők is egy fiók aljáról kerülhettek elő. Tapló férjként az öreg Jim a szegény ember John Goodmanje, anyából és Kate Winsletből azonban csak egy van, a színésznő a semmiből is képes pincérnőt faragni. Egy bölcs egyszer arra intette az Allennel elégedetlenkedő kritikust (jó 8-9 filmmel ezelőtt történhetett), hogy legyen tisztelettudó, és gondoljon az életműre. Az intés a nagy művészhez is elérhetett, a Wonder Wheelben minden és mindenki az életmű korábbi, sokkal jobb pillanatait idézi. Az óriáskerék is.
A Cinetel filmje
